Órákon keresztül sorolta a Fővárosi Ítélőtábla a hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet hibáit a Kulcsár-ügyben. Az új eljárásra utasító másodfokú végzés nyomán  már nyilvánvaló, hogy még évekig nem zárulhat le a büntetőeljárás, hiszen az elsőfokú bíróságnak meg kell ismételnie a meglehetősen kiterjedt bizonyítást, vagy ennek egy részét, ha pedig fellebbezésekre kerül sor, akkor ismét másodfokra kerül az ügy.

Két éve – az első fokú ítélet kihirdetése óta – tartó előzetes letartóztatásának megszüntetését kérte az ítélőtáblától a K&H Equities Rt. volt brókere, Kulcsár Attila és meg is kapta. Indoklásként a hatóságokkal való együttműködést hozta fel, és azt, hogy olyan bűncselekményért tölti előre a büntetését, amelyet az ügyészség szerint sem követett el. De hogy jutott idáig a hét éve folyó büntetőeljárás?

Az ügy 2003-ban a Pannonplast-botránnyal pattant ki. A cég elnök-vezérigazgatója ugyanis beadvánnyal fordult a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) a Pannonplast-részvények felvásárlását célzó ügyletek miatt. Az ebben részt vevők mindannyian a K&H Equities Rt. ügyfélkörébe tartoztak. A felügyelet a brókercég üzletágvezetője, Kulcsár Attila által összehangolt felvásárlást elmarasztalta, amit 2003. június 16-án közzé is tett. Szász Károly, a felügyelet elnöke aztán ennek a határozatnak tulajdonította, hogy megverték őt.

Mintegy három héttel később, 2003. július 7-én pedig már a K&H bankcsoportnál 1997-ben portásként kezdő, majd onnan – hamis iskolai végzettséget igazoló papírokkal – brókerré és üzletágvezetővé avanzsált Kulcsárt kirúgták, miután a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a brókercéget átvilágítva több hamis, a valósnál nagyobb összegeket kimutató egyenlegértesítéseket találtak, amelyek ráadásul K&H-logós fejléccel és pecséttel voltak ellátva. Ennek azért van jelentősége, mert Kulcsárnak sikerült elérnie azt, hogy ügyfeleinek, ne a bank más tőle független alkalmazottai, hanem ő adjon értesítést arról, hogy áll a befektetésük.

A bróker a cégek számlái fölött szabadon rendelkezhetett, s az ügyfeleket az sem érdekelte, ha Kulcsárék illegális tranzakciókat végeztek. És azért, hatáskörükben engedélyezték, hogy Kulcsárék azt a pénzt használják, ami nem az övék, sikerdíjat kaptak. A pénzt viszont nem csak használták, hanem kisebb hozamokat mutattak ki a valósnál, a maradékot pedig saját vállalataikba tették. A pénzt offshore cégeken – a Britton Llc-n és a Montrade Ltd-n – futtatták át, s azoktól tisztára mosva legálisan működő kockázati befektetőkhöz, a magyarországi Britton-cégcsoporthoz került.

Az NBH, majd a bank és a károsultak feljelentései alapján sikkasztás és pénzmosás miatt megindult nyomozás során a hatóság azt állapította meg, hogy Kulcsár és társai mintegy 23 milliárd forintra tehető sikkasztással konkrétan 8,3 milliárd forint kárt okoztak magánszemélyeknek és cégeknek. A K&H Equities így szabálytalanul kezelte az Állami Autópálya-kezelő Zrt. (ÁAK) 13 milliárd forintját, igaz ez nem veszett el, a vállalat még időben kimentette a pénzét. Az ügyletek legnagyobb vesztese az első Orbán-kormány alatt autópályát építő Betonút Zrt. volt. A cég 10 milliárd forintját bukta el.

A számonkérés elől külföldre távozó Kulcsár Attilát Bécsben kapta el 2003 júliusában az osztrák rendőrség, majd két hónappal később a K&H bank vezérigazgatóját, Rejtő E. Tibort Hegyeshalomnál fogták el és tartóztatták le. Az ex brókert 2004 márciusában adták ki hazánknak. Rajta és a bankvezéren kívül gyanúsított lett az ÁAK volt vezérigazgatója, Bitvai Miklós, a Betonút egykori vezérigazgató-helyettese és résztulajdonosa, Garamszegi Gábor, Kulcsár volt asszisztense, Pinizsi Hajnalka, a bróker készpénzszállító taxisa, Szekér Gyula. Valamint a Pannonplast-felvásárlásban is érintett Britton cégcsoport egyik vezetője, Mészáros János, az ő titkárnője, továbbá két K&H-alkalmazott, valamint a pénzmosással gyanúsított szírek: Hasan El Abed és Mahmoud Abdo (HVG 2003. december 20.). Az utóbbi elhagyta az országot.

Az előzetes letartóztatásba kerültek közül Rejtő E. 10 millió forintos, a szír Hasan 30 milliós – rekordnak számító – óvadék ellenében engedtek szabadlábra. Velük együtt gyanúsított lett, majd a vádlottak padján kötött ki Kerék Csaba, a Britton Kft. tulajdonosa, Csuka László, a K&H Equities Rt. vezérigazgatója, Forró Tamás, a Zöld Újság Rt. elnök-vezérigazgatója és – többek között – Váradi János, az MSZP X. kerületi önkormányzati képviselője, a KÖBETA Rt. igazgatósági tagja. Ő volt az ügy egyetlen politikus az ügyben. Ugyan Kulcsár egyik vallomásában Puch László volt MSZP-pénztárnok és Baja Ferenc államtitkár ellen vallott, de ők nem kerültek bele az eljárásba. A vádlottak az ügyészség előtt Kulcsár Attilán kívül egytől egyig tagadták a terhükre rótt cselekményeket, vagy egyenesen megtagadták a vallomástételt.

A Fővárosi Főügyészség 2005. augusztus 23-án emelt vádat. Ihász Sándor főügyész akkori közlése szerint 298 embert kérdeztek ki, és csak Kulcsárt 45 alkalommal hallgatták ki. A nyomozás során 55 ezer oldalnyi irat és 110 ezer oldalnyi melléklet keletkezett. Az ügyészség szerint összesen 23 milliárd forintot mozgattak a sikkasztások idején, 1998-2003 között, de a kár végül csak 8,3 milliárd forint lett. Sikerült azonban ebből 6,3 milliárd forintnyi vagyon zár alá venni – a pénz mellett lefoglaltak svájci bankszámlákat, ibizai nyaralót és utánfutót is –, így a tényleges kár 2 milliárdot tesz ki.

A K&H Equities Rt. egykori brókerének és huszonegy társának büntetőpere 2006. május 3-án kezdődött a Fővárosi Bíróságon. Két év múlva, az elsőfokú ítélethirdetés után a vádlottak közül egyedül Kulcsárnak – az első rendű vádlottnak – kellett megkezdenie sikkasztásért és magánokirat-hamisításért a kiszabott, nyolc év szabadságvesztés letöltését, amiből másfelet előzetes letartóztatásban már leült. A másodrendű vádlott Kerék Csaba 5 év, a harmadrendű vádlott, a Montrade Ltd. képviselője, Schönthal Henrik sikkasztás és magánokirat-hamisítás mellett pénzmosás miatt is 4 év szabadságvesztést kapott. Bitvai Miklósra és Garamszegi Gáborra 3-3 év, El Abed Hassanra pedig 1 é 8 hónap börtönbüntetést szabtak ki. A többiek – köztük – Forró Tamás is felfüggesztett szabadságvesztést vagy pénzbírságot kaptak, mint például Csuka László is, neki – ha a büntetés jogerőssé válna – 450 ezer forintot kellene kifizetnie.

A két év után a Fővárosi Ítélőtáblára került eljárás azonban a Fellebbviteli Főügyészség szerint több sebből vérzik. Úgy látják, a tényállások hiányosak és semmitmondók, sőt megkérdőjelezik az alapbűncselekmény minősítését, azt, hogy nem is sikkasztásról, hanem csalásról van szó. (HVG 2010. május 1.) A kettő között a különbség az, hogy míg a sikkasztó a sajátjaként használja a mások által rábízott pénzt, addig a csaló másokat tévedésbe ejtve gazdagszik meg. A csalást pedig az alapozná meg, hogy az ügyfelek nem Kulcsárra, hanem a K&H bankcsoportra bízták a pénzüket. Az ügyészség véleménye szerint a vádlottakra egyébként is súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni.

Kulcsár Attila azzal is védekezett a bíróságon, hogy valójában csak 2-3 milliárd forint nincs meg. Nyilván nem számolta hozzá azt, hogy a K&H bankcsoport különféle polgári perekben több mint 10 milliárd forintot fizetett ki az Equities brókercég ügyfeleinek.