Testbeszéded azt is elárulja rólad, amit igyekszel eltitkolni. Hogy ne kerülj kínos helyzetbe az állásinterjún, tanuld ki a nem verbális kommunikáció csínját-bínját. Egy határozott kézfogás, a magabiztos testtartás vagy a folyamatos szemkontaktus növelheti önbizalmadat és szimpatikussá tehet a felvételiztető szemében.

Döglötthal-effektus

A bemutatkozás egyik mozzanata a testi kontaktus, a kézfogás. Ha valaki finoman megérinti, kézbe veszi vagy gyengén megszorítja kézfejünket, esetleg csak nyújtja a sajátját és arra vár, hogy megszorongassuk, a az úgynevezett döglötthal-élményben részesít minket. Ennek ellenkezője a csontroppantó, határozott kézfogás, esetleg kézrázás, amikor a kezdeményező fél szinte összepréseli ujjainkat. Állásinterjún - ahogy általában bemutatkozáskor - egyik változat sem kellemes. Maradj az arany középútnál: a határozott, pár másodpercig tartó kézfogás megfelelő bemutatkozáskor. Közben nézz partnered szemébe, és érthetően köszöntsd a napszaknak megfelelően, majd mutatkozz be. Ne bizonytalanodj el, ne hadarj, artikulálj és várd meg, míg partnered is köszönt. Mielőtt kezet fogsz az interjúztatóval, győzödj meg róla, hogy kezed tiszta, ápolt. Az izzadó tenyér, a nyirkos érintés, a hideg kéz idegességre utalhat, és nem kellemes.

Tartsd a szemkontaktust!

© sxc.hu

A szemkontaktus a szóbeli kommunikációnál kulcsfontosságú: nincs annál zavaróbb, mint amikor a beszélgetőtárs hadar valamit és közben meredten nézi a falat, a padlót vagy egyszerűen elnéz a fejünk fölött. Ez a viselkedés érdektelenségre utalhat, zavarra, bizonytalanságra és arra, hogy a másik minél előbb túl akar esni a  beszélgetésen. Ugyanilyen zavaró lehet, ha a partner mereven bámulja a másikat beszéd közben, le sem veszi róla a szemét, arra késztetve ezzel társát, hogy egy idő után elkapja róla a pillantását. Meddig és hogyan tartsd a szemkontaktust?

Észak-Amerikában általában a beszélgetések időtartamának 60 százaléka úgy telik, hogy  a partnerek tartják a szemkontaktust. Nincs előírt szabály arra, meddig kell a másik szemébe nézni. Ha kérdést teszel föl, vagy éppen válaszolsz, nézz az interjúztató szemébe, tudatosítva benne, hogy figyelsz rá, és kizártad a külvilágot. Arra ügyelj, hogy az interjúztató két szeme és orra által körülhatárolt területre koncentrálj, ha ugyanis arcát pásztázod, vagy ajkait figyeled, arra a következtetésre juthat, hogy túlzottan érdeklődsz iránta. Ha többen is jelen vannak a felvételi beszélgetésen, egyikükről a másikra nézhetsz, nem kell kitüntetett figyelmet szentelned egyetlen embernek. Úgy érzed, kellemetlen a folyamatos szemkontaktus? Közben kinézhetsz - oldalra, magad elé -, ám arra ügyelj, hogy figyelmed ne kalandozzon el, az interjúztató érezze, hogy nem csak testben, lélekben is jelen vagy.

Magabiztos testtartás

A jelölt megítélésénél sokat nyom a latban testtartása: az egyenes, kihúzott derék, a felszegett fej magabiztosságra utal, míg a görnyedt testtartás, a leszegett fej, az alázatos pillantás - felnézel az interjúztatóra - kiszolgáltatottá tesz, alárendelt helyzetet teremt. A túlzott magabiztosság sem imponáló, ám a félénk, gátlásos jelölt biztos, hogy nem nyeri el a felvételiztető bizalmát. Húzd ki magad, ülj vagy állj egyenesen - így légzésedet is tudod kontrollálni -, és ügyelj rá, hogy testtartásod mellett pillantásod is határozottságot tükrözzön. Így a felvételiztető egyenrangú félként tekint majd rád.

Kéz- és lábkontroll
 
Hiába a tökéletes tartás, ha kezeddel, lábaddal hadonászol, folyamatosan mozgatod végtagjaidat. Tartózkodj a túlzott gesztikulálással kísért kommunikációtól: ezzel nem mondandódat nyomatékosítod, inkább elvonod a figyelmet róla. Arra is ügyelj, ha öledben összekulcsolod a kezedet, ne rángatózzon, ez ugyanis idegességre, félelemre utalhat, ahogy a lábdobogás vagy a hintázás is - ha előre-hátra mozogsz a széken, türelmetlenül mocorogsz. A felvételi beszélgetés stresszel jár, ám arra a rövid időre, amíg sorsod eldől, kontrolláld gesztusaidat, tested és arcod rezdüléseit. Megéri.