Tréninggel a lámpaláz ellen
Barkó Judit nívódíjas szerkesztő-műsorvezető 1992 óta erősíti a Duna Televízió csapatát. A képernyős munka mellett néhány éve tréningeket is tart lámpalázas, nyilvános szerepléstől rettegő cégvezetőknek, magánembereknek.
hvg.hu: Mióta tart személyre szabott képzést?
Barkó Judit: Két éve. Korábban tíz évig tanítottam iskolában (az ELTE angol-magyar szakán diplomázott - a szerk.), felnőtteket és gyerekeket is. Már ekkor feltűnt – később televíziós pályafutásom során ismét megállapítottam –, hogy az emberek félnek a nyilvános szerepléstől: zavarba jönnek, amikor arra kerül a sor, hogy nyilatkozzanak. Különösen akkor, ha kínos kérdéseket kapnak.
hvg.hu: Mi visz rá egy felsővezetőt, hogy ilyen téren segítséget kérjen?
B. J.: Nyilvánvalóan óriási hátrány fontos üzleti tárgyalásokon, vagy akár felkért előadóként, ha valakinek összeszorul a torka, hirtelen elveszti a hangját, remegni kezd, csak azért, mert sok ember előtt kell szerepelnie. Hasonló, amikor cégvezetők, vállalatigazgatók megtapasztalják, hogy van olyan kérdés, amitől úgy érzik magukat, mintha földbe döngölték volna őket. Alapvetően médiatréningről – nyilvánosságtréningről – van szó, amelyen a jelentkező megtanulja, hogyan viselkedjen, nyilatkozzon, ha tévének, rádiónak, esetleg egy újságnak ad interjút.
hvg.hu: Úgy tudom, különböző tréningek vannak. Van közöttük valami különbség?
B. J.: Ha például egy konkrét interjú vár a jelentkezőre, aki tart attól, hogy kínos kérdéseket tesznek föl neki, vagy nem tudja, hogyan reagál majd a kellemetlen helyzetekben, akkor a rapid tréningre van szüksége. A komplex tréning két napos, a jelentkezők itt már azt is megtanulják, hogyan tudnak általában idegeskedés nélkül felelni bármilyen riporteri kérdésre. A háromnapos tréninget általában azok választják, akik egyszer s mindenkorra le akarják küzdeni lámpalázukat.
hvg.hu: Kínos lehet a többiek előtt szerepelni ilyen tréning alkalmával. Van egyáltalán jelentkező a kiscsoportos tréningekre?
B. J.: Kétségtelenül komplikálhatja a kiscsoportos foglalkozásokat, hogy a résztvevők – esetleg ugyanannak a vállalatnak a felsővezetői – nem akarnak egymás előtt kínos helyzetbe kerülni. Kivéve, persze, ha megbíznak egymásban. De többnyire ez nem okoz gondot. Ideális esetben egy-két fő részére tartok tréninget, kimondottan a személyes problémára fókuszálva.
hvg.hu: Azért biztos vannak olyanok, akiken nem fog a tréning.
B. J.: Előfordul, hogy valaki eleve alkalmatlan a közszerepésre, ilyenkor kár kínlódni. Ezért van szükség rögtön az elején egy személyes beszélgetésre, ott sok minden kiderül. Egyes beidegződéseket nem lehet tudatosan befolyásolni – ilyen például az akaratlan szemrángás. A furcsa gesztikulálásról, kéztördelésről, túlzott izzadásról (amennyiben az izgalom okozza), vagy a tollrágásról egyszerű gyakorlatokkal le lehet szokni. Ahogy azt is meg lehet tanulni, hogy valaki alkalomszerűen tökéletesen hozza a formáját.
hvg.hu: Hogyan dönti el, hogy kinek mire van szüksége – beszédtechnikai gyakorlatokra, hangképzésre vagy valami másra?
B. J.: Az előzetes – felmérő – személyes beszélgetés alkalmával kiderül, hogy kinek mire van szüksége. Akad, akinek az izgulás a fő gondja, van, aki nem tud nagy nyilvánosság előtt fogalmazni vagy állandóan idegen szavakat használ. Egyesek megijednek, ha kínos kérdéseket kapnak. Van, akinek beszédtanárra, sminktanácsadóra is szüksége van.
hvg.hu: Öntől mint tévés személyiségtől nyilván jobban elfogadják a kritikát.
B. J.: Ez kétségtelenül így van. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy önként, nem kényszerből jönnek a tréningre.
hvg.hu: Hosszú távra tervez?
B. J.: Hihetetlenül élvezem ezt a munkát. Nagy öröm, amikor látom, hogy három nap után valakiből magabiztos ember lesz, aki már nem tart a nyilvános szerepléstől. Immár negyven tréning van mögöttem. A televíziózás mellett szeretnék erre minél több időt fordítani.
