Tisztelt Elnök Úr, kedves Andor,

engedje meg, hogy ezúton gratuláljak a múlt heti, Bajnai Gordonnal közösen bemutatott „Férfiak Találkozása a Villamosmegállóban” című jelenethez, egyben kifejezzem elismerésemet azért a teljesítményért, amellyel Ön meghekkelte az Együtt 2014 Választói Szövetség Párt  Ideiglenesen Együtt Korszakváltók Pártjának Nevezzük Magunkat, Mert Elkúrtuk A Bírósági Papírokat Brigád országjárásának Boráros téri állomását. (Ha jól értem, magát a pártbejegyzést is meghekkelte, amit az tett lehetővé, hogy a nagyképességű korszakváltóknak fél évig nem jutott eszükbe bejegyeztetni a szervezetüket; sebaj).

Önnek köszönhetően csodálatosan telt magam és szűkebb pátriám hétvégéje: barátaimmal órákig kacagtunk önfeledten, ha arra gondoltunk, milyen arcot vágott az LMP-t Bajnai Gordon és egy 2014 utáni listás mandátum kedvéért kettészakító Jávor Benedek, vagy a szerencsétlenségére reaktiválódott Szelényi Zsuzsa az Ön világszínvonalú produkcióját figyelve. Bajnai Gordon leírhatatlan arckifejezésének emléke még most is mosolyt csal az arcunkra, arról már nem is beszélve, hogy mit érzünk akkor, amikor elképzeljük Szigetvári Viktor szájának mozgását az Ön magánszámának megtekintése közben. Ön, mondjuk ki, éremesélyes nem csupán az év, de az évtized trollja bajnokságon is!

Ám a lelkesedésbe – ezt sem hallgathatom el – mély, szívből jövő aggodalom vegyül, amelynek muszáj hangot adnom, mert az Ön tevékenységét a kilencvenes évek óta nem szűnő odaadással figyelő, pályafutásának összes epizódját a Xénia Láztól a Tisztelet Társaságán át a szürrealizmus magyarországi diadalát jelentő 2010-es főpolgármester-jelölti kampányig végigkísérő rajongóként tartozom Önnek azzal, hogy ne kerteljek.

Tisztelt Elnök Úr, vagy ha már ilyen szépen összejöttünk, drága Andor! A frenetikus Boráros téri jelenetet látva félelem költözött szívembe, és úrrá lett rajtam az Ön szórakoztatóipari géniuszát féltő aggodalom. A fentiek alapján talán elhiszi, hogy az őszinte rajongás és féltés hangján írom Önnek az alábbiakat:

Andor, Ön bátor ember, igazi férfi, nagyszerű előadó és csodálatos jellem, de ilyen kiélezett helyzetben lehet, hogy jobb, ha az ember nem csak bátor, hanem megfontolt is. Tegye a szívére a kezét, és feleljen: nem félt attól, hogy ha valaki esetleg meglátja Önt, amint ezekkel a kétes egzisztenciákkal mutatkozik, az félreérti a helyzetet?

Gondoljon a jó hírére, Elnök Úr! Biztos abban, hogy családtagjai, szomszédjai, tisztelői és csodálói kivétel nélkül tisztában vannak azzal, hogy ez csak móka, tréfa, közéleti avantgárd, és nem az Ön legendásan finom ízlésének végzetes eltorzulása?!

Mi, beavatottak, az Ön művészetét hosszú ideje nyomon követő rajongók természetesen tudjuk, hogy a lenyűgöző előadás csupán egy, a népszórakoztatás iránt elkötelezett művész fricskája az ancien régime (lol) most épp „korszakváltást” hirdető figurái felé. Az sem kétséges előttünk, hogy ha Önön múlna, soha nem mutatkozna egy villamosmegállóban az E2014VMKPPMVSZ lúzerválogatottjával, és nem csupán azért, mert mind Bajnai, mind Ön csak mostanában szembesült azzal a lehangoló ténnyel, hogy Budapesten a villamosjegy színe – kapaszkodjunk meg – lila.

De Tisztelt Elnök Úr, gondoljon bele, milyen súlyos következményekkel járna az Ön évtizedek óta építgetett nimbuszára nézve, ha a jelenetet félreértve rajongói azt hinnék, hogy Ön komolyan, magánemberként is szóba állna ilyen alakokkal. „Csak nem állt be ezek közé a kalandorok közé az Andor is?” – kérdezhetik most Tisztelet Társasága-szerte Korda György szépkorú rajongói, akik – nem túlzás – egy emberként várják mentoruk megnyugtató válaszát.

Valószínűleg már az is javítana a helyzeten, és megnyugtatná az Ön tisztelőit, ha egyértelművé tenné, hogy a villamosmegállós jelenet után első dolga volt kezet mosni a Boráros téri Mekiben, és az ilyen helyzetben sajnos elkerülhetetlen kézfogások után nem maradt az Ön jobbja korszakváltásos, pláne összefogásos. Ha ezzel megvagyunk, arra kérem, tegye közzé a zseniális rövidjátékfilm rendezői változatát, amelyben a kamerába kacsintva teszi egyértelművé, hogy a nagyszerű alakítás csak egy múló epizód, egy ragyogó geg volt az Ön párját ritkító összművészeti pályafutásán, és semmiképpen nem az Együtt pernahajdereinek legitimálására tett kísérlet!

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Andor, kérem, ne habozzon, az Ön hitelessége és jövője a tét!