Vodkameghajtású robotokat fejlesztettek a mérnökök. Nem, nem Oroszországban, hanem a Harvard Egyetemen, a megoldásnak pedig sokkal több értelme van, mint elsőre gondolná az ember.

Az Interesting Engineering beszámolója szerint a fejlesztés fókuszában a felületi feszültség, egész pontosan a Marangoni-hatás volt. Ez egyfajta áramlást jelent a folyadékban, ami akkor jön létre, ha annak különböző pontjain eltérő a felületi feszültség. Ez nem ritka, ehhez ugyanis már az is elegendő, hogy a folyadék két pontjának hőmérséklete eltérő legyen. Ilyenkor az alacsonyabb felületi feszültség felől indul el a folyadék a nagyobb felületi feszültségű rész felé.

Jackson Wilt, a Harvard Egyetemen tudósa 3D-nyomtatással készített apró, kerek, nagyjából egy centiméter átmérőjű korongokat, hogy kihasználhassák ezt a hatást. Mindegyik korong tartalmazott egy légkamrát a megfelelő felhajtóerő érdekében, valamint egy apró üzemanyagtartályt is. Ez utóbbiba töltötték bele a vodkát, amelynek felületi feszültsége kisebb, mint a vízé.

Az alkohol folyamatosan szivárog a tartályból, aminek köszönhetően a robot a folyadék egyik pontjától a másik felé vándorol. A megoldást kipróbálták sörrel és abszinttal is, és azt találták, hogy minél magasabb az üzemanyag alkoholtartalma, annál jobb eredményt lehet elérni.

A robotok csúcssebessége elérte a 6 centiméter/másodpercet – ez 0,2 km/h –, a működést pedig 500 másodpercig biztosította az üzemanyag.

A szakemberek szerint több robot együttes használatával az úgynevezett „Cheerios-effektus” is vizsgálható. Ez az, amikor a tejbe szórt gabonapelyhek más tárgyak köré csoportosulnak.

A kutatók ipari felhasználásra szánják az újfajta robotokat, amelyek megkönnyíthetik majd bizonyos feladatok elvégzését.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.