Tiszaeszlár: 131 éve indult a hírhedt antiszemita kampány

2013. április 01., hétfő, 16:36 • Utolsó frissítés: 2013. április 02., kedd, 10:33
Szerző:


Címkék: ; ; ; ;

Középkori vámpírmítoszból országos politikai üggyé, majd a zsidó világösszeesküvés „bizonyítékává” vált a tiszaeszlári vérvádper az antiszemita közbeszédben. A 130 éve zajlott bűnper örökös viszonyítási pont lett az antiszemiták számára, holott az ügyet az évek során többször eltorzítva mesélték tovább.

Vérgyilkosság, intő példa a zsidó elmaradottságáról, majd világméretű összeesküvés és nemzeti mítosz – a 131 éve eltűnt Solymosi Eszter halála körül kerekített tiszaeszlári vérgyilkosság-legenda sokféle kontextusban megjelent az antiszemita közbeszédben, írásokban, ahol nemcsak az eset értelmezése, de maga az eredeti történet is sokat torzult. A mai szélsőjobboldal által is terjesztett, hamis állításokra alapozott összeesküvés-elméletben Solymosi Eszter nemzeti mártírként, a zsidók vádlói hősként jelenik meg, akik csak politikai nyomás miatt szenvedtek vereséget.

Bár a vérvádperben az akkori kriminalisztika legmodernebb eszközeivel cáfolták a vérvádat, az esetnek sokáig alig létezett nem antiszemita feldolgozása. Fejtő Ferenc szerint a „kormányzó tényezők és maga a zsidó estabilishment is, az egész ügyet csak elfelejteni akarták, mintsem a liberális gondolat győzelmének gyümölcseit learatni, a per tanulságait következetesen levonni és a közszellembe átvinni.” Az ügyet így „meghagyták” az antiszemitáknak, és a lappangó zsidóellenesség egyik központi motívuma maradt.

Koncepciós pernek indult

1882-ben ezen a napon tűnt el Solymosi Eszter, egy 14 éves tiszaeszlári lány. Mivel az eltűnésre a pészahot megelőző szombaton került sor, amely során a falubeli és a környéken élő zsidók új metsző és kántor választását ünnepelték, a faluban hamar szárnyra kaptak a középkori babonákból eredő pletykák, miszerint a lányt a helyi zsidók ölték meg, hogy vérét az ünnepi pászkába keverjék. A vérvádból rövidesen az évszázad egyik legbotrányosabb pere kerekedett, amely kezdetben a koncepciós perek jegyeit is magán viselte, több vádlottból is fenyegetéssel csikartak ki vallomást. A vádlottak, Scharf József és felesége védelmét Eötvös Károly látta el, a vérvád újjáéledése ellen számos magyar és külföldi politikus tiltakozott. Nyáron az ügyben új front nyílt, amikor egy női holttestet halásztak ki a Tiszából. Miután bebizonyosodott, hogy a holttest nem Eszteré, Bary József vizsgálóbíró az azt megtaláló orosz és zsidó tutajosokat bizonyíték hamisításával vádolta, a per végére azonban minden vádlottat felmentettek.

Az ítélet ellenére nem csökkent a per hatására felerősödött zsidóellenesség: az ítélet után komoly politikai tényezővé vált egy helyi földbirtokos, Ónódy Géza és Istóczy Győző által alapított Országos Antiszemita Párt, és a vérvád babonája a köztudatban a „modern” politikai antiszemitizmus elemeivel gazdagodott.

Tavaly nagy vihart kavart Baráth Zsolt jobbikos képviselő felszólalása, aki tényként közölte, hogy a „zsidóság és az ország vezetése” érintett volt az ügyben, azonban politikai utasításra, az országot fenyegető nemzetközi pénzügyi nyomás miatt a bíróság nem ítélhette el a gyilkosokat. Felszólalásában nem sok eredeti gondolat szerepelt, szinte mindegyik elem az elmúlt két évszázad antiszemita politikusainak ferdítő, gyakran egymásnak is ellentmondó értelmezéseiből származott.

Vámpírok, boszorkányok, sakterek

A zsidó-keresztény kultúrában a tiszta (szűzi, gyermeki) vér megszentségtelenítése egy ősi félelmet testesít meg. A vér szakrális szerepe különösen szorosan kapcsolódik a húsvéti-pészachi ünnepkörhöz (nem csoda, hogy a középkori vérvádakat mindig ebben az időszakban kerültek elő): az Ószövetségben az áldozati bárány vére óvja meg az egyiptomi fogságban sínylődő izraelitákat, az Újszövetségben Jézus az utolsó vacsoránál magára veszi az áldozati bárány szerepét, és az egész emberiséget váltja meg a vérével. Kézenfekvő tehát, hogy a démonológiában a gonosz (különösen ebben az időszakban) a vért fogja megtámadni, eltorzítva a keresztény rítusokat: azonos mintákat követnek a középkori boszorkányperek, a feketemisék leírásai, a kelet-európai vámpírhistóriák és a hagyományos vérvádak. Hasonló vádaknak nem csak zsidók estek áldozatul, általában az adott területen idegennek számító közösségekkel szemben törnek felszínre hasonló félelmek. A balkáni háborúk idején bosnyákokat vádoltak meg szerbek keresztény gyermekek lemészárlásával, amerikai fundamentalisták meggyőződése, hogy az abortuszklinikákon kannibalizmus zajlik, vagy újpogányok mutatnak be a Sátánnak véráldozatot. A marosvásárhelyi pogrom alatt román szélsőségesek között terjedt, hogy a magyarok román csecsemőket gyilkolnak március 15-e megünneplésére.

Xenofób tanmese

Tiszaeszláron kezdetben egy hasonló hisztéria indult el. A vérvádper és az azt megelőző nyomozás magán hordozta a boszorkányperek számos vonását (a gyerekek vallomása, a háttérben megbúvó személyes ellentétek, sőt, egy külső megfigyelő még az istenítélet alkalmazását is felvetette). A tiszaeszlári eset első antiszemita értelmezése tehát a klasszikus vérvád volt.

A korai antiszemita értelmezés még a hagyományos vallási jellegű zsidóellenességet, az idegen vallás furcsa szokásaitól való félelmet tükrözte. Fő állítása az volt, hogy a vérgyilkosság megtörtént, úgy, ahogyan az a babonákban él. Ezt hangoztatta például Verhovay Gyula újságíró, Istóczy antiszemita pártjának tagja is, aki bizarr módon azt javasolta, állítsák a vádlottat a feltételezett holttest mellé (nyáron a Tiszából előkerült egy holttest, amiről kezdetben gyanították, hogy Solymosi Eszteré lehet, ám ezt később az orvosi vizsgálat megcáfolta), és akinek a közelsége hatására a testből újra vér kezd szivárogni, az lesz a gyilkos. Párttársai kevésbé misztikusan álltak hozzá az ügyhöz, ők inkább csak a „beözönlő oroszországi zsidóság” elmaradottságának és veszélyességének bizonyítékát látták az ügyben, és többek között erre hivatkozva próbálták elérni a főként a mai Lengyelországból és Ukrajnából érkező zsidók bevándorlásának megtiltását.

Nem a szabadelvűeknek kedvezett

A felmentő ítélet után az antiszemita irodalomban egy másfajta olvasat terjedt el: ez nem magára a "vérgyilkosságra", hanem a tárgyalásra és az eset nemzetközi sajtóvisszhangjára helyezte a hangsúlyt. Ez a narratíva egy nemzetközi összeesküvés létét (vagy pusztán a túlzott zsidó összetartás bizonyítékát) látta a perben, azt állítva, hogy a tiszta tárgyalást ellehetetlenítették, hogy "a magyar és európai zsidóság" nyomást gyakorolt a bíróságra.

Ez a vélemény figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az eljárás kezdetén, Eötvös Károly közbelépése előtt éppen a zsidó vádlottakkal szemben voltak elfogultak a hatóságok, a vérvádper lényegében egy koncepciós eljárásként indult: a vádlottakból veréssel csikartak ki vallomást (amiben szerepe lehetett a korábban szolgabíróként dolgozó, majd országgyűlési mandátumot szerző Ónódy Géza antiszemita politikusnak), Bary József vizsgálóbíró elég tendenciózusan kereste a vérvádat bizonyító nyomokat, a zsinagóga udvarán először egy frissen betemetett lyukat nézett „vérelvezető lyuknak”, majd állattetemeket azonosított az eltűnt lány maradványaiként.

Az igazságtalan eljárás és a középkori babona felélesztése természetes módon váltott ki botrányt a felvilágosodás eszméit követő politikusok, újságírók körében – a későbbi antiszemita értelmezés politikai befolyást emlegetett, pedig a perből egyedül Ónódy Géza és más antiszemita politikusok profitáltak.

Ki hamisított?

A per után Eötvöséket nemcsak politikai nyomásgyakorlással, de hamisítással is megvádolták. Az összeesküvés-elmélet egyik atyja, Verhovay a nyáron előkerült holttestről azt írja: zsidó tutajosok egy nagykorú, tüdőbajban elhunyt (kopaszra borotvált, tehát házas ortodox zsidó) nő holttestét öltöztették be a meggyilkolt Solymosi Eszter ruháiba, majd bedobták a Tiszába, hogy aztán később kihúzhassák és Eötvösék Eszter holttestének mutathassák be, bizonyítva, hogy nem történt gyilkosság, a lány csupán vízbe fulladt. Valójában kezdetben a vádlók egy része szintén bizonyítékként kívánta felhasználni a holttestet, terjedt a pletyka, hogy a holttest nyaka át volt vágva, és vérveszteség okozta a halálát, maga Verhovay "tetemre hívást" javasolt. Később két orvosi vizsgálat megállapította, hogy a test idősebb és valamivel magasabb az eltűnt lánynál. Ekkor a tutajosok ellen indult koncepciós eljárás, akik verés hatására vallomást is tettek, miszerint az eszlári zsidóktól megszerezték Eszter ruháit, amikbe felöltöztették a holttestet és leúsztatták a folyón. A korábbiakhoz hasonlóan itt is az ellentmondások buktatták le a hamis vallomásokat, és a tutajosokat felmentették.

Ennek ellenére a mai napig sokan hiszik azt (függetlenül attól, hogy a vérvádat elhiszik-e), hogy az előkerült holttest bizonyítékul szolgált a perben, sőt van, aki úgy gondolja, a holttestet el is temették Solymosi Eszter sírkövével. Valójában Solymosi Eszter soha nem került elő, a holttestről pedig egy orvosi vizsgálat megállapította, hogy Eszternél több évvel idősebb nőé, és egyedi ismertetőjele (egy lábán lévő sebhely) is hiányzik róla. Ami a hamisítás elméletét hirdeti: a 14 éves lány ruhái nehezen fértek volna fel az orvosi vizsgálat szerint is magasabb holttestre. Az oszlófélben levő testről két vizsgálati jegyzőkönyv is készült, azonosítani azonban nem sikerült, pláne nem tudták a vallási hovatartozását megállapítani (az első jegyzőkönyv szerint a halott haja, szemöldöke és testszőrzete le volt bortotválva, a második szerint viszont a természetes bomlási folyamatok miatt hullott ki a haj és a többi szőrzet. Ezt valószínűsíti, hogy az ortodox zsidó nőknek is csak a haj elrejtése, ritkábban borotválása volt előírva, a szemöldök leborotválása nem volt szokás.)

Solymosi Eszter "sírja"

Bár a tiszaeszlári temetőben valóban megtalálható Solymosi Eszter „sírja”, az valójában üres: a sírhelyet 1994-ben avatta fel egy magyar emigráns, a Magyarok Vasárnapja és a Magyar Lant című szélsőjobboldali orgánumokban publikáló Kenessey Csaba. Kenessey a Magyar Nemzet Online-nak elmondta: eredetileg emlékművet szeretett volna állítani, azonban ezt az önkormányzat nem engedélyezte, ezért sírhelyet vásárolt és itt állította fel Solymosi Eszter úgynevezett síremlékét. A sírkőre a félrevezető „Az én drága kislányom, Solymosi Eszter emlékére” feliratot vésette, holott a sír valójában üres. Kenessey nyilatkozatából kiderült, hogy bár nem hisz a rituális vérgyilkosságban, „meggyőződése, hogy a gyilkosságot valóban a megvádolt zsidók követték el, és csak az igazságszolgáltatás képviselőinek lefizetésével úszták meg a büntetést.” Az emlékműből ezután egyfajta szélsőjobboldali kegyhely lett. Rendszeres megemlékezéséket tartott itt az újnyilas Pax Hungarica Mozgalom és a vele rivalizáló Magyar Nemzeti Arcvonal, de megjelentek már a sírnál a MIÉP, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Lelkiismeret 88 képviselői is. Ebbe a sorba állt be a 2007-ben a Magyar Gárda, akik kárpátaljai túrájuk keretében a tiszaeszlári sírnál is tiszteletüket tették.

Istóczy Györgytől származik az az elmélet, mely szerint a per alatt "zsidó bankházak" az ún. rente-konverzióval, az aranyjáradék-alapú államkötvények kamatának hatról négy százalékra való mérséklésével „vásárolták meg” az eszlári zsidók felmentését. Valójában, ahogyan Kövér György történész is rámutatott, nemcsak a Rothschild-bankház, hanem rajta kívül egy porosz pénzintézet segítségével zajlott le ez a folyamat, ráadásul nem is 1882-ben, hanem már 1881-ben elindult, célja pedig az volt, hogy az ország könnyebben rendezni tudja az 1873-as pénzügyi gazdasági világválság következtében összeszedett adósságát. Ráadásul ez a pénzügyi akció a korszakban messze nem volt egyedi: 1888-ban és 1892-ben hasonló adósságrendezés zajlott.

A modern babona

Az összeesküvés-elmélettel másodlagossá vált, hogy valóban vérgyilkosság történt-e vagy sem.  Verhovay Gyula 1890-es Az ország urai című írásában még a vérgyilkosság teóriáját hangoztatta, szerinte a magyar és európai zsidóság heves tiltakozása épphogy bizonyította a vérvádat: „Az eset semmi esetre sem vert volna föl nagyobb port az én lapomban sem, ha a zsidók maguk a legsúlyosabb bizonyítékokat nem szolgáltatják, hogy a vérvád alapos; ha ők maguk nem árulják el ideges föllépésük és vakmerő cselekedeteik által annak megtörténtét.”

A Horthy-korszakban újjáéledt a tiszaeszlári vérvád iránti érdeklődés, amit ekkor már a 20. századi politikai antiszemitizmus alapján értelmeztek: a furcsa szokásokat követő, vallási fanatikusnak tartott zsidóktól való félelem helyét átvette a globális hatalmakat kezükben tartó zsidók képe. Verhovay huszadik századi követője, Marschalkó Lajos nyilas újságíró, később emigráns vezető már magát a vérvádat is az összeesküvés részének tekintette. Szerinte a tiszaeszlári per nem is vérvádper volt, az ősi babonát csak az ellenoldal hozta fel, hogy lejárassa, babonásnak bélyegezze a vádlókat (természetesen a zsidók szerinte is bűnösek voltak, legfeljebb nem vallási szertartás keretében, csak puszta szadizmusból ölték meg a lányt).

Az állítás nem volt teljesen új, már az ügy vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek az 1912-ben befejezett (de csak 1933-ban nyilvánosságra hozott) emlékirataiban is előkerül: „vérvádról a tiszaeszlári perben sem a bírósági iratokban, sem a végtárgyaláson szó sem volt (…) a nyíregyházai törvényszék vérvád alapján soha nem nyomozott, s ilyen vád felett nem is ítélkezett.”  A legenda alapja, hogy a hivatalos vád valóban csak „gyilkosság” volt, nem pedig rituális gyilkosság, viszont ennek egyetlen oka, hogy az akkor alig öt éve elfogadott Csemegi-büntetőkódexben nem szerepelt tényállásként vérgyilkosság vagy emberáldozat. Azonban a fennmaradt jegyzőkönyvek alapján kiderül: a nyomozók először egyértelműen vérgyilkosságra próbáltak bizonyítékokat találni, vallomásokat kicsikarni, sőt, magának Barynak az irathagyatékában szerepel egy a tárgyalásra előkészített „szakértői vélemény”, amely a véres pászka „receptjét” tartalmazza.

Nyilas szentkultusz

A Horthy-korszak szélsőjobboldala az összeesküvés-elmélet alapján próbált Solymosi Eszterből egy keresztény-magyar mártírt csinálni: Erdélyi József Solymosi Eszter vére című verse, illetve Marschalkó Tiszaeszlárról szóló regénye (amelyből a nyilasok 1944-ben nagyjátékfilm készítését is tervezték, de ez végül nem készült el). Solymosi Esztert globális erők áldozatának látták, a pert pedig a „zsidó hatalomátvétel” pillanatának, amikor az összeesküvés először tudta befolyásolni a magyar igazságszolgáltatást.

A háború után Solymosi Eszter kultuszát a hungarista politikai emigráció tartotta életben, Marschalkó Lajos számos írásában említette az esetet, a szokásos összeesküvés-elmélet keretébe ágyazva. Emellett folytatódott egy, szinte szentkultusznak nevezhető legenda kialakítása Solymosi Eszter körül: Marschalkó egyenesen Jeanne d’Archoz hasonlította, néhány éve pedig egy férfi ikont készített „az egyik utolsó nagy magyar, keresztény mártír” tiszteletére.

A Szittyakürt és a Nemzeti Front című lapokban több, a vérvádat felelevenítő cikk jelent meg. A tiszaeszlári per körüli szélsőjobboldali mítoszok egyik fő propagálója a ma is aktív ifj. Tompó László volt, aki szinte változtatás nélkül adta tovább Marschalkó állításait. Hozzá csatlakozott Baráth Zsolt jobbikos képviselő is, aki nagy vihart kavart felszólalásában a Marschalkót plagizáló Tompó Lászlótól vett át idézeteket.

Különös tendencia az 1%-os felajánlások terén
Különös tendencia az 1%-os felajánlások terén

Civil szervezetek sokaságának működése kerül veszélybe, mert az adózók fele nem rendelkezik az 1%-ról. Ennek a furcsa „közömbösségnek” az okát kutatjuk.

Hirdetés
101 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2013. április 4., 09:48 catalina

"Mayer Karina Ingrid
Szerintem pedig frusztrál egy másik cikk hozzászólás alapján. "
Mi frusztrál és milyen másik cikk alapján?

"Olvasd vissza nyugodtan saját magad. Megpróbálhatnál nem a szavakra, hanem a megfogalmazott gondolatra reagálni( például átment... gondolok)."
Nit akart mondani?

" Az egész kritikával egyetértek, amit Sólyom László megfogalmazott. Cáfold tételesen."
Ahhoz előbb ismernem kéne a kritikát, szóval mellékelje.

2013. április 3., 20:28 Mayer Karina Ingrid

Személyeskedés és sértegetés helyett, koncentrálj a valós tényekre. Egy kis visszatérés az esetre:Ugye milyen rossz, ha nem elég függetlenek a bírók? A történelemből sokat lehet tanulni. Az okos más kárán tanul, a buta a sajátján. Egy független és pártatlan bíróság esetén is felmerült volna a "vérvád utáni" okoskodás?

2013. április 3., 20:20 Mayer Karina Ingrid

Szerintem pedig frusztrál egy másik cikk hozzászólás alapján. Olvasd vissza nyugodtan saját magad. Megpróbálhatnál nem a szavakra, hanem a megfogalmazott gondolatra reagálni( például átment... gondolok). Az egész kritikával egyetértek, amit Sólyom László megfogalmazott. Cáfold tételesen. Az elég lesz neked tovább képzésnek. Ja, tőled sem hallottunk még semmi konkrétumot. Uram, miért áll le libákkal vitatkozni?

2013. április 3., 09:31 catalina

Mayer Karina Ingrid.
" És nem egy liberálisnak több esze van, mint elég sok jobboldalinak. És ugye Sólyom László is baloldali és .... ?"

Kis továbbképzés:
"..TGM:Annyi az újdonság, hogy Magyarország történelmében először van jobboldali értelmiség. ... A huszadik század eleje óta fönnálló baloldali szellemi hegemónia megöregedett, széttöredezett, elvesztette szellemi ideáljait... A magyarországi baloldal mindig demokrata és tág értelemben véve szocialista volt, azaz az elnyomottak mellett állt, akik nagy vonalakban 1920 előtt a parasztok, a munkások és a nemzetiségiek voltak, Csonka-Magyarországon pedig mindenekelőtt a parasztok. Jászi is mellettük állt, ezért is becsülte annyira a népieket. A magyar baloldal azóta elvesztette demokratikus, azaz egalitárius pátoszát és motivációi jelentős részét, majd odalett az intellektuális hegemónia is. Jellemző, hogy ha a baloldali-liberális szellemi elit annak idején kitaszított valakit, akkor az elveszett. Ez így volt az ezredfordulóig, ma már szó sincs ilyesmiről...."

Hát ez nem vall nagy észre, csak kiderült, hogy király meztelen. És buta.

2013. április 3., 09:25 catalina

Mayer Karina Ingrid
Catalina, ha frusztrál a szólásszabadság költözz máshova."
Nem frusztrál.

"Mivel nem ment át ott ahol aktuális lenne, egyetértek Sólyom László által megfogalmazott kritikával."
Ez milyen logika következtetés? Ha átmentem volna, akkor nem értene egyet Sólyommal? Ja és miben ért egyet?

" És nem egy liberálisnak több esze van, mint elég sok jobboldalinak. És ugye Sólyom László is baloldali és .... ?"
És persze fordítva is.
De nem a liberális ésszel van a baj, hanem a jellem hiányával.
Ahogy mondják:
"..A ballibek többek között arról ismerszenek meg, hogy önös érdekeiket mindig hatalmas erkölcsi ködfelhőbe burkolják. Minél nemesebb a cél: világbéke, atommentes föld, kihaló fajok, állati jogok; gyermekszegénység; pedofília, nőellenesség, rasszizmus, antiszemitizmus elleni harc stb., minél nagyobb erkölcsi felhajtást rendeznek, annál nyilvánvalóbb, hogy még több PÉNZT, BEFOLYÁST, HATALMAT akarnak..."
Sirály!

További 96 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Tiszaeszlár: 131 éve indult a hírhedt antiszemita kampány




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
Hirdetés
HIRDETÉS
HVG ONLINE CSOPORT HÍREI
híreink RSS csatornái »
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X