szerző:
Szegő Péter

Bár finoman szólva sem vagyok lelkes híve a Momentumnak, racionális magyarázatot keresek arra, miért ennyire elutasító a párt egy Jobbik nélküli ellenzéki szövetséget illetően. Úgy tűnik, van ilyen magyarázat. (Vélemény)

Az elmúlt legalább tíz évben körülbelül 6×10²³-szor lehetett olvasni a szabadelvű kórus kiválóságaitól, hogy Magyarországon nincs Igazi, Európai Értelemben Vett Jobboldal (IEÉVJO), és milyen jó lenne, ha lenne.

Erre megalakult a Momentum.

Eddigi megnyilatkozásaiból és lépéseiből én azt a következtetést vontam le, hogy ez a párt szeretne az IEÉVJO lenni.

(Mellékszál, de legalább négy nagyon súlyos problémám van a Momóval, és jogállami körülmények között egészen biztosan nem szavaznék rájuk – nagyon nagy valószínűséggel így sem fogok. A négy probléma:

1., Az elmúlt huszonnyolc év en bloc a politikai klotyón történő lehúzásának szándéka, azaz az első húsz és fél és utolsó hét és fél év egy kalap alá vétele;

2., A pártoktól történő egyformatávolság-tartás, azaz a látszólag kifakult nyilasoknak a fatökűekkel egyformán történő kezelése;

3., Az „egészséges nemzettudat” fontosságának hangsúlyozása. Az egészséges nemzettudat térségünkben eddig két világháborút generált;

4., A politikai önmeghatározás – bal-jobb, illetve liberális-konzervatív-szocialista – hiánya.)

Azt, hogy a Momentum szeretne az IEÉVJO lenni, az is valószínűsíti, hogy a néhai Magyar Demokrata Fórum négy, a Fideszt az utóbbi években a politikai középről élesen támadó prominense – Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza, Kincses Gyula és Raskó György, kik közül legutóbbi vállaltan mecénása is a pártnak – is jelen volt október 15-én a Momentum programjának bemutatásánál.

Márpedig, ha tényleg az IEÉVJO bontogatja előttünk a szárnyait, akkor teljesen logikus, hogy a Momentum semmilyen szövetséget nem kíván kötni az ellenzék – mínusz a látszólag kifakult nyilasok – többi pártjával. A Fidesz 2010-es vagy 2014-es, azóta a Fideszből kiábrándult szavazóira hajtanak, akik – jobb híján – a Fideszre szavaznának ismét, esetleg otthon maradnának, talán egy részük szavazna a Jobbikra, de a többi ellenzéki pártra semmi esetre sem. Ezek a szavazók nyilvánvalóan nem szavaznának egy, az MSZP-től az Együttig, esetleg az LMP-ig terjedő szövetségre, és ha a Momentum részt vesz egy ilyen szövetségben, akkor ezek a szavazók a Momentum számára is elvesztek.

Ezt a föltevést erősíti a Budapest 1. választókerületében történő indulással kapcsolatban kialakult vita. Szívemnek bármennyire is nem kedves, a saját logikája alapján érhető, ha Fekete-Győr András pártelnök elindul Juhász Péter, az Együtt elnöke ellen: Fekete-Győr a fideszes szavazókat kívánja megszólítani, így a kormánypárti jelöltnek – vélhetően Böröcz Lászlónak, a Fidelitas elnökének, V. kerületi alpolgármesternek – is van félnivalója Fekete-Győr indulásától, nem csak Juhásznak.

Persze, fölmerül a kérdés – lásd fönt a 4. pontot –, hogy amennyiben így van, mindezt miért nem lehet nyíltan vállalnia a pártnak. Föltételezem, hogy a politikai hasznosság szempontjából ellenjavallt. Más racionális okot egyszerűen nem találok.

Kéretik Fekete-Győr Andrásnál érdeklődni.