Gyilkos pofon az Alkotmánybíróságnak

Ha a készülő új alkotmányba bebetonozzák a kriminológusok és jogászok által bírált, de a „nemzeti konzultáción” sikerrel szereplő tényleges életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét, akkor nemcsak az elítéltek sorsa lesz megpecsételve, de hosszú távon az államra és a börtönök dolgozóira is komoly teher hárul. Az Alkotmánybíróság hatásköre pedig tovább szűkül.

A jelek szerint nem különösebben izgatja az Alkotmánybíróságot (Ab), hogy a készülő új alkotmány esetleges elfogadásával egy újabb kérdésben csorbul majd a jogköre és válik megkerülhetővé. Azáltal ugyanis, hogy az új alaptörvénybe beleírják a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (röviden: tész) lehetőségét, az Ab hiába nyilvánítja ki, hogy ez a jogintézmény esetleg alkotmányellenes, az már semmit nem fog számítani.

Az Alkotmánybíróság semmit sem lépett

Pedig jogászok már 2003-ban szentül hitték, ha egy védő venné a fáradságot, és a tész-t a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt támadná meg, komoly esélye lenne arra, hogy azt a nemzetközi jogba ütközőnek nyilvánítanák. Voltak is, akik idehaza „betámadták” a btk. ezen passzusát. Mint azt az Ab-től megtudtuk, a tész-szel összefüggésben az elmúlt évek során összesen három indítvány érkezett a testülethez. Az egyiket még 2004-ben nyújtotta be két ügyvéd, aki immáron hét éve hiába várja az Ab állásfoglalását, csakúgy, mint a szintén az alkotmánybírákhoz forduló Magyar Helsinki Bizottság. Ráadásul azt sem tudni, meddig kell még várniuk, hiszen az Ab szóvivője, Sereg András a hvg.hu érdeklődésére közölte: egyelőre nem tudható, hogy az ügyet mikor tűzi napirendjére az Alkotmánybíróság teljes ülése, így azt sem tudni, mikor születik döntés.

A tész talán a legjobb példa arra, milyen következményekkel járhat az a populista lépés, ha egy büntetőkódexbe illő jogszabályt az alkotmányban rögzítünk – az „emberek” akaratára hivatkozva, ahelyett, hogy a szakmai szempontok kerekednének felül. Merthogy a büntetés-végrehajtásban dolgozókon, a jogászokon és a kriminológusokon kívül kevesen lehetnek az országban azok, akik szerint a tész intézménye rossz. Hiszen ki ne szeretné élete végéig börtönbe dugni azt, aki több ember életét oltotta ki? Csakhogy a kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.

Örökre kiiktatva

A tényleges „életfogytiglant” három évvel a halálbüntetés után az Antall-kormány vezette be Magyarországon, de annak idején ezt csak akkor kellett alkalmazni, ha valakit másodszor is életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek a bírák. A tész intézménye 1999. március elseje óta él, az első Orbán-kormány igazságügy-miniszterének, Dávid Ibolyának köszönhetően: eszerint a harminc legsúlyosabb bűncselekmény (például emberölés, hazaárulás, terrorcselekmény) elkövetőit valóban az életük végéig rács mögé csukhatja a bíróság. A tész tehát abban különbözik a „sima” fekvőnyolcastól (így hívják a börtönszlengben az életfogytiglani büntetést), hogy utóbbinál az ítéletben leírják, hány évtized letöltése után helyezhető szabadlábra a fogvatartott, míg előbbinél egyértelmű a képlet: soha.

A szegedi Csillag Börtön épülete belülről Fotó: Müller Judit

Az első tényleges életfogytiglani ítéletet 2000-ben egy családját kiirtó férfi ügyében hozták, majd nagyjából minden évre jutott egy-két tészes: 2009-ben már tizenhárom „örökre” elzárt elítélt ült a Szegedi Fegyház és Börtön  (más néven Csillag) – külön a tészeseknek kialakított – speciális körletén, de 2010-ben is kerültek oda újabb lakók. Az évek során voltak, akik öngyilkosok lettek.

A tészes elítélteknek különféle túlélési technikáik vannak – mondta a hvg.hu-nak Antal Szilvia, aki az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársaként korábban már végzett kutatásokat az életfogytiglanra ítélt rabok, köztük a tészesek körében, és éppen egy hete találkozott tizenegy, örökre izolált fogvatartottal. „A tészesek többsége inkább nem gondol bele a büntetésébe, mert ha belegondolna, akkor a végén öngyilkos lenne. Egyesek úgy próbálják elterelni jogerős ítéletükről a gondolataikat, hogy feladatokat tűznek ki maguka elé – például a saját fizikai erőnlétük fenntartásával vagy a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított munkavégzéssel. Az is a túlélés része lehet, hogy többük úgy döntött, teljesen megszünteti a kapcsolatát a külvilággal, mert nem akar emlékezni a kinti életre. S persze van olyan tészes is, aki megpróbál minden jogi lehetőséget kihasználni, perújítási kérelmet, kegyelmi kérvényt írogat, hogy szabadulhasson. Abban bízik, hogy megváltoztatják majd a jogszabályt” – meséli az OKRI munkatársa.