Szeret zenét hallgatni? Úgy hathat az agyára, ahogy eddig nem gondolta volna

Kanadai kutatók szerint nem a puszta véletlennek köszönhető az, hogy bizonyos zenékkel az ember úgy érzi, képes együtt rezonálni. A megállapítás a zeneterápiát is hatékonyabbá teheti.

  • HVG HVG
Szeret zenét hallgatni? Úgy hathat az agyára, ahogy eddig nem gondolta volna

Érezte már úgy, hogy egy dal igazán rezonál önnel? Ha igen, akkor könnyen lehet, hogy az nem a véletlen műve. Pontosabban: sokkal több az igazságtartalma a megállapításnak, mint azt elsőre gondolná. A kanadai McGill Egyetem tudósainak elmélete szerint a zenét nem pusztán hallgatja az ember, a test fizikailag is rezonál vele, mivel az agy természetes rezgései szinkronban vannak az olyan tényezőkkel, mint a ritmus és a hangmagasság.

Az erről szóló publikáció a Nature Reviews Neuroscience című tudományos lapban jelent meg.

Ahogy a Science Alert is írja: a zenét gyakran „univerzális nyelvnek” tekintik – a különböző kultúrákban az emberek hasonló mozdulatokat tesznek, a kisgyerekek pedig ösztönösen ütemre rugóznak. Az idegi rezonancia elmélete (neural resonance theory, NRT) szerint az olyan részletek, mint a harmónia a zenében azért lehetnek annyira élvezetesek, mert szinkronban vannak az agy rezonáns mintázataival.

Caroline Palmer, az egyetem tudósa és a tanulmány társszerzője szerint mindez hatással lehet a terápiákra, az oktatásra és a technológiára is.

Az NRT egyik legfőbb kiindulópontja az, hogy az idegi oszcillációk különböző ütemben szinkronizálódnak a külső hanghatással. Az agykéregben lévő neuronok olyan frekvenciákon oszcillálnak, amelyek rezonálnak a zenében lévő impulzusokkal, vagyis a ritmussal.

Bitter Sweet Symphony: Egy szomorú dal igenis lehet örömzene

Örömforrás is lehet a szomorúság, pontosabban a szomorú zenék hallgatása – derítette ki Emery Schubert ausztrál kutató, ezzel azt is megmagyarázva, mi az oka annak, hogy sokan keresik az efféle zenei élményt.

A magasabb frekvenciákat, körülbelül 30-tól több mint 4000 Hz-ig hangmagasságként érzékeljük. Az agykéregben lévő gamma-frekvenciás oszcillációk ennek alsó végével, míg a hallóideg, az agytörzs és a csiga a nagyobb hangmagasságokkal vannak szinkronban. Mindezek együttesen teszik élvezetessé a zenét függetlenül attól, hogy valakinek van-e bármilyen zenei előképzettsége.

A kutatók szerint azonban mindez nem jelenti azt, hogy a fejlettebb zene ne okozna örömöt az embernek, csupán arról van szó, hogy az egyszerűbb elemek, mint a ritmus vagy a frekvencia ösztönösen hatnak az emberre. Idővel az agyi oszcillációk torzulást mutattak a tanult struktúrák, az úgynevezett ráhangolódás felé.

A kutatók úgy vélik, az NRT betekintést nyújt az idegtudományba, az emberi viselkedésbe, valamint a kettő kapcsolatába is.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.