Előre levédte magát a tankönyvterjesztésből tavaly botrányosan vizsgázott Könyvtárellátó Kft.: ha az idén nem érkeznek meg időben a csomagok az iskolákba, az a kiadók hibája.
Péntekig, augusztus 15-ig kellett leróniuk a szülőknek gyermekeik tankönycsomagjának árát – legalábbis a kiküldött postai csekkeken ez áll. Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár viszont a napokban úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem lesz következménye, ha valaki csak közvetlenül az iskolakezdés előtt tudja befizetni a könyvek árát. A mostanra teljesen államosított tankönyvellátásban ma minden féligazsággá vált. Vagyis a kormányzat mindent alárendelni látszik annak a célnak, hogy idén szeptemberre minden iskolába hiánytalanul megérkezzenek a tankönyvek, és ne ismétlődjön meg a tavalyi botrány, amikor jócskán akadtak tanulók, akik az első tanítási napon üres kézzel mentek haza, sőt olyanok is, akik több hónapos késéssel kapták meg egyes tankönyveiket. Vagy ha véletlenül megismétlődik, akkor nyilvánvaló legyen mindenki számára, hogy a csúszásokról nem a Könyvtárellátó Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. (Kelló), hanem a tankönyvbizniszből egyelőre nem teljesen kiebrudalt néhány könyvkiadó tehet, amiért nem juttatta el a kiadványait július végéig a központi terjesztőcéghez.
„Nem is szóltak, csak a Kelló honlapjáról tudjuk, hogy nem érkezett meg minden könyvünk. Pedig mindössze annyi történt, hogy a szállítók véletlenül a raktár sarkában felejtettek egy körülbelül 70 kötetből álló csomagot. Ha szólnak, azonnal utánuk visszük” – méltatlankodott az egyik kis kiadó vezetője, amiért előzetes értesítés nélkül pellengérre állították a cégét. Összesen 33 társaságot sorol fel a Kelló a „tankönyvellátási kötelezettségét” nem vagy csak részben teljesítő cégek szégyenlistáján. A renitensek lajstroma meglehetősen vegyes: szerepel rajta például az Ecclesia Kiadó, a Hit Gyülekezete, de a Nemzeti Munkaügyi Hivatal és a Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet is. Egyesek pusztán amiatt, mert olyan kevés példányt kértek az iskolák egy-egy könyvükből, hogy még a tavasszal közölték, nem tudják teljesíteni a megrendelést. A Kellónál azonban azt válaszolták a HVG kérdésére: időigényes azoknak az információknak a begyűjtése, hogy ezeket a tételeket figyelembe vették-e a lista elkészítésénél, ahogyan azt sem tudták kapásból megmondani, összesen hány tankönyv hiányzik, és hány érkezett be a regionális raktárakba.
Sajátosan intézte az idén a Kelló a szállítást is. Tavaly régiónként egy-egy céget bízott meg a tankönyvcsomagok összeállításával, csomagolásával és az iskolákba fuvarozásával, most a tavalyi öt régióból hármat kreált, s mindössze a raktározásra és a tanulónkénti tankönyvcsomagok összeállítására írt ki egyben pályázatot (a fővárost és környékét az idén is megtartva magának). A leginkább kényes szállítás ügyében viszont július végén azt lehetett olvasni a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a feladatra kiírt tender eredménytelen lett, ugyanis nem volt rá jelentkező. Talán mert már tavaly köztudott volt, hogy a feladatot az idén az egész országban a Magyar Posta Zrt. végezheti – a tavalyi próba után, amikor csak az egyik régióban tesztelték a mamutcéget. Augusztus első hetében rendre meg is jelent az állami társaság a regionális raktározócégeknél, közölve velük a szállítások időpontját, iskolákra lebontva (a szállításokról szóló, közérdekű adatnak minősülő megállapodás nyilvánosságra hozatalához szintén türelmet és időt kért a Kelló), és a HVG információi szerint a megyei rendőr-főkapitányságoknak is megküldte a napra lebontott logisztikai tervet. Mégpedig azért, hogy ne fordulhasson elő, ami tavaly – főként Budapesten – szintén csúszásokat okozott: számos iskolánál állítólag parkoló autók miatt nem tudtak megállni a Kelló kamionjai. A rendőrökre tehát a forgalomirányításban hárul majd feladat. Igazán össznépivé teszi a tankönyvkiosztást, hogy a könyvek pakolásába egyes önkormányzatok várhatóan közmunkásokat is bevonnak, legalábbis erről leveleztek a megyei kormányhivatalok a polgármesterekkel. (Összeállításunkat a tankönyvek kiszállításánál szerzett első idei tapasztalatokról itt olvashatják.)
Bár az egyelőre szintén titok, mennyibe kerül a tankönyvellátás az államnak így, a közmunkások bérével együtt, a Kelló mérlegét megszépítette a központi feladat. A korábban a könyvkiadóknak százmilliókkal tartozó, Arany László Tamás egykori esztergomi önkormányzatiholding-vezér irányította társaság eredménye tavaly pozitívba fordult. Nem utolsósorban a tankönyvkiadóktól a végszámla értékéből visszatartott 20 százalékos jutaléknak köszönhetően. Más kérdés, hogy korábban a tankönyvterjesztést végző magáncégek 12–14 százalékos jutalékért végezték ugyanezt a feladatot; vagyis a Kelló tavalyi, 15,4 milliárdos forgalmával számolva az államosítás minimum egymilliárddal megdrágította a tankönyvterjesztést.
| Kísérlet járja be |
„Nincs az a tankönyvszerző, aki három-négy hónap alatt jó könyvet tud írni, a gyerekekkel pedig felelőtlenség kísérletezni” – figyelmeztet Arató László. A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint azzal el is árulja magát az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, hogy a pár hónap alatt összecsapott tananyag korrigálására – egyébként helyesen – közel két évet hagy. A most elkészült úgynevezett kísérleti tankönyveket ugyanis csak 2016 őszére módosítják a „tesztelésben” részt vevő tanárok javaslatai alapján. A Nemzeti Tankönyvtanács egyik tagja, Tél Tamás éppen azért mondott le nemrég, mert rövidnek találta az új könyvek véleményezésére adott időt. Nem túl biztató, hogy a szerzők egy része nem nagy tapasztalatú, közismert szakember. Így például a 9. osztályos irodalomkönyvet fejlesztő tanárok közül Urbán Péter és Nényei Pál tankönyvszerzőként még nem ismertek, inkább úgy kerülhettek a csapatba, hogy a vezető szerkesztő, Valaczka Andrással közös a munkahelyük: valamennyien a Piarista Gimnázium tanárai. A kísérleti tankönyvek egyik fő törekvése, hogy könnyen tanulhatók, rövidek és érthetőek legyenek, emiatt általában jóval kevesebb oldalszámúak, mint a régebbiek. „Akik korábban a Petőné Nagy Csilla által készített irodalomtankönyv-sorozatból tanultak, azok óriási színvonalcsökkenést tapasztalhatnak” – mondja Arató László, aki ugyanakkor pozitívumként értékeli a könyv törekvését a gyerekközeliségre, a diákok hétköznapi tapasztalatainak bevonására. Jónak tartja azt is, hogy a leckék végén kortárs művek felvillantásával valamelyest meginog az eddig kötelezően követett kronologikus elrendezés. Ezek a kortárs párhuzamok azonban sokszor esetlegesek, és súlyos szakmai melléfogások is előfordulnak az új könyvekben. Az Antigoné tanításakor például azt vetik fel a tankönyvírók végkicsengésként, hogy a hősnőt is az emberi gyengeség jellemzi, s csak saját érdekeit nézte. Ez utóbbi alapvetően ellentétes a görög dráma szellemével – mutat rá Arató. „Mivel kevés a hely, hiszen mindössze 128 oldalas a könyv a piacon lévő más, 9. osztályos irodalomkönyvek átlag 300 oldalával szemben, túl sok mindent belesuvasztottak” – teszi hozzá. Sok helyen elmesélik például a művek tartalmát, aminek az a hátránya lehet, hogy a diákok nem olvassák el az eredetit. „A kérdések közt akadnak jók és szakmailag erősen vitathatók is, a legnagyobb baj azonban az, hogy nem bízzák a gyerekekre, hogy feladatok segítségével maguk keressék meg, illetve alkossák meg a mű jelentését, és a tankönyv nem mutat fel többféle értelmezést sem” – mondja Arató László. Sokszor rosszul sül el az a szándék is, hogy közelebb vigyék a műveket a gyerekek világához. Izzadságszagú például az a szintváltás, amikor a mítoszoknál az úgynevezett ráhangoló kérdés így szól: „Mit tartasz a legnehezebben megválaszolható kérdésnek az életedben?” „Abból a problémából nem lehet mítoszt teremteni, hogy egy gyerek nem érti, miért váltak el a szülei, vagy miért iszik az apja” – érzékelteti az összekapcsolás abszurditását Arató. Hasonlóan erőltetett a bibliai özönvízről szóló fejezet ráhangoló kérdése: „Érezted magad már igazán kiszolgáltatottnak? Milyen pszichoszomatikus válaszokat ad az ilyen helyzetekre a szervezet?” Félremegy az Antigoné tanításakor a könyv a következő kérdésfeltevéssel: „Szerinted mindennél fontosabb a családi béke, a szülők tisztelete, vagy akár a szemtelenség árán is szembe kell szállnunk szüleinkkel, ha úgy érezzük, nekünk van igazunk?” „Jobb lett volna, ha például azt kérdezik meg: milyen ügy érdekében szállnál szembe a szüleiddel? Így ugyanis absztraktan moralizál a tankönyv; Haimón nem szemtelenségből szállt szembe az apjával, hanem azért, mert az meg akarta öletni a szerelmét” – emlékeztet Arató László. „Ha a piacon ez a könyv egy lenne a sok közül, nem kellene vele ennyire szigorúnak lennünk, de ez esetben nyilvánvaló, hogy a kísérlet végén ez lesz az egyetlen” – indokolja kritikusságát a szakember. |
Orbán Viktor szerint Magyarországnak el kell érnie egy „humánerőforrás-fölényt”, és jó úton is vagyunk ehhez, mert mi költjük a legtöbbet oktatásra. Az adatok szerint ez sajnos nem igaz.
Trump 8-10 napon belül dönthet az újabb szankciókról. Végignéztük, ez hogyan érintené Magyarországot és általában a világpiacot.
Békés Márton némileg árnyalta Orbán Viktorék narratíváját a Tisza elnökéről.
A könnyűzene mindig is elitellenes volt – véli a szociológus-médiakutató.
A 40. Magyar Nagydíj előtt várjuk olvasóink történeteit a legelsőről.
