Egyszer megkeresett egy ötvenes éveiben járó asszony, hogy erősen szorong, egyre boldogtalanabbul érzi magát. Hamar kiderült, hogy mostani párja mellett – akit nagyon szeret – úgy érzi, kezd megfulladni, mivel partnere nem enged semmire sem költeni, úgy fogja a pénzt, mintha minden cent az életüket jelentené. Mindezt amellett, hogy jómódban éltek, külföldi ingatlanjaik, vastag bankszámláik voltak.

Emellett a párja beteges gyűjtő volt, akár a spájzról volt szó, ahol hosszú háborúra elegendő élelmiszercsomagokat gyűjtött már össze, vagy bútorokról, limlomokról, egyszóval mindent felhalmozott. Nem szeretett emberek közé járni, és ha nem volt muszáj, nem fizetett ki semmit. Az asszony kétségbe volt esve, úgy érezte, nem tud már sokáig így élni.

A pénz az pénz

A modern gazdaságpszichológiai kutatások az utóbbi harminc évben azt bizonyítják, hogy a pénz elsősorban az érzelmi biztonság elérésének eszköze lett. A hétköznapi életben betöltött központi szerepe révén, tudatosan használva, teljesebb, boldogabb életet élhetünk vele, segíti érzelmi biztonságunk kialakítását. A gond akkor kezdődik, ha ebből az eszközből az érzelmi biztonság helyettesítője lesz.

Egyre kevésbé fontosak a többiek

Shutterstock

A belső bizonytalanság oka, amit a pénzzel próbálunk elnyomni, elsősorban megváltozott társadalmi normáinkban és elvárásainkban keresendő. Megszűntek a régi, mindenkire vonatkozó alapértékek és hiedelemrendszerek, mindenki önmaga dönthet, mit tart igaznak, mit gondol a világ működéséről és céljáról, és ezzel egy időben önmaga is dönt a sorsáról.

Ez a szabadság – a döntés és választás szabadsága – óriási felelősséggel nyomja az embert. Én döntök magamról, jól kell döntenem, mert különben csak magamat hibáztathatom. Ettől aztán lehet szorongani. De egyszerűbb ezt félretenni, bízni az anyagiakban, hiszen „azok nem csapnak be”, „a pénz az pénz”, az a tuti.

De minél inkább az anyagiak jelentik a biztonságot, annál kevésbé lesznek fontosak a minket körülvevők – akár a család biztonságot adó jelenléte –, és egyre inkább saját anyagi helyzetünktől tesszük függővé boldogságunkat és önmagunkról alkotott képünket.

Ugrás a szakadékba

A fanatikus takarékoskodás elsősorban arról szól, hogy félünk önmagunk lenni, megélni a vágyainkat, boldognak lenni, jól érezni magunkat. Minél inkább eluralkodik ez az érzés az életünkön, annál szélsőségesebb formájában jelentkezik a fukarság. A legtöbb konfliktushelyzetet az extrém spórolás okozta félelmek és kontrollmánia okozza.

Személyes támadás

Shutterstock

A spórolós retteg a pénzköltéstől, olyan az, mintha szakadékba kellene ugrania, és ha mégis költeni kényszerül, például a családja többi tagja miatt, azt szinte személyes támadásnak éli meg. Ezért mindent megtesz, hogy távol tartsa magát az ilyen helyzetektől, aminek az a legegyszerűbb módja, ha a környezetét is megpróbálja „letiltani” róla.

A valós okok

A pénzügyi viselkedés sohasem oka valaminek, hanem a tünete. Ezért a legelső lépés a gyógyulásban, ha feltárjuk a valós okokat. Gyakori eset, amikor a pénzhez való hozzáállást hozzuk magunkkal kapcsolatba. Ilyenkor érdemes megnéznünk, hogy párunk szülei, családja mennyiben gondolkodik hasonlóan a pénzügyekben. Ha igen, tudhatjuk, hogy családi mintáról van szó, amit nem lesz egyszerű megváltoztatnunk. Amennyiben nem látunk ilyet, akkor elképzelhető, hogy a párunk valamelyik múltbéli kapcsolata vagy rossz tapasztalata alapján vette fel ezt a viselkedést. Ilyenkor egy-egy jó beszélgetés sok mindent elindíthat.

Kapcsolódva a világhoz

Ha alapvető értékeink különböznek, az állandó vita forrása lehet egy kapcsolatban. Az ilyen típusú pénzügyi szokás a gyermekek életére is erősen kihathat.

Önmagunk leértékelése

Shutterstock

A szülők közti éles különbség – például az egyik elhalmozza mindennel a gyereket, míg a másik túlzott takarékosságra neveli – komoly problémákat okozhat. A pénz a gyermekek számára nem jelent semmit, értékét és jelentőségét a szülők és a társas közeg által felruházott szerepe adja.

Ha azt közvetítjük, hogy a szeretet megszerzésének eszköze, akkor a pénz jelenti majd a szeretetet, később érzelmi és kötődési problémákat okozva. Ha azt mutatjuk, hogy a pénz gonosz, rossz dolog, kialakíthatjuk a gyerekben a félelmet a pénztől, és megalapozhatjuk, hogy később lelkiismeret-furdalása legyen, ha magát jutalmazza. Ha a pénzről azt tanítjuk, hogy nem szabad elkölteni, azzal önmagunk leértékelését tanítjuk meg neki.

A pénz tehát jóval több mint fizetőeszköz. Személyiségünk, érzelmeink, a világhoz kapcsolódásunk kifejeződése. És hogy mi történt az ötvenéves hölggyel? Megtanulta vállalni saját magát, elkezdett a kedve szerint költekezni, és rávette a párját is, mondván: másként nem élet az élet.

Földi Miklós pszichológus

Érdekli egy történet arról, hogyan boldogít és nem boldogít a pénz? Olvassa el cikkünk párját a wmn.hu-n!