szerző:
László Éva Lilla

Miért nem tudnak elhelyezkedni itthon a 18-20 évesek? Hogyan találnak munkát brit vagy svájci társaik? Megnéztük, milyen falakba ütköznek a középfokú végzettségű pályakezdők.

Egyre több brit tinédzser áll be dolgozni a felsőfokú tanulmányok elvégzése helyett, mert ódzkodik attól, hogy a magas egyetemi vagy főiskolai tandíj miatt adósságokba verje magát, majd a diploma megszerzése után beszálljon az álláspiaci versengésbe – írja internetes oldalán a Telegraph Online egy felmérést idézve. Nagy-Britanniában a 17-18 éves tanulók egyetem előtt vagy helyett szívesen helyezkednek el gyakornokként piacvezető cégeknél. Több neves vállalat – például a Network Rail, a Marks&Spencer és Pricewaterhouse Coopers – is jelezte, hogy a nyári szünetben megugrott a gyakornoki munkára jelentkező fiatalok száma, akik a későbbiekben is szívesen dolgoznának a cégnél.

Mi a helyzet itthon?

Tudatosan választanak szakmát a magyar fiatalok, vagy csak az aktuális trendekhez igazodnak, és inkább továbbtanulnak egy népszerű egyetemen? – kérdeztünk a fenti felmérés apropóján hazai munkaerő-piaci szereplőket.

„Nem érezzük, hogy több az álláskereső 18-20 éves fiatal, aki továbbtanulás helyett inkább dolgozna. A jelenség nem számottevő a magyar munkaerőpiacon” – válaszolták megkeresésünkre a munkaerő-kölcsönzéssel is foglalkozó Kelly Servicesnél. Hasonlóan nyilatkozott Zboray Balázs, a Humán Labor Munkaerő-szolgáltatási Iroda területi igazgatója, megemlítve, hogy továbbra is sok Magyarországra betelepült autóipari cég keres jó szakmunkásokat, technikusokat, de nehézkes a toborzás, mert az érintettek többsége nem marad a szakmájában, inkább főiskolára megy.

A vágyott papír
©

„Magyarországon olcsó az egyetemi képzés, ráadásul beivódott a köztudatba, hogy akinek diplomája van, annak lesz jó munkája. Kevesen mennek el a középiskola után dolgozni” – mondta a hvg.hu-nak Repka Ágnes, a Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. országos munkaerő-közvetítési vezetője. Szinte csak az áll munkába azonnal – tette hozzá –, akinek annyira rosszak a tanulmányi eredményei, hogy esélye sincs a sikeres felvételire, vagy a megélhetése függ attól, el tudja-e tartani magát. Ugyanakkor tény, hogy a munkaadói oldal sincs felkészülve a 18-20 éves pályakezdőkre, akik kizárólag elméleti tudással – és lelkesedéssel – érkeznek. A cégek többsége nem tudja, mit kezdjen egy tapasztalatlan fiatallal, és mára kihaltak, eltűntek a régi szakemberek, akik maguk mellé vennék a fiatal tehetségeket.

Ausztriában vagy Svájcban például egy bizonyos iskolai szintet elérve elkezdenek szakmát tanulni a diákok – komplex, több lépcsőből álló oktatási folyamat keretében –, mégpedig úgy, hogy elszegődnek egy céghez, és némi juttatásért cserébe dolgoznak, nem mellékesen belelátnak a vállalat működésébe. Itthon ez nem divat. Középiskola után a már említett osztrák és svájci diákok jó eséllyel el tudnak helyezkedni, és nem csak azért vállalnak el egy állást, hogy legyen pénzük – érzékeltette a különbséget Repka Ágnes.

Ha egy gimnazista itthon azt mondaná, hogy szeretne egy-két évet dolgozni, hogy kiderítse, a marketing, a pénzügy, avagy a bankszakma érdekli-e, nem nagyon találna olyan céget, amelyik értelmes munkát adna, fizetéssel, mert sokszor még az asszisztensi pozíciókat is diplomások töltik be. Azok a vállalatok pedig, amelyek a hiányszakmákba keresnek munkaerőt, a képző intézményekkel szerződnek, így biztosítva a munkaerő-utánpótlásukat. Más kérdés persze, hogy a középiskolát végzett korosztály hozzáállása is különbözik brit társaikétól. Ennek egyik lehetséges oka, hogy középiskola alatt és után jellemzően még mindig az olcsó, órabérben fizetett diákmunka – átlagosan 500-700 forintért – az egyetlen lehetőség, mégpedig iskolaszövetkezeteken keresztül, szervezett keretek között, ami viszont Európa más országaiban nem jellemző.

„Kevesen tervezik tudatosan úgy a karrierjüket, hogy azért dolgozzanak egy évig, hogy előnyük legyen a többi jelölttel szemben. Még a végzősök sem gondolkodnak így, inkább az jellemző, hogy az utolsó gondtalan nyarat követően friss diplomásként szeptemberben kezdenek el állást keresni” – mondta Repka Ágnes. A tudatos szakmaválasztáshoz szerinte az kell, hogy a diákoknak már 16-18 éves korukban konkrét elképzelésük legyen a jövőjükről, vagy legalább arról, milyen területen szeretnének elhelyezkedni. Ezt viszont kevesen tudják önállóan felmérni.

©

Sokan abba a hibába esnek, hogy azért választanak „divatos szakmát” – idén a gazdálkodás és menedzsment, a turizmus-vendéglátás, a pénzügy és számvitel, a kereskedelem és marketing, valamint a mérnök-informatikus képzés volt a legnépszerűbb –, mert azzal jól lehet keresni. Nem a képességeiknek, érdeklődésüknek megfelelően döntenek, aminek később az lehet a következménye, hogy végzősként az egyetemisták, főiskolások egy része nem kapja meg diplomáját, mert például nem sikerül a nyelvvizsgája. Az is problémát jelenthet, hogy egyre több az összevont felsőoktatási intézmény és szak, és a diákok, akiknek nincs konkrét elképzelésük jövőjükről, három év után jönnek rá, hogy nincs értelme a tanultaknak, diplomájukkal lehetetlen elhelyezkedni.

„A műszaki és az orvosi pályától – és az ezekkel járó követelményektől – sok érettségi előtt álló diák retten vissza. Arra gondolnak, hogy nem tudnak majd annyit tanulni, ami a diploma megszerzéséhez kell, és e szakmáknak nincs is akkora presztízse a szemükben, mint mondjuk a Közgázon szerzett diplomának. Még akkor is így van ez, ha tudják, innen csak úgy áramlanak ki a friss diplomások” – számolt be tapasztalatairól Petró Judit klinikai szakpszichológus, aki iskolapszichológusként is dolgozik.

Gimnáziumonként változik, hogyan pozicionálják magukat a diákok: vannak olyan osztályok, amelyek „alullövik” – alulértékelik – magukat, máshol egymást ösztönzik és húzzák fel a diákok. Egy részüknek megoldást jelenthet a biztos háttér, ha a családi vállalkozásba szállnak be: nekik arra is van lehetőségük, hogy olyan diplomát szerezzenek, amivel később esetleg nem tudnak elhelyezkedni – például andragógiát vagy szabad bölcsészetet tanulnak.

„Olyan középiskolás is van, aki rózsaszínnek látja a jövőt, és azt tervezi, hogy külföldön helyezkedik majd el, konkrét cél nélkül. Mások tudatosan készülnek a külföldi munkára és a céget is kinézik, ahol szívesen elhelyezkednének” – tette hozzá Petró Judit.

Némelyek viszont nagyon is tudatosan készülnek a pályakezdésre. „Az érettségi modern beavatási szertartás a felnőttkor küszöbén álló fiatalok számára” – mondta a hvg.hu-nak korábban Petró Judit. Mint mondta, ha a diáknak van célja, amit mindenáron el akar érni, ismeri a saját kompetenciáit és korlátait, van önbizalma, nem csak az érettségin teljesíthet jól, a pályakezdéssel sem lesznek komoly problémái.

Korai évek

Az elmúlt években nem változott jelentősen a 15-19 éves foglalkoztatottak száma: 2010-ben a Központi Statisztikai Hivatal szerint mindössze 11 500 munkavállaló került ki ebből a korosztályból (egy évvel korábban 11 800). A regisztrált munkanélküliek száma e korcsoportban tavaly 9,7 százalék volt. A 15-24 éves munkavállalók száma 2010-ben 218 800 volt.

Azzal a megkérdezett szakemberek mindegyike egyetért, hogy a középfokú végzettségű szakembernek itthon "nincs becsülete". Amíg a lakatos, hentes inkább külföldre megy – ahol szintén vadásznak a jól képzett szakemberekre –, és az emberek továbbra is hiszik, hogy diploma kell a boldoguláshoz, nem lesz változás – mondta Repka Ágnes.

Németországban, Ausztriában vagy éppen Dániában egy képzett szakmunkás – ács, villanyszerelő, lakatos, hentes, autószerelő – 1000-1300 eurót, vagyis közel 300 ezer forintot is kereshet havonta. Itthon a 18 és 25 év közötti pályakezdők bére átlagosan bruttó 160 ezer forint – derült ki a Workania internetes felméréséből. Eszerint az első évben a szakközépiskolai végzettséget szerzők – érettségi nélkül – átlagosan havi bruttó 112 ezer forintra, míg az érettségizettek átlagosan 128 ezer forintra számíthatnak.

hvg.hu Karrier

Túl drága a diploma? Ahova a legkevesebben felvételiztek

Az államilag finanszírozott képzést választók közül idén a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára jelentkezőknek kellett elérniük a legmagasabb pontszámot, 463-at. Melyik felsőoktatási intézménybe jelentkeztek a legkevesebben?