Fura egy képződmény ez a narancsba borult nemzeti oldal. Komcsizik mindenkit, aki nem ő, miközben tele van egykori komonistákkal. Fennhangon szidja a piacot, a privatizációt, az állam lebontását, a közfeladatok alvállalkozók általi kiszervezését. Ugyanakkor holdudvari tőkéseivel karöltve lelkesen kiszervez. Például a Békemenet frontemberének, az Echo Tv atyjának, a Fidesz-kampány lelkes segítőjének érdekeltsége egyre nagyobb szerződéses részt kap a budapesti tömegközlekedésben. Márpedig, ha egy pártszimpatizáns nagyvállalkozó zsíros közpénzes megrendelést kap, az a Fidesz szerint csakis mutyi lehet. Mármint akkor, ha nem ő van kormányon, s nem ő vezeti a fővárost. Ha ő csinálja, akkor rendben van.

Jelezném, hogy ez a helyzet nem nekünk, piacpártiaknak ciki. Mi mindig is azt mondtuk, hadd jöjjön csak a magántőke, a magánszervezés a közfeladatokba. A nagy államfetisiszta Fidesznek kéne megmagyarázni, hogy ez így akkor hogy? Széles Gábor múltját szemrevételezve amúgy megdől a másik jobbos mítosz is. Hogy a pártállamban meg a rendszerváltáskor csak a szoclib emberek boldogultak, gazdagodtak, mert csak nekik voltak kapcsolataik Azokhoz, bezzeg a nemzeti elkötelezettségű embereket hogy elnyomták szegényeket. Nos, Széles Gábor (aki a rendszerváltáskor akkora jobboldali volt, hogy autója rendszáma is MDF1, a párt elnökségi tagja volt) 36 évesen, 1981-ben, a lengyel szükségállapot, a Beszélő-alapítás évében, még Brezsnyev életében megalapítja a Műszertechnika Gmk-t.

„Kezdetben a Műszertechnika, akárcsak a Novotrade, a számítástechnikai embargó adta lehetőségeket aknázta ki, PC-alkatrészeket hoztak be Magyarországra, s azokat itt szerelték össze. Így el tudták kerülni mind az embargót, mind a vámokat, s jelentős haszonra tettek szert. Legalább 50 ilyen vállalkozás működött a nyolcvanas évek közepén, de a legsikeresebb a Műszertechnika volt. Más vállalkozásokkal ellentétben a Műszertechnika egyébként kiterjesztette tevékenységét az informatika minden ágára, foglalkoztak vállalati rendszerszervezéssel, szoftvergyártással, stb.” - írja a nagyburzsoák kislexikona. Az állami tervgazdaságban ilyen kiterjedt magánvállalkozást alapítani, főleg ebben a stratégiai ágazatban, csak a diktatúra jóváhagyásával lehetett. Szélesnél az együttműködés olyan gördülékeny volt, olyan jóban lett az elvtársakkal, hogy még a korabeli szovjet miniszterelnök is tiszteletét tette nála.

A rendszerváltás után belevetette magát a privatizációba. Lendülete akkor sem tört meg, amikor '94-ben kedvenc pártja megbukott, sőt. 1997-ben, a Horn-kormány alatt az általa vezetett konzorcium nyerte el az Ikarus-privatizációt, úgy, hogy más pályázó nem is indult. „Ikarusz-ügyben Széles Gábor nem sokat teketóriázott: az új IT második ülésére „benyomatta” az általa kidolgozott stratégia megtárgyalását. Az IT tagjainak teljesen jóindulatú, tájékozódó kérdéseit Széles láthatóan sértőnek találta. Világos volt, hogy az Úr hangjával azt vallja: „Hódolat illet, nem bírálat!”. Mi nem hittünk a 3000 darabos orosz értékesítésben, és sok fontos elemében megalapozatlannak találtuk nagyra törő üzleti tervét, és különben sem láttunk okot a kapkodásra, hiszen még azt sem tudtuk, miért vannak, egyáltalán vannak-e olyan sajátos elnöki többletjogai, amilyenekkel egyetlen állami tulajdonú társaság igazgatósági elnöke sem rendelkezik? (Soha nem is sikerült egyébként kideríteni, ki volt ez a különleges jogforrás: Horn Gyula? Suchman Tamás?)” - emlékezik az ÁPV Rt. korabeli igazgatósági tagja.

Szélesnek különösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatai voltak a szoclib vezetésű Budapesttel. A korábban említett érdekeltsége, a VT-Transman 1999 óta működik közre a fővárosi tömegközlekedésben. Egy ember, aki minden rendszer és kormány alatt jól járt, jól élt, politikai kapcsolatait ügyesen használva, kitűnően boldogult. Erkölcsileg bűn ez? Elítélendő? Majd eldönti az utókor. Egyvalami viszont tudható: ha Széles '89-ben az MSZP-be lép be, a szocik elnökségi tagja lesz, akkor most, a jobboldal szemében a pályafutása, sikere bizony bűn volna. (És fordítva, az MSZP szemében meg nem, nyilván.) Bayer Zsolt esetleg cikket írna a szemét posztkomcsi oligarcháról. Az a sok derék magyar ember, akivel most majd megy tüntetni az IMF ellen, éppenséggel ellene tüntetne. Vagyis nem a tettek számítanak, hanem hogy azokat melyik párt vagy holdudvar színeiben követjük el. Hát, tényleg ilyen fura képződmény ez a - kettős mércét oly sokat emlegető - nemzeti oldal.