szerző:
Papós Tamás

Játékszakértő pszichológusok szerint egyértelműek az okai annak az addikciónak, amely a Pokémon GO legtöbb játékosára most jellemző.

Minket 35 fokban is sétára késztetett a Pokémon GO, így nem is csoda, hogy elemzések szerint átlagban naponta 43 percet játszanak vele az amerikaiak. Máshol is hasonló lehet a statisztika, Magyarországon gyerekek gyülekeznek csoportosan az utcákon, hogy gyűjtögessék a zsebszörnyeket.

Mindennek persze megvan a tudományos oka is, erről a Wired kérdezte a Psychology of Games szerzőjét, Jamie Madigant. A pszichológus elmondta, hogy hat alapvető tényező befolyásolja egy játék sikerességét: akció, közösségi élmény, ismeretszerzés, az ismeretekben való elmélyülés, kreativitás és a célok eléréséhez vezető tapasztalat.

Akciónak ott az egymás elleni harc, közösségi élményként a már említett társas utcai játék, de Madigan az utolsó szempontot emelte ki. Kutatások igazolják ugyanis, hogy ha trófeák vagy más elismerések gyűjthetők egy játékban, akkor sokkal sikeresebbek, mintha ilyen lehetőség nélkül adnák ki. Ezt a fitneszalkalmazások is kihasználják.

A Pokémon GO játékban gyakorlatilag a pokémonok jelentik a trófeákat, azonban az igazi addikciót az okozza, hogy ezek nem csak begyűjthetők, de képezhetők, fejleszthetők is. Tehetjük ezt azért, hogy az egymás elleni küzdelmekből még többször kerüljünk ki győztesen. Ez pedig újabb "trófeákkal" jár, tehát többszörösen összetett az élmény, ami a célok eléréséhez vezet.

A másik ok is nagyon egyszerű: az emberiség régóta kedvenc tevékenysége, hogy jár a szabadban és közben gyűjtöget valamit. Lehet ez bármi, például szép kavicsok és falevelek is, vagy éppen pokémonok. Satoshi Tajiri, a Pokémon kitalálója például onnan szerezte az ihletet, hogy gyerekkorában rovarokat gyűjtött.

A gyűjtögetésről sokat beszéltek azok a pokémonozó fiatalok is, akiket a Városligetben kérdeztünk új szenvedélyükről: