szerző:
hvg.hu

Ismerje meg az Adolfsen testvéreket, akiknek cége Norvégiában és Svédországban ellátást biztosít a menekülteknek. Forintra átszámolva tavaly 18 milliárd volt a bevételük, 630 millió forintos a nyereségük. És a biznisz rendületlenül pörög tovább.

Tavaly a norvég ellátórendszer csaknem összeroppant az országba érkező menekültáradat súlya alatt. Az 5 milliós skandináv államba hirtelen több mint 31 ezer menekült érkezett, a Norvég Menekültügyi Igazgatóság pedig úgy oldotta meg a helyzetet, hogy magánkézbe adta az utcákon alvó menedékkérők elhelyezésének feladatát.

Míg Európa nagy részén civil szervezetek és állami intézmények helyezik el a menekülteket, Norvégiában egy testvérpár, Kristian és Roger Adolfsen vállalkozása csaphatott le a lehetőségre, esetüket a Bloomberg mutatta be. A Hero Norge nevű céget 2014 májusában 20 millió euróért vették meg, egy hasonló profilú dán létesítményüzemeltetési szolgáltatótól, és mára 32 menekültközpontot működtető, Norvégiában és Svédországban is jelen lévő vállalattá fejlesztették. A 2015-ös munkájukért összesen 58 millió eurót fizet nekik a két skandináv állam, ez úgy lehetséges, hogy jelenleg már a Norvégiában tartózkodó menekültek 90 százalékát az Adolfsen testvérek szállásain helyezték el. Az állam ellátási szinttől függően, fejenként és naponta 28-70 eurót (mostani árfolyamon számolva úgy 9-22 ezer forintot) fizet a vállalkozóknak. Működtetnek olyan állomásokat, ahova a menekültek először beérkeznek és rendőrségi regisztrációra várnak, de vannak olyan létesítményeik is, ahol heteket töltenek ügyük elbírálását várva, és olyanok is, ahol akár évekig lakhatnak.

Menekültek érkezése a norvégiai Storskog városába 2015. november 12-én - képünk illusztráció
©

Ennek következtében az Adolfsen testvéreknél már csak egyetlen nagyobb menekültek ellátásával foglalkozó profitorientált cég maradt Európában: a svájci ORS Services, amely 2014-ben több mint 90 millió eurós (úgy 28 milliárd forintos) profitot ért el a Svájcba, Ausztriába és Németországba érkező menekültek segítésével.

Újságkihordás, képviselőség, szállodabiznisz

Az Adolfsen testvéreket Norvégia legkevésbé ismert milliárdosaiként tartják számon. Északon, ritkán lakott vidéken nőttek fel, a 3500 lakosú Andenesben. Apjuk fő foglalkozása mérnök volt, de egy tévéket áruló és javító boltot is fenntartott, míg végül sikerült építenie egy hotelt. A testvérek már 5 éves koruktól dolgozgattak a tévés boltban, de mozgó árusítással, újságkihordással is kerestek némi zsebpénzt, majd egészen fiatalon önkormányzati képviselők lettek a kisvárosban.

Az apjuk által épített 44 szobás hotel 1981-ben csődbe ment, a testvérek első nagyobb üzleti húzásának pedig részben érzelmi alapja volt: 1991-ben visszavásárolták a kis szállodát. A következő 10 évben terjeszkedésbe fogtak, 30 további hotelt vontak be cégük, a Norlandia Hotel csoportba. Amikor pedig Norvégiában lehetővé vált, hogy magáncégek is beszálljanak a jóléti és gondozói intézmények működtetésébe, az Adolfsen fivérek elkezdtek szanatóriumokba és óvodákba fektetni. Így szinte adódott számukra a pálya, amit a menekültválságban rejlő lehetőségek nyitottak, egy pillanat alatt felmérték a helyzetet, és olyan elhagyott, kihasználatlan ingatlanokat kerestek Norvégia-szerte, ahol hosszabb-rövidebb ideig elszállásolhatják a menekülteket. Még használaton kívüli szupermarketekben is hoztak létre ideiglenes szállásokat, sátrakkal tömték tele az egykori eladótereket. Az állam pedig fizetett szépen.

Kapzsik és ízléstelenek?

A vállalkozást a politikai baloldalról azzal kritizálják, hogy a testvéreket kapzsinak és ízléstelennek nevezik, akik az ország ellátórendszerének hiányait lovagolják meg. Ám ők is csak egyetlen konkrét kellemetlen esetet tudtak előhúzni a tarsolyukból: az Adolfsen-csoport egyik demens idősek ellátására szakosodott otthona egy év alatt csődbe ment, miután átvették. Eleinte csak a szakképzett, tapasztalt ápolókat cserélték le, majd a demenciára szakosodott szanatórium "felhígult" más betegekkel is. Az orvosok felháborodottan nyilatkoztak, szerintük évek munkáját tették tönkre a fivérek, Kristian Adolfsen szerint azonban csak annyi történt, hogy az ott dolgozók nem voltak hajlandóak átállni a magáncég stílusára, és nem akartak olcsóbban jobb szolgáltatást nyújtani.

A norvég menekültellátást nem is túl régen egyszer már egy botrány alaposan megtépázta: kiderült, hogy a 14 centrumot működtető Link nevű társaság 2006 és 2014 között nem tartotta be a kormánynak tett vállalásait, és ezzel 212 ezer eurós profitot szerzett. A hatóságok nehezen tudják kiszűrni a korrupciót és a visszaéléseket, mert nincs rá sem kapacitásuk, sem hajlandóságuk. A Bloomberg hírügynökség riporterének is azt nyilatkozták, hogy az Adolfsenékhez hasonló vállalkozók nagy segítséget nyújtanak az államnak, és ők inkább a bizalomra, a még jobb ellátás biztosítására helyeznék a hangsúlyt. Az állami hivatalok elégedettek a Hero Norge munkájával, rugalmasnak és együttműködésre késznek írták le az Adolfsen testvérek cégét.

Az aggodalmas hangok azonban jóval borúsabban látják a helyzetet, attól tartanak, hogy a nyereségorientált cégek előbb-utóbb vissza fogják vágni a kiadásaikat és a szolgáltatásokon fognak spórolni, ahelyett, hogy az állam lehetőségeinél sokkal több és jobb menedéket biztosítanának a menekülteknek. A norvég kormányban is napirenden van az a téma, hogy befektetők helyett inkább több civil szervezettel kéne együtt dolgozni, és valószínűleg vissza is fogják nyesni azt a fejkvótát, amit a menekültek ellátása után fizetnek. Marte Gerhardsen, a helyi munkáspárthoz szorosan kötődő egyik szervezet vezetője szerint például 3 százalékban kellene a haszon plafonját meghatározni. Adolfsenék azt állítják, hogy a Hero jelenleg 3,5 százalékos haszonnal dolgozik (így tavaly 2 millió eurós, úgy 630 millió forintos profitra tehettek szert), de a kritikusok vádja szerint ennél több lehet a nyereség, csak azt a testvérek átjátsszák a különböző vállalkozásaik között.

Menekültek átkelése a norvég-orosz határon
©

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a birodalom bővülni fog, mert sem Svédország, sem Norvégia nem vezetett be létszámkorlátot az országba befogadott menekültekre.

Promóció menekültekkel

Hasonló állami megbízással egyébként Németországban is működnek cégek, ott azért népszerűek a magánvállalkozások, mert jóval olcsóbban tudják elhelyezni a menekülteket, mint az állam. Az European Homecare nevű szervezet például 1000 fős személyzettel több mint 150 ezer menekültet lát el. Az olcsóbb ellátásnak azonban olyankor ára van: a 2014-ben hatalmas nyereséget zsebre rakó ORS által üzemeltetett traiskirscheni osztrák menekülttábor az UNHCR szerint rossz higiéniai körülményei, zsúfoltsága és rossz ellátottsága miatt alkalmatlan a feladata ellátására, és a táborban embertelen körülmények uralkodnak.

De nemcsak a menekültekkel közvetlenül együtt dolgozó cégek jutnak pénzhez a menekültkrízisben. A felfokozott német közhangulatot meglovagló promóciós termékek, például a „refugees welcome” feliratú pólók népszerűvé válásával még az Amazon is keresett. Németországban. A Bild című napilapot pedig azzal támadták, hogy önmaga reklámozására használja ki a menekültválságot. A német labdarúgás első és másodosztályában minden csapattal megállapodtak, hogy a Bild által indított Wir helfen („Segítünk”)-kampány logójával ellátott mezben lépnek pályára. Miután a hamburgi St. Pauli csapat visszalépett a kezdeményezéstől, a Bild főszerkesztője, Kai Diekmann a szélsőjobboldali szervezetekhez hasonlította a csapatot. Erre további 9 csapat határolódott el a Bild kezdeményezésétől, és a közvélemény a lap ízléstelen népszerűsítésével vádolta a Bildet.

A témáról bővebben olvashat a friss HVG Menekültellátó című anyagában.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék