„Többször is elolvastam, nem akartam hinni a szememnek” – mondta a hvg.hu-nak egy alföldi gazda a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hivatalos lapjának, a NAKLapnak a legfrissebb számában a vízjogi engedélyekről, a vízkészlet hozzájárulásáról megjelent cikkről, amely sok érintettet teljesen összezavart.

Az úgynevezett kútügyről van benne szó, ami tavasszal keltett nagyobb hullámokat akkor, amikor a Belügyminisztérium oldalán megjelent az engedélyeztetési procedúra szabályozása. Sokan ekkor kaptak észbe, hogy a gazdáknak azokat a vízkivételeket is be kell jelenteniük és engedélyeztetniük kell, amelyek pusztán közvetlenül háztartási célokat szolgálnak, nem öntöznek vele. Főként az Alföldön verte ki a biztosítékot a költséges eljárás, mivel itt vélhetően nem engedélyeztették sokan a negyven-ötven évvel ezelőtt fúratott kútjaikat, ma pedig már a tanyák zömében kisnyugdíjasok élnek.

Ez volt az a kör, amelynek javára gyorsan visszalépett a kormány, és bejelentette, hogy a háztartási felhasználók esetében nem kell engedélyeztetni a kutakat. (Az engedélyeztetés nem csak az illeték lerovását, hanem tervek elkészíttetését is jelentette volna, ami jelentős költséggel jár.)

A következő körben már a gazdálkodóknak is tettek engedményeket, számukra a türelmi időt tolták el 10 évvel, 2028 végéig. A leírtak miatt a 2016 júniusában módosított vízgazdálkodási törvény néhány passzusát hatályon kívül helyezték azzal, hogy a törvény végleges módosítására ősszel kerül sor.

Ezért vágta mellbe a kamarai lapot olvasókat a szóban forgó cikk, elbizonytalanodtak, hogy most akkor mégis a 2016-os módosító variációt támogatja a kamara.

Időközben megszólalt B. Nagy László, Csongrád megyei fideszes képviselő, aki tavasszal közvetített az elsivatagosodó Homokhátságon gazdálkodók és a kormány között ebben az ügyben. A politikus szerint egyszerű tévedés történhetett a lap szerkesztőségében. Ez csak azért lenne furcsa, mert a cikk annak a törvényjavaslatnak az egyik pontját is érintette, amelyet még el sem fogadott a parlament, tehát az olvasók okkal gondolhatták, hogy az újítás teljes körű.

MTI / Rosta Tibor

Hogy állunk most?

A helyzet most az, hogy 2016 nyarán módosították a 95-ös vízgazdálkodási törvényt, ez teremtett volna olyan helyzetet, hogy az évtizedekkel ezelőtt létesített kutakat is be kellett volna jelenteni, akár háztartási, akár mezőgazdasági céllal fúrták azokat. Igaz, hogy a jogszabályok korábban is előírták az engedélyeztetést, de életszerűen ezt ma már megfizettetni azzal a tulajdonossal, aki már azt sem tudja, hogy ki, mikor, hogyan fúratta a kutat, kissé lehetetlennek tűnik, főként úgy, hogy az engedélyeztetéshez a terveket is be kellene nyújtani.

Ezt láthatta be a kormány, amikor ígéretet tett a törvény, az engedélyeztetésre vonatkozó passzusainak módosítására. Az engedékenyebb módosító javaslatot be is nyújtották még áprilisban, Pintér Sándor jegyzi az előterjesztést, ám ez egyelőre megvitatásra vár.

Időközben Lázár János kancelláriaminiszter az augusztus 31-i Kormányinfón bejelentette, hogy 80 méteres mélységig be sem kell jelenteni a kútfúrást, az egyetlen valós cél az lesz, hogy egy adatbázist kell készíteni az uniós elvárásoknak megfelelően. Erről még azt is elárulta akkor a miniszter, hogy majd az önkormányzatok fognak arról rendeletet alkotni, hogy hol lehet majd fúrni úgy, hogy ne okozzanak kárt a vízkészletben, de szerinte az ország területének 88 százalékán lehet majd nyugodtan kutakat létesíteni. Mivel véglegességet csak a törvény elfogadása jelent, úgy tűnik, hogy nincs lezárva az ügy, hiszen az még javaslatként vár a megvitatásra.

B. Nagy László, a Homokhátság településeit is képviselő politikus a hvg.hu-nak elmondta, hogy az idén már nem valószínű, hogy szavaznak a törvényről, arról még egyeztetések folynak, hogy teljesen összhangban legyen az uniós szabályokkal. Ma viszont megszavazták azt a "salátatörvényben" benyújtott javaslatot, amellyel a hozzájárulás megfizetése nélkül ellocsolható víz mennyiségét felemelték 400 ezer köbméterre. Ez utóbbival szeretett volna eldicsekedni a Nemzeti Agrárkamara, mert a javaslatot azok a képviselők jegyezték, akik egyben kamarai vezetők is.

Az, hogy a kamarai lapban az előbbi engedmény hogyan keveredett a szigorúbb, az engedélyeztetést előíró passzusok közé, nem sikerült kideríteni. A helyzetet szerettük volna tisztázni, egy hódmezővásárhelyi kamarai rendezvényen próbáltuk ez ügyben szóra bírni Jakab Istvánt, a MAGOSZ elnökét, aki nem kívánt állást foglalni ebben a kérdésben. Öt nappal ezelőtt megkerestük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is, meg is érkezett tőlük ma a válasz, döntsék el önök, hogy segít-e az ügy tisztázásában. Idézzük:

"A termésbiztonság növelése a magyar agrárium jövője szempontjából kulcsfontosságú, ezért a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) – a kormányzattal közösen – kiemelt feladatának tekinti az öntözésfejlesztést, az öntözött terület növelését. Ezt a célt szolgálja többek között, hogy az öntözésfejlesztési stratégia megalkotásának részeként a NAK vállalta, hogy 2014 után újra felméri a vízigényeket ott, ahol a közeli jövőben megteremthetőek az öntözési lehetőségek. A kutakkal kapcsolatos szabályozás tekintetében több szereplő hatékony együttműködésére van szükség. Az érintett szervek között folyamatosan zajlanak a tárgyalások, hogy agrárgazdasági, természetvédelmi és vízügyi szempontból mindenki számára megnyugtató megoldás szülessen."

Engedélyeztetésről egy szó sincs.