A főváros kiállása a polgári engedetlenség példátlan aktusa, amely eddig ismeretlen utcai erőt mutatott. Új, szabadságpárti utcai mozgalom született, amely erős üzenetet küld a Tisza-tábor tömegeinek az egész országban. Az ajánlat így hangzik:
a magyar társadalom többsége rendszerváltást és demokráciát akar. Ha Orbán török és orosz módszerekkel, jogi eszközökkel el akarná kerülni vagy csalni a rendszerváltó 2026-os választásokat, akkor a Tiszával együtt az utcákon, köztereken is elsöpörhetjük az elnyomó rezsimet. Együtt túlerőben vagyunk az egész országban.
1. tétel: „Ne féljetek melegek, megjöttek a heterók!” – Miért voltak ilyen sokan?
A 2025. júniusi 28-i budapesti Pride történelmet írt: a tüntetők száma elérhette a negyedmillió főt. A résztvevők nem pusztán a szexuális kisebbségek melletti szolidaritásukat fejezték ki, hanem az Orbán-rendszerrel szembeni ellenállás hatalmas eseményévé tették a tüntetést. A tömeg egyszerre állt ki az LGBTQ-jogok mellett, és az Orbán-rendszer elnyomó törvényei, a gyülekezési jogot korlátozó politikája ellen.
Az egyik legkifejezőbb, szivárványszínekben pompázó kartonposzter szövege szerint „Ne féljetek melegek, megjöttek a heterók!” A “Mocskos Fidesz!- pólókban érkező heteró családok világosan megmutatták: a példátlan tüntetésen nem csupán a nemi identitás szabadságáról, hanem a politikai szabadság, a demokratikus rendszerváltás követeléséről van szó.
Az ”elsőprájdozó” lett a nap egyik legtalálóbb szava. ”Két gyerekem, négy unokám, két keresztlányom van, és nekünk magyaráz ez a rohadt Orbán” – mondta egy mellettem sétáló idősebb tüntető. Mélységesen felháborította, hogy a rezsim propagandája megpróbálja egybemosni a melegeket a pedofilokkal. ”Foglalkoznának inkább a nevelőintézetben kitüntetett bűnözőikkel!”
A tiltakozó csoportok összeadódtak, átfedték egymást. A melegek mellett nem csak demokratikus pártok, szakszervezetek és civil jogvédők, hanem demokratikus szavazók százezrei mentek az utcára. A Pride ezért messze túlmutatott önmagán. A demonstráció nemcsak az emberi méltóságot és a szerelem szabadságát, hanem a nyilvánossághoz, a szabad közbeszédhez, a politikai véleménynyilvánításhoz való jogot is védelmezte.
A kegyelmi botrány 2024 februárja óta az Orbán-rendszer politikai válságba került, amihez mély gazdasági válság társul. A rezsim török és orosz módszerekkel, a gyülekezési jog korlátozásával és a szabad média elleni támadásokkal próbál keménykedni. Maga az LMBTQ-emberek elleni izgatás is a Putyin-rendszerből importált orosz politikai módszer.
2026 tavaszáig az is kiderül, hogy a választáson induló pártok és jelöltek jogi vagy adminisztratív korlátozásával, a választások elhalasztásával vagy elcsalásával képes lesz-e Orbán keményebb diktatúrába zárni az országot. Vagy az Orbán-rendszer a záró szakaszába lépett, és jövő tavasszal végre véget ér.
2024-25-ben a demokratikus rendszerváltás előtti éveket, az 1989-90-es nyitott időszakot éljük újra. Akkor felgyorsult a rendszer válsága, és végül szabad választások tettek pontot a Kádár-rendszer végére. Akkor is megvolt a keménykedő kísérlet, Grósz Károly fehérterroros beszéde. De végül a reformkommunisták feladták a hatalmat, és a térség összes más kommunista diktatúrájával együtt dőlt a hazai puha diktatúra is.
Orbán mai, választásos önkényuralma azonban a tekintélyelvű bezáródás jeleit akarja mutatni. A társadalomban viszont egyre erősebb az igény a nyitásra és a demokratikus közéleti normákhoz való visszatérésre. A Pride 2025 megrendezése e két akarat metszéspontjává vált.
2. tétel: Karácsony Gergely és a polgári engedetlenség
Karácsony Gergely nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Budapest főpolgármestere bátran a sarkára állt. Politikai kockázatot vállalt, amikor – a kormány tiltása ellenére – önkormányzati rendezvénnyé minősítette a Budapesti Büszkeség menetét. Karácsony így jogi keretet adott a tömegdemonstrációnak és védelmet a tüntetőknek. Elképesztő és szokatlan lépés: a magyar főváros fellépett az Orbán-rendszerrel, az elnyomó központi államigazgatással szemben. Karácsony tette a polgári engedetlenség egyik legmarkánsabb példája volt az elmúlt évek magyar politikatörténetében.
A polgári engedetlenség szándékosan vállalt, nyilvános és erőszakmentes jogsértés, amellyel az igazságtalannak tartott törvények, kormányzati és rendőrségi eljárások ellen tiltakozunk. A fogalom Henry David Thoreau amerikai író, filozófus, környezetvédő 1849-es klasszikus, magyarul is elérhető esszéjével (Civil Disobedience) indult máig tartó pályáján. Thoreau eredetileg a rabszolgaság és a mexikói háború ellen szólalt fel. Azt állítja: a lelkiismeretünket kell előtérbe előre állítanunk az igazságtalan törvények betartásával szemben. A kormányzati hatalomnak való passzív behódolás teszi lehetővé a társadalmi igazságtalanságokat. „Hol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat” – mondotta ugyanerről találóan Thoreau kortársa, Táncsics Mihály.
A 20. században Mahatma Gandhi a brit megszállók törvényei elleni indiai függetlenségi mozgalomban, Martin Luther King (és sok elődje és utódja) pedig az amerikai faji elkülönítés elleni mozgalomban fő stratégiájaként használta a polgári engedetlenség eszközét. Magyarországon a szamizdatos demokratikus ellenzék civil kurázsija éltette a szellemét. Az 1990-es rendszerváltás után is megmaradt a civil ellenállás hagyománya, és 2010 óta több fontos polgári engedetlenségi hullám is megjelent. (Legutóbb Puzsér Róbert Civil Ellenállás mozgalma szerveződött ennek szellemében.)
Karácsony Gergely lépésének jelentősége túlmutat a Pride-on, újrarajzolta a magyar politika határait. Azt jelezte, hogy a polgármesterek és önkormányzatok – ha megvan a politikai akaratuk – ellensúlyt tudnak képezni Orbán antidemokratikus kormányával szemben. Karácsony politikai felelőssége nem maradt elvont elv vagy eszmény, hanem konkrét utcai cselekvésbe fordult. Karácsony kockáztatott, és mögé állt a budapestiek mozgósítható többsége – és az országból Budapestre vonattal, busszal, kocsival utazó tüntetők tízezrei.
Nemcsak Karácsony, hanem a tüntetésben részt vevő tömeg is polgári engedetlenséget gyakorolt. Az a negyedmillió ember, aki hosszú órákig hömpölygött át Budapest útjain és az Erzsébet-hídon, nem törődött a rezsim tiltásával. Nem foglalkozott azzal, hogy Orbán betiltatta a felvonulást. Hanem éppen a tiltás dacára ment az utcára Karácsony hívására. Nemcsak a jogainkat védelmeztük, hanem demokráciát követeltünk. A negyedmilliós jelenlét, a közös tér és a közös ritmus megmutatta: a félelem helyét átvette az utcai cselekvés. Ez a civil hatalomgyakorlás alapjaiban kérdőjelezi meg az Orbán-rendszer tekintélyelvű uralmát és hatalmi fölényét.
Karácsony eljárása tulajdonképpen kettős megoldást jelentett: polgári engedetlenséget és jogi kiskaput. Mindenképpen polgári engedetlenség, hiszen az Orbán-kormány jogértelmezése szerint illegális volt a büszke budapesti menet.
3. tétel: „Alul a víznek árja” – hatalmas tömegek az utcán, új garancia a rendszerváltásra
A 2025-ös Budapesti Büszkeség a civil ellenállás főpróbáját jelentette. A demokráciáért kiálló tömeg nem csak budapesti polgárokból állt: vidékről, sőt határon túlról is sokan érkeztek. A negyedmilliós tömeg nemcsak jelképes hanem tényleges politikai erőt is jelent. Amennyiben az Orbán-kormány török és orosz mintára megpróbálná jogi trükkökkel elhalasztani vagy elcsalni a 2026-os választásokat, akkor az utcai nyomásgyakorlás, a százezres tüntető tömegek lehetnek a demokratikus rendszerváltás letéteményesei.
Magyar Péter bölcsen távol tartotta magát a Pride-tól: nem sétált bele a jobboldali keretek között könnyen támadható nemi identitáspolitikai csapdába. Ezzel megtartotta a Tisza Párt mozgásterét az Orbán-rendszer elleni központi kihívás szervezésére.
A kormánypropaganda ellenére új történet körvonalazódik a hazai köztereken. A szabadság közösségi megélése, a félelem meghaladása, a demokratikus kontroll visszaszerzése. A magyar politikai élet legnagyobb demonstrációja – a 2025-es Pride – ezért történelmi tett. Az Orbán-kormány által gerjesztett félelemmel szembeni bátor kollektív kiállás, amely megrengetheti a rezsim pilléreit és garanciát jelenthet a 2026-os szabad és tisztességes választások megtartására.
Helyezzük mindezt tágabb időtávlatba. Milyen tüntetések a Budapesti Büszkeség történelmi elődei? Volt-e nagyobb politikai demonstráció valaha Magyarországon? Utánanéztem, és nem valószínű. És nemcsak a 20. században, korábban sem.
Szabó Andrea politikatudós, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet igazgatója, a politikai részvétel szakértője a MapChecking szoftverrel számítást végzett a tüntető tömeg számára. (A MapChecking tömegszámláló eszköz segít kiszámítani, hány ember áll egy adott területen.) Szabó számítása szerint kb. 250 ezer ember lehetett a fővárosi tüntetésen 2025. június 28-án délután. “A 200 ezret bizonyosan meghaladta, a 300 ezret valószínűleg nem érte el. A becslési hibahatár 1000 fős véletlen minta estén +-3,2%” – írja a kutató. Szabó Andrea négyzetméterenként 2,3 emberrel számolt.
Ugyancsak a MapChecking szoftvert használta egy másik számítás, amely négyzetmétereként 3,35 embert vett alapul. Eszerint 358 ezer ember vett részt az óriástüntetésen. (A számítás a Klubrádió Pride-közvetítésében hangzott el.)
Akár Szabó Andrea negyedmilliós konzervatív számítását, akár a Klubrádió magasabb számát vesszük alapul, a mostani óriástüntetés kiemelkedik a magyar történelem utcai tiltakozásainak sorából.
- A 2024. február 16-i influenszertüntetésen mintegy 150 000 ember gyűlt össze a budapesti Hősök terén, hogy kifejezze elemi felháborodását a Fidesz kegyelmi botránya miatt. Az eseményt Pottyondy Edina és influenszertársai példátlan civil mozgósítással hívták össze a közösségi médiában.
- A netadó elleni nagy tüntetésen kb. 100 ezer ember vett részt 2014-ben.
- 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai állami újratemetésekor a tömeg létszáma a történészek és sajtójelentések becslése szerint 200 000–250 000 ember lehetett a Hősök terén. (Ott álltam a tömegben a Műcsarnok előtt – sokkal lazábban álltunk, mint ahogyan most a sűrű budapesti Pride-on haladtunk.)
- 80 ezer résztvevősre becsülték a Demokratikus Charta 1992. szeptember 24-én tartott tüntetését a Csurka István által meghirdetett rasszista, erőszakra uszító, nacionalista program ellen.
- Kétmillió embert hazudott a műsorvezető propagandista Rákay Philip 2002-ben egy fideszes nagygyűlésre a Kossuth téren – a valós szám ennek töredéke lehetett.
- A legnagyobb példák az előző rendszerváltás korszakából: az 1988. június 27-i budapesti, erdélyi falurombolás elleni tömegtüntetésen mintegy 100 ezer ember vett részt.
- Az 1988. szeptember 12-i, a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésen legfeljebb 70 ezren voltak.
- 1956. október 23-án, mielőtt a fegyveres forradalom kitört Budapesten, a délutáni kb. 20 000-es tömeg estére kb. 200 000-re duzzadt, akik békésen követelték a reformokat, a szabadságot és a szovjet csapatok kivonását.
A Szabad Európa összeállítása az ’56-os forradalomról, benne képekkel a Kossuth téri tüntetésről:
Még régebbi példa: a nagy gazdasági világválság idején 1930. szeptember 1-én Budapesten zajlott le az egyik legnagyobb munkásdemonstráció. A Szakszervezeti Tanácsa és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt által szervezett tüntetésen körülbelül 150 000 fő vett részt.
Videó a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésről:
Hatalmas népmozgalom hajtotta az őszirózsás forradalmat 1918. október 30-31-én. Bár nincs konkrét, hitelesített létszámadat, a tömeg több tízezres, esetenként százezres nagyságrendben vett részt az életet megállító utcai tüntetésekben és sztrájkokban. Budapest lakosságának jelentős része bekapcsolódott a forradalomba, amely nyomán kikiáltották az első magyar köztársaságot, a Magyar Népköztársaságot – és ezzel új, demokratikus fejezet kezdődött a magyar történelemben.
1848. március 15-én még összesen nem volt akkora Pest (kb. 65 000 fő), Buda (kb. 40 000) és Óbuda (kb. 10 000) teljes lakosságszáma, mint a nagy 20. századi tüntetések létszáma.
(Megbízhatatlanok természetesen a fideszes nagyotmondások a buszos szállítással szervezett Békemeneteik résztvevőinek számáról. Alighanem az 1957. május 1-i, Kádár melletti felvonulás lehetett a legnagyobb – állítólag négyszázezres – politikai nagygyűlés. Ez azonban központilag, államilag rendezték, kötelező munkahelyi kivonulással, vállalati élőképekkel, parádéval. Minden idők legnagyobb hazai rendezvénysorozata pedig alighanem az 1938-as májusi nemzetközi eucharisztikus világkongresszus, amelyen több mint félmillió magyar és külföldi zarándok vett részt. Ezt reprezentatív vallási eseményként szervezték.)
2025. június 28-án történelmet írt a Budapesti Büszkeség menete. A rendszerváltás óta, sőt alighanem a történelem során soha nem látott még ekkora tömegdemonstrációt Magyarország. A Pride új fejezetet nyitott a demokratikus ellenállás történetében – és új lehetőségeket a NER eltakarítására. A főváros kiállása, a polgári engedetlenség példátlan aktusa elképesztő utcai erőt mutatott az Orbán-rendszer ellen.
A zászlók alatt új, szabadságpárti mozgalom született Budapesten, amely üzenetet küldött a Tisza-tábor tömegeinek az egész országban. Az ajánlat így hangzik: a magyar társadalom többsége rendszerváltást akar. Ha a rezsim tovább keménykedik és török, orosz típusú jogi bűvészkedéssel, ki- és bezárással el akarja halasztani vagy csalni a 2026-os rendszerváltó választásokat, akkor a köztereken is elsöpörhetjük az elnyomó rezsimet.
Együtt bőven többségben és túlerőben vagyunk, nemcsak a választásokon, hanem az utcákon is. Miénk itt a tér.
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
