A sötét lelkű hiphopmogul partijain fehér volt a kötelező viselet
Zenei mogulból elítélt bűnöző lett Sean Combs, az egykori hiphopkirály, aki zűrös ügyei ellenére magabiztosan hitte, hogy érinthetetlen.
Ön írt először egy Facebook-posztban arról, hogy a bécsi Wienerroither & Kohlbacher Galéria által 15 millió euróért kínált, száz évig lappangó Klimt-kép valóbában Magyarországon volt, és – mint kiemelkedő értékű műalkotást – nem lehetett volna kiengedni az országból. Azóta sok minden kiderült az ügyről, de hogyan állíthatta ezt olyan magabiztosan korábban?
Végvári Zsófia – egy velem folytatott szakmai polémia nyomán – idén március 22-én a blogján megírta és saját fotóival igazolta, hogy az ő festményvizsgálati laborjában, Budapesten azonosították a képet 2022-ben. Ez az állítás ellentétben állt a bécsi galéria feltűnően kalandosnak tűnő előkerülési történetével, hiszen abban egy szó sincs a magyar vonatkozásokról.
Külföldről is behozhatták a képet Végvári Zsófia laboratóriumába…
Teljesen életszerűtlen, hogy valaki Bécsből Budapestre hozzon egy Klimt-gyanús képet tudományos azonosítás céljából. Ott élnek a festő legjelentősebb szakértői, működik kitűnő, nagy múltú festményvizsgálati labor, és az osztrák fővárosban lehet a legkönnyebben vevőt találni a képre. Túl sok vizsgálni való amúgy sem volt rajta: egy valamirevaló művészettörténész felismeri a képen jól látható hagyatéki bélyegzőt, és ezen tökéletesen olvasható a festő neve.
A mű, bár korai és atipikusnak mondható, nem volt ismeretlen a szakértők előtt: szerepelt a festő 1928-as emlékkiállításán, sőt egy 1923-as aukciós katalógusban megjelent a fekete-fehér reprodukciója is. Ez a fotó már 2015-ben felkerült a netre, amikor a bécsi Kurier honlapján cikket közöltek a képről, sőt kifejezetten kérték az olvasókat, akinek tudomása van a festmény hollétéről, vegye fel a kapcsolatot az életmű-katalógus új kiadásán dolgozó monográfussal, Alfred Weidingerrel. Meggyőződésem tehát, hogy Végvári Zsófia vizsgálatának nemzetközi hullámokat keltő „tudományos” eredménye – paradox módon – valójában nem a kép azonosítása volt, hanem az a tény, hogy gyanútlanul kikotyogta, amit nyilván nem tehetett volna meg. Ha nem írja meg a sztorit a blogján, minden bizonnyal sohasem tudjuk meg, hogy ez a kép Magyarországról került Ausztriába, és nem indul vizsgálat annak kiderítésére, hogy ez törvényesen, vagy a hatóság megtévesztésével, esetleg korrumpálásával történt-e.
Máig nem tudni, hol, hogyan és ki találhatta meg a képet. Ön mit gondol erről?
Annyi biztos, hogy a bécsi galéria sztorija enyhén szólva ingatag lábakon áll, bár kétségtelenül jól hangzik, hogy besétált egy osztrák házaspár a kép fotójával, s miután az alkalmazott elhajtotta őket, a galéria vezetője, aki azonnal felismerte benne Klimt lappangó művét, utánuk szaladt, és egy közeli kávéházban szerencsésen rájuk talált. Erre mondtam az első pillanatban, hogy ez inkább tűnik egy hollywoodi forgatókönyvnek, mint a valós sztorinak. Ha a műkereskedelem logikájából indulunk ki, akkor valószínűleg úgy történt, hogy egy jó szemű művészettörténész észrevette ezt a képet egy magyarországi lakásban, és ezután elindult a máig ívelő események láncolata.
