Véget ért 9. Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál, a Verzió, mely hat napon át volt látogatható a budapesti Cirko Gejzír,  Művész és Toldi moziban. Igor Bezinovic  filmje A blokád a  2009-es zágrábi diáktüntetést örökítette meg, belülről mutatva azt a folyamatot, melyben  a zágrábi egyetem  bölcsészet- és társadalomtudományi karáról induló lázadás átterjedt Horvátország több felsőoktatási intézményére is. A felkelés 34 napja alatt a rendező - maga is diákként - kamerájával vett részt az eseményekben. Bezinovic a legjobban annak örül, hogy filmjét a kanadai Québec-ben is bemutatták, ahol rekord ideig tartottak az egyetemista megmozdulások a felsőoktatási tandíjak növekedése ellen tiltakozva. http://www.salon.com/2012/09/21/quebec_student_strike_claims_victory/

hvg.hu: Ön is arra az egyetemre járt, ahol a filmjét forgatta?

Igor Bezinovic: Igen, két évvel a diáklázadások előtt szereztem meg ott a bölcsészdiplomámat. De a forgatás alatt már a filmművészeti egyetem hallgatója voltam.

hvg.hu: A társainak milyen előképeik voltak a polgári engedetlenségről, mikor elfoglalták az egyetemet?

I.B.: Mindaz a tapasztalat,  ami 1968-óta összegyűlt az Európa szerte zajló diák lázadások során, benne volt a megmozdulásunkban. Tanulmányoztuk a történetet, foglalkoztunk vele, és úgy képzeltük, hogy a mi ügyünk olyan tiltakozás lesz, ami nem csak egy napig tart, épphogy fölhívva a figyelmet valamire, hogy aztán gyorsan elüljön és mindenki elfelejtse.

blokad

Jól körvonalazott követeléseket fogalmaztunk meg: úgy gondoltuk, nem nyugszunk, amíg nem teljesítik azokat. Semmiben sem akartunk hasonlítani egy olyan pártpolitikai demonstrációra, amely csupán a párt létezését próbálja verifikálni.

hvg.hu: Hogy fogtak bele a vállalkozásba?

I.B.: Mivel Horvátország népszavazás nélkül lett NATO-tag, már voltak megmozdulások az egyetem elfoglalását megelőzően is. Ezt a hullámot lovagoltuk meg. Azt akartuk, inkább az oktatásba fektessék azt a  pénzt, amit a katonaságba invesztáltak. Ingyenes oktatást akartunk, minden feltétel nélkül. Ha egyszer már tudott működni ingyenesen az oktatás, akkor nyilvánvaló, hogy nem az állami támogatás a gazdasági felemelkedés gátja, nem az taszítja  válságba a társadalmat.

hvg.hu: De az az időszak, amire hivatkoztak a szocializmus pazarló gesztusrendszerének része. Ezek szerint antikapitalistának vallják magukat?

I.B.: Pontosabban alter-globalistáknak. Privatizáció ellenesek vagyunk mindannyian. Végig csináltuk a blokádot, számunkra az oktatás kiárusítása nem elfogadható.

hvg.hu: A filmben szó esik a hetvenes évek zágrábi egyetemi megmozdulásairól: egy korabeli diák, a jelenlegi dékán beszél róla. De mintha a diákok nem tekintettek volna vissza úgy arra a lázadásra, mint egy vállalható hagyományra, amit folytatni kell.

I.B.: Az 1971-ben történt, akkor visszafogottabb volt a hangnem, mások voltak a követelések. Amikor vége lett az akkori megmozdulásoknak, az egyetemisták utóbb integrálódtak a politikába. Akkor olyan kérdésekről volt szó, hogy mennyire nemzeti a horvát oktatás, mennyire tud nemzeti lenni adott körülmények között. 1991-ben kitört a balkáni, a horvát – szerb háború: kiderült, hogy ez az egész nemzeti vonal katasztrófához vezetett. Mára mások lettek a kulcsfontosságú kérdések, teljesen mások így mások a követelések is.

Igor Bezinovic

blokad

Aki a filmben erre utal a blokád alatt lett dékánhelyettesből dékán, és a saját fiatalságára emlékezve próbált figyelmeztetni minket arra, hogy volt már hasonló demonstráció, de az is kudarccal végződött, tehát: fölösleges az igyekezetünk, kár a gőzért. A dékánhelyettes próbált puhítani a követeléseinken, valójában sokkal általánosabban és tisztázatlanabbul akart fogalmazni, úgy, hogy ne kötelezzék ezek a követelések őt semmire, kiskapukat hagyva a későbbiekre nézve, nehogy bajba sodorja magát. A  diákok teljesen egyértelműen megfogalmazták, egyszerű mondatokban, hogy a fő céljuk az általános, feltétel nélküli ingyenes oktatás.

hvg.hu: Hogy reagált a lázadásokra a közszolgálati média?

I.B.: Abban egyetértettünk, hogy rendkívül fontos a média figyelme – de az is fontos volt, hogy ne keltsék velünk kapcsolatban a káosz benyomását. A diákok a konszenzuson alapuló döntéseiket egységes nyilatkozatok formájában, sajtókonferenciákon keresztül kommunikálták. A blokád 34 napja alatt, míg a tanítás szünetelt, az újságírók szabadabban mozoghattak az egyetem területén, mint egyébként bármikor. Készíthettek interjúkat, de azok abszolút privát véleményként hangozhattak csak el. Így adott esetben egy-egy privát véleménytől a blokád szervezői elhatárolódhattak, ha az nem passzolt a konszenzussal hozott nyilatkozatokhoz.

hvg.hu: Milyen szintű volt a társadalmi  szolidaritás?

I.B.: Amíg lendületben voltunk, vezető hírnek számított a blokád, hatalmas volt a társadalmi visszhang is: a média az árral együtt úszott – nem fordultak szembe velünk. Mikor kicsit megfáradt  a diákmozgalom, akkor indultak be a kritikák, a negatív hangok a médiában, és az általa befolyásolt közvéleményben. De hát a média már csak ilyen.

hvg.hu: Mennyi idő kellett, hogy előkészítsék a diákok a rajtaütésszerű egyetemfoglalást, és rávegyék a társaikat arra, hogy álljanak ki a saját ügyük mellett, hangsúlyozva: mindenki eldöntheti, részt akar-e venni a demonstrációban vagy sem.

I.B.: Egy hónappal az indulás előtt kezdtük szervezni, ám az egyetemisták közt bizonyos előzetes formái már léteztek a szerveződésnek, úgyhogy lényegében csak az ingyenes oktatás  témáját kellett átvinni a már meglevő szerkezetbe. Azt az elvet kellett csak lefektetnünk, hogy a céljainkról kizárólag a sajtótájékoztatón keresztül adunk hírt: naponta egy sajtótájékoztatót tartottunk.

hvg.hu: A szerveződés a filozófia tanszékről indult. Felbukkan egy idősebb oktató is a filmedben, aki határozottan arra inti a hallgatókat, hogy semmiféle kompromisszumot ne kössetek.

I.B.: Ő a professzorom volt, akit nagyon tisztelek. Platónt tanított, ez volt a fő témája, s idealistához méltóan, teljesen megfiatalodva velünk tartott, a kompromisszum nélküli harcot hirdetve. Ez azért is volt ez érdekes, mert  tulajdonképpen egy gyakorlati célért szállt síkra, és nem egy elvont eszme szolgálatában. De ő a későbbiekben háttérbe húzódott.

hvg.hu: A  dékánhelyettes és a platonista professzor egyazon generáció tagjaiként mindketten részt vettek az 1971-es diákmegmozdulásokban is?

I.B.: Igen. A dékán tipikus a valamikori rebellis egyetemistákhoz hasonlóan integrálódott a politikai szisztémába: amikor kitört a lázadásunk, eleinte úgy tűnt, mintha támogatna minket, de valójában belefúrta magát közénk, és aztán fokozatosan elárulta a mozgalmat. Azóta is ő a dékán.

hvg.hu: Amikor 2011-ben Budapesten a diákok megpróbálták elfoglalni az egyik egyetemet, pontosabban annak egyik előadótermét, az itteni dékán, rendőrökkel fenyegetőzve  felszólította őket, hagyják el az épületet. Nálunk néhány óra alatt vége lett az egyetemfoglalási kedvnek. Hogyhogy Zágrábban nem jelentek meg a rendőrök?

I.B.: Akármilyen is zágrábi egyetem dékánja, azért abba nem akart ebbe belemenni, hogy rendőrökkel oszlassa fel a blokádot – nyilván nem akarta, hogy a nevéhez tapadjon egy ilyen akció.

hvg.hu: Publikus volt, hogy kik szervezték az egyetemfoglalást?

I.B.: Erről nem beszéltünk, hogy ne indulhasson senki ellen támadás. Nem adtuk ki senki  nevét: negyvenen voltak, az egyetem régi aktivistái, részben a már említett NATO-ellenes megmozdulások idejéről, de voltak köztük anarcho – szindikalisták, voltak régebb óta létező szak-csoportosulás tagok, voltak marxisták és trockisták, maoisták és anarchisták is.

blokad

Mivel minden politikai színezetet  el akartunk kerülni – még, ha egy erősen antikapitalista felhangja is volt a diáklázadásnak –  nem akartunk azonosulni egyik irányzattal sem. Nem mintha a megmozdulás szervezőinek unszimpatikus lett volna a baloldal, hiszen akkor nem vettek volna részt az előbb sorolt politikai tradíciók iránt elkötelezettek. Létfontosságú volt azonban, hogy egyik  párt malmára se hajtsuk a vizet. Tény, hogy eleinte nagy volt az anarchista színezet, és sokan hajlottak volna arra, használjuk az anarchista szimbólumokat: jelszavakat, hivatkozzunk az anarchizmusra.  Mégis, már a kezdeteknél ettől is elzárkóztunk a többség miatt.

hvg.hu: A  kamera jelenléte mennyiben befolyásolta az eseményeket?

I.B.: Azokra a jelenetekre vagyok a legbüszkébb, ahol egyáltalán nem lehet észrevenni a kamera jelenlétét. Az egyetemisták tudták, hogy ez az ő kamerájuk, az ő szemszögükből, hamisítás nélkül próbálja megmutatni, dokumentálni az eseményeket.

hvg.hu: Mennyire lett sikeres a blokád?

I.B.: Az alapvető célkitűzést, hogy az oktatás ingyenes legyen, nem értük el, de a tandíjat nem növelték, és az első évben nem kell fizetniük a diákoknak.

hvg.hu: Csalódottak voltak?

I.B.: Nem voltunk megelégedve az elért eredménnyel teljes mértékben, de azért az jó érzés volt, hogy sikerült megmozgatni a rendszert. Tudtuk, valami nagy dolgot vittünk végbe. A fizetős oktatás egy igazságtalan működést eredményez: akiknek van pénzük bukdácsolni, azok jól elvannak évekig, míg a szegényeknek nincs módjuk, indokolt esetben sem a halasztásra, hiszen minden további félév, év pénzbe kerül, úgyhogy, ők könnyen kieshetnek a rendszerből. Most ezzel a helyzettel akarnak kezdeni valamit, lehet, hogy újabb események készülnek.

hvg.hu: Mi lett a film sorsa?

I.B.: A horvátországi alternatív mozihálózatban játsszák, az Al Jazeera Balkans és a horvát közszolgálati televízió is megvette - bár az utóbbi még nem mutatta be. Tíz fesztiválon vett részt a film világszerte, de a legjobban annak örülök, hogy a Montreali Filmfesztiválra eljutott, és  Québec-ben is bemutatták, ahol rekord ideig folytak az egyetemista megmozdulások a felsőoktatási tandíjak növekedése ellen.

hvg.hu: Horvátország alternatív mozi hálózata jól működik?

I.B.: Szerencsések vagyunk ebből a szempontból, megvívtuk azt a csatát, hogy a multiplexek mellett megmaradjanak azok a mozik, ahol olyan filmeket vetítenek, amit máshol nem láthatunk. Mivel ezekre a filmekre van  érdeklődés, egyenlőre az alternatív mozihálózat  fenn tud maradni. A mi mozijaink is ilyenek, mint a Verzió fesztivál helyszínei: a Toldi, a Cirko, a Művész.

hvg.hu: Elégedett az alternatív kultúra ottani állami támogatottságával?
I.B.: Az alternatív kultúra résztvevőjeként nem lehetek teljesen elégedett az állami támogatással, viszont ezt nem mondom nagyon hangosan, mert erre a filmre is kaptunk pénzt az államtól.