Értékelje a cikket:
Köszönjük!

"Igen, továbbra is bátran fotóztatom magamat Bayer Zsolt barátommal. Semmi szégyellnivalót nem találok ebben sem most, sem korábban. Jövőről egyelőre még ne beszéljünk" - közölte két éve Deutsch Tamás. De mit mond ma?

Ha alaposan elolvassuk a Fidesz 5. számú tagkönyve tulajdonosának legújabb írását, és ezt javaslom is mindenkinek, az alapos elolvasást, igazából elég kevés kérdés vár válaszra. A lap tulajdonosát egyébként Széles Gábornak hívják, a főszerkesztőt Stefka Istvánnak.

Átgondolt, alaposan megírt dolgozatról van szó, a szerző gazdaságosan bánik a pontosan megválogatott szavakkal, látszik, hogy régóta dolgozik benne a tárgyalt anyag, az idézett költőnőt nyilván meg kell majd követni, de amúgy minden világos: a cigányok jelentős részével nem lehet együttélni. A vázolt konklúzió az egyetlen, amit pontosítanunk kellene, a miheztartásunk végett.

"Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!" - tesz mozgósító-motiváló felkiáltójelet írása végére a szerző, akitől akkor ezúton kérdeznénk meg, hogy a fentebb állatoknak nevezett cigányok nemlétének eléréséhez milyen megoldást javasolna? Az azonnalt értjük, de ugye nem mindegy, hogyan, milyen eszközzel oldjuk meg nagyon sok ember gyors nemlétét, különös tekintettel a nyilván megcélzandó hatékonysági szempontra.

Kérdés, hogy a több mint félmilliós hazai cigányság hány százalékát tartjuk "jelentős résznek", hiszen ha ezalatt mondjuk csak a felét értjük, akkor is sok százezer ember azonnali és bármilyen eszközzel történő nemlétét kell valahogy megoldani, ráadásul EU-konform módon ugye a likvidálást ökológiailag vállalható módon kell lerendezni, még csak az hiányzik, hogy a tetemek elégetése miatt a Bizottság újabb eljárást varrjon a nyakunkba.

A Fidesz 5. számú tagkönyve tulajdonosának legújabb írása miatt forr a Facebook, külön petíció követeli a szerző kizárását pártjából. Ennek a Fidesz legújabbkori története fényében sok értelme nincsen. Mondjuk az igaz, hogy a szerző legújabb eszmefuttatásának megvolt ugyan a maga szellemi előzménye ("Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni", "Magyarországból 'bűz árad', írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék"), ám ehhez a friss íráshoz képest egy Gyöngyösi-féle listázási javaslat, vagy éppen egy Vona-megszólalás maga a rózsaszínű, jogállami, szoft pacifista baloldali liberalizmus. És innentől átadnánk a szót Deutsch Tamásnak.

Bayer párttársa, a méltán népszerű tweet-jeiről is ismert néppárti EP-képviselő volt ugyanis az egyetlen, aki a fiatal MTK-s sportoló megkéselésével kapcsolatban kerek perec kijelentette: "...szégyellje magát mindenki, aki egy 17 éves sportoló életveszélyes sebesülése kapcsán nem az együttérzés, hanem a gyalázatos cigányozás hangján szólalt meg". Jó, ezt Bayer Zsoltnak tulajdonképpen nem is kéne a lelkére vennie, hiszen nem a szó hagyományos értelmében cigányozott, hanem a cigányság egy részének nemlétére tett pragmatikus javaslatot, de azért mégis, a gesztus az gesztus, várjuk Deutsch Tamás legújabb tweetjét.

Pláne, hogy tavaly még simán kiállt régi barátja mellett ("Bayer Zsolt soha életében nem volt és nem lesz antiszemita. Bayer Zsolt keményen, provokatív módon fogalmazó közíró, aki alkalmanként – mint oly sok jó tollú szerző – a stílusbravúrjai érdekében túlzásokba esik"), úgyhogy továbbra is szívesen fotóztatja magát vele. Akkor most már tényleg csak arra várnánk választ: hány nemlétbe küldött cigány számít túlzásba esésnek? Honnantól nevezhetjük a likvidálásokat súlyos tévedésnek, aránytévesztésnek, nagyfokú udvariatlanságnak? Mikor szólal meg Orbán Viktor, hogy Bayert többé nem várják Fidesz-szülinapra? Mikor szólal meg Széles Gábor, hogy... de nem, ne vicceljünk. Egyrészt a választ sejtjük. Másrészt Zsolt sem viccel.