szerző:
Kálmán Attila

A bázisul szolgáló kocsma szövetkezeti alapon működik, melyet fiatal társadalomtudósok töltenek meg a hely arculatát is erősen meghatározó közéleti tartalommal. Ez a szimbiózis a lényege a józsefvárosi Gólya és a Helyzet Műhely együttműködésének. A műhelynek nem az a célja, hogy think tank legyen valamelyik új balpárt uszályában, arra viszont törekednek, hogy tudásuk eljusson azokhoz, akik akár már 2018-ban a nagypolitikát csinálják. "Jön a bal?"-sorozatunk újabb darabja.

A józsefvárosi Gólya egyik falát egyszerűen elbontották egy markolóval. Majd állítólag lesz egy palánkkerítés, addig betonkeverőket és a Gólyába csodálkozva be-bepillantó munkásokat látni a presszó kerthelyiségéből. A szomszédos üres telken irodaház épül, a Corvin–Szigony-projekt magabiztosan terjeszkedik a lakótelep árnyékában.

©

A Gólyát jelenleg üzemeltető csapat 2013 nyarán kezdett neki barátaival és ismerőseivel a leromlott állapotú épület felújításának, végül szeptemberben nyitottak. Közülük ketten, Szépe András és Varga Zalán már 2011 óta dolgozott együtt: ekkor vágtak bele még a IX. kerületi Mátyás utcában a Frisco kocsmába, amit hasonlóan szövetkezeti elvek alapján működtettek. “Közéleti kocsmát akartunk csinálni, olyan alternatív vendéglátást, ami a középkori kocsmákhoz hasonlóan lehetővé teszi, hogy az emberek egy sör mellett megbeszélhessék az őket érintő ügyeket" – mesél Szépe a kezdetekről. A pincehelyiség olyan civil, szakmai, közéleti, társadalomkritikai eseményeknek és kezdeményezéseknek adott teret, amelyek egy igazságosabb, szolidárisabb, élhetőbb és fenntarthatóbb társadalom reményében kívántak változást generálni.

Nem hobbiból

Jön a bal?

Sorozatunkban azokat a pártpolitikán kívüli műhelyeket, csoportokat vesszük számba, ahonnan baloldali ajánlat érkezhet.

 

Auróra: "Elszabadult az Auróra"

Dinamó Blog: Célkeresztben a munkásosztály

Humán Platform: "Valami ütős kell"

Amikor a Friscót kinőtték, keresték a továbblépés lehetőségét. Így találták a Gólya épületét, amely “szövetkezeti presszó és közösségi ház"-ként hirdeti magát. Előbbi arra utal, hogy “munkaalapú közösségként” működnek, ami azt jelenti, hogy “munkánkat közösen szervezzük, mindenki részt vesz a döntéshozatalban, a bérezés a befektetett munkához kötött, és a dolgozók közösséget alkotnak, amely a közös munkán, illetve a kölcsönös bizalmon alapszik”. Szépe külön hangsúlyozza, gazdasági vállalkozásként működnek, “nem hobbiszervezetként”, és ugyan kísérleti a modell, de valós tétje, hogy több embernek megélhetést biztosítson.

Ez a fajta munkaszervezés várt és nem várt következményekkel is járt: “Aki itt dogozik, annak minden négyzetméterhez személyes kötődése van, ha csak annyi is, hogy ő festette le a radiátort”. Ez a fajta érzelmi többlet előnyökkel, és hátrányokkal is jár Varga Zalán szerint: egyrészt nehéz új embereket beszervezni, a munkaidő pedig óhatatlanul behatárolhatatlanná válik; viszont a felelősségvállalás bizalmon alapuló légkörében stabil együttműködés alakul ki.

©

A szövetkezeti modell annyiban különbözik más életmódkísérletektől, hogy a kapitalizmus eszközeivel, a kapitalizmuson belül próbálják meghaladni, vagy legalább élhetőbbé tenni azt. Arra a kérdésre, hogy akkor a tőkés világrend megdöntése lekerült-e a napirendről, nem kapunk egyértelmű választ. De a gólyások nevetgéléséből arra következtetni, hogy ez aktuálisan nincs a sürgős teendők listáján. Hosszú távon azonban, mint mondják, saját projektjüket a kapitalizmus meghaladásának nagyobb projektjéhez kapcsolnák.

Kell egy bázis

“Fontos megjegyezni, hogy többségünknek van valamilyen aktivista múltja. Amit most csinálunk, az annak a felismerése, hogy az aktivizmus önmagában kifullad. Kell egy bázis” – mondja Szépe, aki szerint a modell olyannyira működőképes, hogy bárhol az országban páran összeállhatnak, és csinálhatnak valami hasonlót. Ez idővel akár valós alternatíva lehet a külföldre költözés lehetősége mellett a fiatalok terveiben.

A programszervezésben külön figyelmet szentelnek annak, hogy ne csak a saját közegüket, hanem lehetőleg minél szélesebb kört szólítsanak meg, itt válik központivá a közösségi ház funkció. A punkkoncertek mellett megférnek helyi rapperek, szilveszterkor pedig a volt Fekete Vonat-os Beat volt a fő fellépő. Tematikus filmklubjaik olyannyira népszerűek, hogy a padlástérben közösségileg fenntartott moziterem kialakításán is elkezdtek gondolkozni. De rendszeresek a kézműves foglalkozások, a kiállítások, az előadások és beszélgetések is.

©

Varga szerint a hasonlóan gondolkodó emberek kezdeményezései egyre több funkciót látnak el, és ezek annál erősebbek,minél többen összefognak. Persze nem véletlen, hogy már az elején kocsmában gondolkoztak, akkoriban cikkeztek a “kocsmákba félretolt generációról”, ők is látták, hogy kortársaik jelentős része ilyen helyeken éli közösségi életét. “Szerencsés helyzet, hogy vendéglátóként is működünk, mert így olyanokat is elérünk, akiket máshogy nem tudnánk. A mi feladatunk inkább a katalizálás, mert vannak nálunk szótudóbb emberek” – mondja Varga Zalán.

Keleten a helyzet?

A Varga Zalán által emlegetett “szótudóknak” saját irodájuk van a Gólyában. A szintén 2011-ben alapított Helyzet Műhely (HM) fiatal társadalomtudósok – szociológus, közgazdász, jogász, geográfus és antropológus is van közöttük – szakmai alapokon nyugvó, informálisan szerveződő kutatóműhelye. A Gólyához hasonlóan a kollektív működésre, demokratikus döntéshozásra, és az ebből következő folyamatos ön-újragondolásra építő csoportnak jelenleg 25-30 aktív tagja van. “A Helyzet adja a kontentot” – utal Szépe András arra, hogy a műhely sok programot szervez a kocsmába.

©

A HM és a Gólya összefonódása régi baráti kapcsolatokra nyúlik vissza. A Frisco a Corvinus egyik szakkolégiuma, a jelenleg is a Ráday utcában helyet kapó Társadalomelméleti Kollégium szomszédságában volt. A kritikai társadalomelmélettel foglalkozó intézményről a gólyások, és a Helyzet Műhely több tagja is úgy beszél, mint fontos szocializációs élményről. Mostanra mindkét szervezetben kisebbségben vannak a volt szakkollégisták, de az vitathatatlan, hogy nem véletlenül vettek részt többen is innen a Frisco/Gólya, valamint a Helyzet Műhely beindításában.

“Még mindig alapozó munka folyik, azon dolgozunk, hogy közösen összerakjunk egy olyan tudást, ami sem a régióban, sem Magyarországon nem jelent meg eddig hangsúlyosan” – mesél az alapítás motivációiról Jelinek Csaba, a Helyzet Műhely szociológus tagja. “Az egész egy ‘89-ről szóló olvasókörrel kezdődött, aminek a rendszerváltás közelgő 25 éves évfordulója volt az apropója.” Ennek lett az a közös tapasztalata, hogy a rendszerváltás, és ezen túlmenve a jelenlegi magyar helyzet, csak úgy érthető meg, ha “kizoomolnak”. “Arra jöttünk rá, hogy globális perspektívában, hosszú távú folyamatokat vizsgálva írható le igazándiból a mai magyar társadalom.” A műhely tagjai szerint a rendszerváltás érthetetlen a szocialista örökség nélkül, a szocialista társadalom és gazdaságpolitika globális hatalmi és gazdasági folyamatoknak volt kitéve, és így tovább.

Pinkasz András, szintén HM-tag azt teszi ehhez hozzá, hogy a műhely abban is eltér a magyar mainstream társadalomtudománytól, hogy “elsősorban nem közjogi szempontból vizsgáljuk a történéseket, hanem úgy látjuk, hogy a politikai gazdaságtannak, a termelési és elosztási viszonyoknak, valamint a globális helyzetnek van nagyobb magyarázó ereje”. Szerinte előbbi megközelítésből következnek azok az önostorozó narratívák, hogy “a magyar nép le van maradva a Nyugattól, hogy civilizációsan fel kell zárkóznia az országnak, és hogy a felemelkedés útja a nyugati minták követése”. A helyzetesek szerint ez a fajta gondolkozás volt jellemző a rendszerváltás idején a kerekasztal értelmiségére is: közjogi kérdésekkel pepecseltek, míg a gazdaságpolitikai irányokat színfalak mögött, szűk körben döntötték el.

A bajok nem 2010-ben kezdődtek

A műhely első nagy színre lépése a Fordulat című baloldali társadalomtudományi lap 21. számának szerkesztése volt 2014 elején. Az akadémiai világ reakcióját változónak mondják. Az, hogy mennyire tudnak jelen lenni a formális tudományos életben, még nem dőlt el. Viszont informálisan már beágyazódtak a régióban: több hasonlóan gondolkodó műhellyel is kapcsolatban állnak, és a LeftEast nevű közösen működtetett portálra is rendszeresen publikálnak.

©

“A környező országokban nagyon mások a kontextusok, többen státuszban vannak az ottani tanszékeken, Szlovéniában most jutott be a parlamentbe egy újbalos párt. Lengyelországban és Romániában is explicitebben kapcsolódnak lakhatási mozgalmakhoz a szakmai csoportok” – mesél a régiós helyzetről Jelinek. A HM esetében a tagok részéről ugyan nem kizárt az aktivizmus, de mint csoport egyelőre a közös tanulási folyamatra összpontosítanak, és nem is szeretnének szervezetként részt vállalni a politikai csatározásokban. Erről Jelineknek az jut eszébe, hogy a rendszerváltás idején is sokan úgy ugrottak bele a politizálásba, hogy nem volt konkrét elgondolásuk a helyzetről, ezért teljesen máshol kötöttek ki, mint ahova reményeik szerint tartottak.

“Nem osztja meg a társaságot az a kérdés, hogy ‘Miért nem tüntetünk jövő héten?’”. Még úgy sem, hogy Jelinek “sokkolónak” nevezi azt a közjogi váltást, ami 2010 óta zajlik az országban. Ehhez azt is hozzáteszi, hogy a “2006-os súlyos magyar politikai válság, a 2008-2009-es gazdasági válság és a kétharmaddal kormányzó Orbán-kormány tevékenysége” mára oda vezetett, hogy a korábbi világmagyarázatok nem működnek, több generáció együttes élménye, hogy új utakat kell keresniük, mert a kitaposott ösvények járhatatlanná váltak. “A Helyzet közös tudásából az következik, hogy ami most zajlik, az nem 2010 miatt van. Az a 25 éves erodációs folyamat, ami a rendszerváltás mikéntjéből magyarázható, pedig nem fordítható vissza 1-2 éven belül. Hosszú távra rendezkedünk be, nem készülünk tudatosan arra, hogy például 2018-ra egy párt think tankje legyünk. Az se biztos, hogy mi leszünk azok, akik elkezdenek ebben a szellemben politikát csinálni a jövőben. Viszont célunk az, hogy az általunk megalkotott tudás eljuthasson azokhoz, akik aktívan politikát csinálnak.”

Beépülni a helyi közösségekbe
A Gólya története 100 évnél is régebbre nyúlik vissza, kisebb kihagyásokkal generációk óta vendéglátóhely volt a Bókay utca 34. szám alatti épületben. Szomjas György kultikus Roncsfilmjének is ez lett a legfontosabb helyszíne. Itt volt az a szeméremrés formájú lyuk, amin keresztül 0-24 óráig ki-be járhattak a vendégek a kocsmába. (Egész pontosan azon a falon volt, amit most romboltak le.) A “városrehabilitáció”, ami a kerület körúton túli oldalán már javarészt lezajlott, az a VIII. kerület rosszabb reputációjú részein most dübörög. Hogy létezik-e “pozitív dzsentrifikáció” arról a gólyások nem nyilatkoztak, de ők is érzik a Józsefvárosba költözés súlyát. “Tudatos és felelősségteljes szereplőként próbálunk jelen lenni a kerületben. Alapból is sok itt a társadalmi feszültség, a gyors átalakulás pedig újabb konfliktusokat szül” – a gólyások ezért kiemelten kezelik, hogy a lehető leginkább nyitottak legyenek a helyiek felé, és a Gólya múltjára építve válnának a környék szerves részévé. "Szeretnénk megmutatni, hogy van más városfejlesztési koncepció is. Olyan, ami szervesebben épül a helyi közösségekre és kölcsönös segítői hálózatokra."

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!