Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A kormány tántoríthatatlan ragaszkodása a hatósági árazáshoz egy dologra mindenképpen jó: hosszasan lehet polemizálni arról, van-e értelme. Nem most kezdődött ez a vita, hanem már 2021-2022 fordulóján, az első árstopoknál. És ugyan 2024 július elsején, amikor az árstop utolsó maradéka, a kötelező akciózás is kimúlt, azt remélhettük, hogy megszabadultunk a piaci viszonyokat ugyan megborító, az inflációt azonban egyáltalán nem fékező intézkedéstől, a kormány idén tavasszal mégis újra elővakarta.
Az nyilvánvaló, hogy a kiskereskedelmi láncok miért nem szeretik a korlátozást: a május végén közölt éves mérlegek is megerősítették, hogy a láncok jelentős része komoly veszteséggel működik a korlátozások (és persze a bevételarányos kiskereskedelmi különadó miatt). Némi vigasz számukra, hogy ez az árstoppal (egy adott időpontban érvényes fogyasztói ár fixálása) és a kötelező akcióval (aktuális beszerzési áron maximált ár, vagy abból legalább 15 százalék engedmény) szemben az árrésstop 15 százalékos árrést enged a beszerzési árhoz képest a nagyobb kereskedőknek.
Arra viszont már közel nem ennyire egyértelmű a válasz, hogy a fogyasztók jól járnak-e a most éppen augusztus végéig meghosszabbított – és időközben számos pipereeszközre is kiterjesztett – intézkedéssel.
A kép legalábbis felemás: a laktózmentes tejtermékeknél továbbra is egyértelmű az áresés, az olcsóbb kategóriába tartozó – jellemzően saját márkás – tejnél és tejtermékeknél is látható, de minimális. És semmiképpen ne feledkezzünk meg a kristálycukorról, amely az árstop kivezetése után jelentősen megdrágult, az árrésstoppal meg visszaesett – ha a kakaó meg a kávé nem drágult volna annyira, most még örülhetnénk is.
Itt nagyjából vége a jó híreknek: hiába próbálkozik Nagy Márton, a hús, a zöldségek és gyümölcsök, de még a napraforgóból készülő étolaj is rendületlenül drágult az elmúlt időszakban. És igazából semmi nem mutat abban az irányba, hogy ez ne így folytatódjon: az aszály egyre súlyosabb, a forint sem akar erősödni. Ami pedig a hatósági árazás hatékonyságát illeti: a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb inflációs jelentésében úgy kalkulált, hogy a kormányzati intézkedések rövid távon legfeljebb 0,8 százalékponttal tudják mérsékelni a drágulást, hosszabb távon azonban ez a hatás is eltűnik, a kivezetés után pedig annál fájdalmasabb lehet a drágulás.
Reviczky Zsolt
Minderre csak részben magyarázat az, hogy a kereskedők legalább utólag igyekeznek minimalizálni a negyedévente 50-60 milliárd forintos veszteségeiket. Azt is figyelembe kell venni, hogy eleve magasabb inflációs környezetben történnek az intézkedések, így a parlamenti választásra készülő kormánypárt amilyen bátor volt a bevezetéssel, a kivezetéssel annál óvatosabb lesz – vagyis nehéz megjósolni, hogy miközben az árrésstopot mikor fogják valóban kivezetni. Ha tehát nem sietnek vele, a jó hatás eltűnik, a rossz pedig lesben áll, és várja a kivezetést, akárcsak egy évvel ezelőtt.
Az árcsökkentő hatás kipukkanása azonban, ahogy említettük, a legtöbb áru esetében már most megtörtént. Ez is magyarázza azt, hogy az elmúlt hónapok stagnálása után június végén szemmel látható, havi szinten 2 százalékot meghaladó mértékben drágult a HVG bevásárlókosarának az értéke, amely egy négyfős, négyfogásos ebéd ára. A különbség (a végösszeg 8444 forint helyett 8674 forint) nem tűnhet soknak, ám azt is érdemes figyelembe venni, hogy
ilyen magas szinten sosem állt az ár, meghaladja még az idén februári (tehát az árrésstop bevezetése előtti) maximumot is.
Ha az egy évvel korábbival (2024 június végével, vagyis a kötelező akciózás utolsó napjaival) vetjük össze, akkor több mint 19 százalék az eltérés, de még tavaly júliusihoz képest is 13 százalékot meghaladja a drágulás.
Az szembetűnő, hogy a végösszeget nagy mértékben a zöldségek, a gyümölcsök és az étolaj húzza felfelé, amelyek közül az étolaj és a burgonya hatósági áras, a többi nem. (Nem akarunk tippeket adni Nagy Mártonnak.)
Ráadásul nem kivételekről van szó: idén a tavalyinál jóval magasabb áron kereskednek a nagybani piacon. Nézzünk bármit, az uborkától a zöldborsón át a nyári gyümölcsök, az ár valóban az egekben. Vagy fogalmazhatunk úgy is: szóljon, aki látott kétezer forint alatt cseresznyét? Vagy akár négyezer alatt. Így legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a görögdinnye esetében a hazai szakemberek később induló, de remek szezont jósolnak, a tavalyinál nem sokkal magasabb árszinttel.
Visszatérve a HVG kosarára: június végén a legolcsóbban a Lidlnél tudtunk bevásárolni, érdekes, hogy a diszkont és a legdrágábbnak talált Spar között több mint ezer forint az eltérés. A Lidlt az Auchan és az Aldi követi a listán.
Az alternatív élelmiszerek esetében is a Lidl vezeti a listát, a második legjobb árszintet a Pennyben találtuk, a harmadikat a Tescóban.
Mit főztünk ki?
Egy négyfős családi ebéd hozzávalóinak árát gyűjtöttük össze a hat nagy élelmiszerláncnál (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, SPAR, Tesco). A mennyiségeknél fajlagos árat számoltunk, tehát bármekkora is volt a kiszerelés, általában a kilós egységárat néztük, kivéve a tojást, ahol tíz darabot számoltunk egységként, a száraztésztát, ahol a jellemző, félkilós zacskót, míg a vajnál és a sajtnál 10 dekás árat néztünk, kiszereléstől függetlenül. A termékeknél ugyanazokat a kategóriákat néztük, a száraztésztáknál például a négytojásos változatot, a tojásnál pedig legalább M-es méretet. A kiszereléseknél azt kerestük, amelyiknek a fajlagos ára a legalacsonyabb. Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely zöldséglevesből, sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
