Belgium valószínűleg újabb politikai rekordot könyvelhet el: Brüsszel városának immár több mint egy éve nincs önkormányzata. Tavaly június 9-én voltak az önkormányzati választások, ezeken – 15 éve először – a francia ajkú és liberális MR párt szerezte meg a legtöbb szavazatot (26%) a környezetvédő flamand zöld párt, a Groenen előtt (22,28%). És rögtön meg is kezdődött a hosszú menetelés a belga belpolitikai szokásos mocsarába.
Brüsszel és körzete sajátos, francia nyelvű „zárvány” a területét körülölelő Flandriában, így az önkormányzati választások előtt a közterületeken felállított tablókon rendszerint 2-3 futballcsapatnyi jelölt fotója díszeleg. Francia ajkú szocialisták, környezetvédő zöldek, centristák, flamand nacionalisták, liberálisok, zöldek, centristák és tudja még ki mindenki. Ezeknek kellene működőképes koalíciót kiállítaniuk.
Így persze a választás után megindult a „ki kivel nem hajlandó koalícióra lépni?” című játszma, amely nagyjából a mai napig tart. Előjöttek a szokásos, specifikusan belga viták a költségvetés mindenféle tételei, a különböző városrészek biztonságának problémái, a brüsszeli kétnyelvűség hiányának örök gumicsontja, vagy akörül, hogy legyen-e a belga fővárosnak egységes rendőrsége, netán maradjanak-e meg a szétforgácsolt, önkormányzati szinten strukturált (és ezért egymástól elszigetelten dolgozó) rendőrőrsök?
Csakhogy Brüsszelnek azért közben funkcionálnia kell, a szemetet össze kell gyűjteni, a tömegközlekedésnek működnie kell, a helyi önkormányzatoknak, az úgynevezett „commune”-öknek intézniük kell a helyi lakosság ügyes-bajos dolgait, az iskolákat nyitva kell tartani, a tanárokat, köztisztviselőket fizetni kell, és lehetne hosszasan sorolni. A szükséges infrastrukturális fejlesztésekről már nem is szólva.
