Alig két és fél perc alatt raboltak ki másfél hónappal ezelőtt Kispesten egy bankfiókot. A történtek után néhány perccel – mint arról a hvg.hu is beszámolt – az egyik támadót lelőtték, két társa pedig rendőrkézre került. A bankrablás egyik átélőjét sikerült megtalálunk, s Komlós Tibor kérésünkre felelevenítette a támadás perceit.

A kétmillió forint egy részét a földről kellett összeszedni

HVG archív

„Egyszerű, praktikus oka – postai és banki ügyintézés – volt, hogy aznap, péntek délután az utamba eső Üllői úti bankfiókba bementem” – mondta a hvg.hu-nak Komlós Tibor, aki egy csomagolóanyagokat forgalmazó céget vezet. Komlós éppen sorra került a pénztárnál, és beadta a címletezési jegyzéket, amikor egy símaszkos és egy zombimaszkos férfi lépett be az ajtón.

„Annyira kicsi ez a bankfiók, hogy a támadóktól alig másfél méterre állt a biztonsági őr, akit a főnökként viselkedő álarcos betuszkolt egy apró helyiségbe. Közben a másik férfi a bankfiókban tartózkodó három alkalmazottat és öt ügyfelet tartotta sakkban a fegyverével.” A vállalkozó szerint a rabló őt is megpróbálta a földre fektetni, de olyan halkan beszélt, hogy szavai teljesen erőtlenül csengtek, így végül nem tett eleget a felszólításnak.

A biztonsági ember leszerelésével egy időben az egyik alkalmazottnak sikerült a riasztást leadnia, ami a támadók számára is kiderült, mivel az őr riasztója elkezdett rezegni, emiatt el is vették tőle a szerkezetet. A főnökként viselkedő bankrabló ekkor – az egyik ügyfélpulton átugorva – hátrament a pénzért. „Hallottuk, amint kifogást emelt a kevés pénz miatt, és követelte az összeset, ami a bankfiókban volt” – folytatta Komlós Tibor.

„Közben a kinti símaszkos mindvégig reszketett – tette hozzá Komlós –, ráadásul ügyetlenkedett is, mert a kétmillió forintot négyszáz címletben vittem a bankba, és jelentős része a földre szóródott. Onnan kellett összeszednie a pénzt, amit aztán egy reklámszatyorba gyűjtött össze.” A bankrabló ezt követően megsürgette a pénztárosnővel vitázó társát, aki hallgatott is rá, de siettében nekiment az üvegajtónak. „Végül az asztalon átmászva jutott vissza az ügyféltérbe. Azonban még innen sem volt egyszerű a kiút a bankfiókból, mert a befelé nyíló ajtót mindenáron kifelé próbálták meg kitárni. Mivel ez nem ment, a biztonsági őrt kezdték el szidalmazni, hogy segítsen nekik.”

A bankrablók távozása után

A símaszkos rablót a bank közelében lőtték le a rendőrök

MTI

A két tettes távozásával a biztonsági őr vette át az irányítást a kispesti bankfiókban – emlékezett vissza Komlós Tibor. „Megkért minket, hogy ne mozduljunk, ne tegyük tönkre a nyomokat. A rendőrök negyed óra múlva értek ki. Ezt az időtartamot először soknak találtuk, de csak később mondták el nekünk, hogy az egyenruhások belefutottak az elkövetőkbe. A bankba elsőként két civil ruhás hivatásos érkezett meg, utánuk jöttek a helyszínelők.” A kihallgatás egészen késő estig tartott a kapitányságon. „Érdekes volt megtapasztalni, hogy az emberek leginkább arra emlékeztek vissza, amit a rendőrségen várakozva megbeszéltünk. Ez az ügy azonban nem volt bonyolult, nem volt mit ragozni rajta.”

Komlós Tibor szerint a helyzet inkább nevetséges volt, mint rémisztő, mert a bankrablók nem profi bűnözők módjára viselkedtek. „Nem is csoda, hogy elkapták őket” – tette hozzá a vállalkozó. „A megdöbbentő inkább az volt, hogy az egyik támadó a történtek után három perccel már nem volt az élők sorában.”

A bankrablókkal ellentétben a rendőrök a helyzet magaslatán álltak, annak ellenére – mint azt Komlós Tibor megtapasztalta –, hogy ehhez nem voltak adottak számukra a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. Ezt nem kívánta részletezni, ahogyan azt az információnkat sem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy az ajtót biztosító egyenruhás például gyalog ment ki a XIX. kerületi kapitányságról, illetve, hogy akadt olyan nyomozó, aki a kihallgatást túlórában végezte el.

Komlós hangsúlyozta, nemcsak a hatóság, hanem a bank is megadott minden szükséges segítséget: a fiók vezetője a rendőrségen felajánlotta, hogy pszichológust hívnak, de ezt a fegyveres támadást átélők egyike sem kérte. „Az is pozitívum volt a pénzintézet részéről, hogy az elvitt kétmillió forintomat pedig már a történtek utáni első munkanap délelőttjén rátették a számlámra. Pedig az összeget úgy rabolták el, hogy az a senki földjén volt: nálam már nem volt, hiszen épp letettem a pénztáros elé, a bank rendszerében azonban még nem rögzítették.”