Ilyen élményszerűen még senki nem mesélte el egy verseny izgalmait, mint a nyíltvízi úszó-Eb magyar ezüstérmese

„Egyszer csak kicsit hátrébb néztem, és látom, hogy mögülem jön ki valaki oldalról. Mondom: te nem jössz be mellém! Ne, ne, ne! Én nem leszek két ember közt. Te nem jössz be mellém!” – festette le a verseny során átélteket Mihályvári-Farkas Viktória, miután Horvátországban ezüstérmet szerzett a vizes Európa-bajnokság öt kilométeres nyíltvízi úszásában.

A 21 éves úszó közvetlenül az ötezer méteres futam után – még vizesen – értékelte az M4-nek saját teljesítményét olyan átéléssel és kifejezőerővel, hogy még a sporttól leginkább idegenkedők is bizonyára a hullámok közti hajrában érezhették magukat egy percre.

Öt kilométer úszás még nyíltvízen is kicsit monoton feladatnak hangozhat egy parthozragadt és mozgáskultúrájára kevéssé igényes laikus számára, de nincs az a közöny, amit az ezüstérmes versenyző hangvételében, gesztusvilágában és elbeszélésmódjában is a hajrá lelkesültségét tükröző szubjektív beszámolója át ne ütne, végül magával ragadva bármelyik nézőt.

Leginkább egy menekülős horrorfilm hangulatvilágát idézte meg Mihályvári-Farkas, amikor a hajrá után frissiben arról beszélt, hogyan észlelte a közelében felbukkanó versenytársakat, és mi pörgött le benne, amint feléjük vagy éppen tőlük el igyekezett. Később az M4-nek elmondta, hogy taktikája szerint második körben „szökött volna” meg a többi versenyző elől, de ez nem sikerült, mert „annyira mentek a lányok, hogy nem tudtam olyan iramot úszni, hogy meg tudjak szökni tőlük”. Így bekerült a bolyba, „aminek nem annyira örült”, és folyamatosan igyekezett a boly szélén haladni, hogy a többiek „ne darálják le”. A verseny után hamarjában adott értékelése viszont ez a kontextus nélkül is önmagában olyan képet ad, amihez nem férhet hiányérzet.

„Kijjebb úsztam gyorsan, így a spanyol le is szakadt, és akkor csak így úsztam; nyomtam, nyomtam” – számolt be az élre törés egyik meghatározó jelenetéről. Ám amikor a biztató haladás lelkesítő és felemelő hangulatának éppen átadná már magát az elemzés hallgatója, a sportoló-elbeszélő máris új tónusokkal vázolja fel a képet, ahogy elmosódott foltként érzékelt edzőjének kiáltozására felfigyel azokra, akik eddig holtterében férkőztek a közelébe. „…és akkor átnéztem – ne! Négyen vagyunk – hát, mondom: ezt biztos, hogy nem. És akkor még egy kicsit – mondom – csak azért is; már nincs messze; ezt még belerakom, belerakom.”

A fiatal sportoló tegnap 10 kilométeren nyíltvízben már megszerezte az aranyat, mai kalandos úszásáról pedig azt nyilatkozta az M4-nek, hogy „ez egy nagyon-nagyon kemény verseny volt, sokkal megterhelőbb volt, mint a 10 kilométer. De az is lehet, hogy bennem van a tegnapi.” Rögtönzött beszámolójával mindenesetre a sportcsatorna szerint a világverseny legjobb értékelésének címét is elvitte.