Másfél hónap telt el azóta, hogy megérkeztünk a Thai-öbölbe, Koh Phangan szigetére a hippik közé. Érkezésünk oka szoros összefüggésben áll maradásunk okával, hogy ti. nem szerettünk volna és nem is szeretnénk menni sehova. Maradni, pihenni, kikapcsolódni szerettünk volna, és hogy történetesen mindezt hippik közt tettük és tesszük, az annak köszönhető, hogy nem akarunk menni sehova. Itt ragadtunk a hippik között. Másfél hónap hosszú idő, ha az ember hippik közt kénytelen élni, és másfél hónap elteltével az ember joggal érezheti úgy, hogy az eltelt idő éppen elegendő arra, hogy értekezését a hippikről papírra vesse a felnövekvő generáció okulására. Elöljáróban fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a hippik közt az élet első látásra kellemes, nyugodt, stresszmentes. A hétköznapok kimondottan alkalmasak barátságok és futó kalandok kötésére, mely ismerkedéseket a hippik legnagyobb ellenségük, az idő ellen hívnak segítségül. Mivel értekezésünkben igyekszünk kerülni az általánosítás csapdáját, és nem fogalmazni meg olyan állítást mely a hippiket "a hippik"-nek nevezi, és mert tudnunk kell, hogy minden hippi más és más, ezért értekezésünkben példákon keresztül igyekszünk bemutatni az egyes hippikkel történt találkozásaink, beszélgetéseink és együttléteink tapasztalatát.

Kicsoda is a hippi?

Nehéz mindjárt a legnehezebb kérdéssel kezdeni értekezésünket, de érdemes, hiszen ennek a tudásnak, a kérdésre megadott válaszunknak birtokában könnyebben érthetjük meg tárgyunk, a hippi működését. Legfontosabb tapasztalatunk, hogy a hippi a béke embere. Ezt nem pusztán mi látjuk így, de a hippi is sokat hangoztatja. Három hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsük, miért olyan fontos a hippinek a béke. Ehhez azonban előbb azt is tisztáznunk érdemes, hogy mit takar ez a béke, és az erre adott válaszunk az, ami megkülönbözteti a hippit más olyan emberektől, akik ugyancsak hívei a békének. A hippi békéje: a semmi. A cselekvése: a semmittevés. Békét szeretnék, mondja a hippi, s ezalatt azt kell hogy értsük: hagyjátok, hogy ne csináljak semmit, ne zavarjatok a semmittevésben. A semmittevés cselekvése a hippi tehát, az idő ellen folytatott küzdelem legderekabb harcosa, az egyetlen élő organizmus a Földön, amelyik képes élvezetet lelni az idő ellen folytatott kegyetlen küzdelemben. Az alkoholistákkal ellentétben, akik az idő múlását, a semmittevésük és az életvitelük monotonitását mély fájdalommal élik meg, a hippi képes örömét lelni az időben, vagyis a békében, tehát a semmittevésben. Szereti a természet és az élővilág közelségét, szeret szaporodni, boldog párkapcsolatban élni, jógázni, kártyázni, napozni, szereti a tengerpartot, a hullámok morajlását, a lábujja közé tapadó homokot. Első hallásra úgy tűnhet nekünk, hogy a hippi nem különbözik tőlünk, mi is szeretjük ezeket a tevékenységeket és körülményeket, de ez nem így van, mert velünk ellentétben a hippi, ha lehetősége adatik rá, mindezt időtlenül és örökké, egészen a haláláig teszi, nincs különbség a huszonéves és a hetvenéves hippi viselkedése közt, mert a hippit, mint az már tudjuk, hidegen hagyja az idő, mint olyan.

Hogyan kerül ide a hippi?

A hippi - aki rettenetesen aggódik bolygónk jövőjéért, és a globális felmelegedés hallatán a szokásosnál is nagyobb és dagadtabb és hosszabb füves cigarettát teker magának elkeseredettségében - a trópusi szigetre természetesen sugárhajtású repülőgéppel érkezik, és a szigeten motorbiciklivel közlekedik. Az érkezése és távozása közt eltelt idő egyénenként változó, van, aki egy hónapra jön, van, aki itt tölti a telet, és van, aki itt is marad.

Miből finanszírozza tartózkodását a hippi?

A hippi a jóléti társadalmak gyermeke, azoknak a társadalmaknak a szökevénye, amelyek hajlandóak eltartani semmirekellő honfitársaikat. Így aztán ritkán találkozunk koszovói, angolai, vagy adott esetben bolíviai hippivel, annál többször svájci, német, kanadai, amerikai, vagy francia hippivel. Ha a hippit a munkájáról kérdezzük, zavaros történetek mesélésébe kezd, melyben feltalálások, öröklések, ingatlanok értékesítései, internetes munkák, és sok-sok terv szerepel, mert a hippi szeret tervezni, és mivel semmittevő, velünk ellentétben egyáltalán nem zavarja, hogy a terveiből semmi sem lesz, hiszen ő már a tervezést is komoly szellemi és fizikai erőfeszítésként és sikerként éli meg.

Hogyan telik a hippi egy napja?

Egyes hippik többet, míg más hippik kevesebbet mozognak, így aztán az izgágább hippik értelemszerűen jóval többet érintkeznek a külvilággal. Egy hónapig éltünk egy brit hippi szomszédságában, aki naponta kétszer jött ki csupán a házából, reggel teáért, este turmixért, és valahányszor elmentünk a háza előtt, megcsapta orrunkat a fű szaga, mindegy, hogy a háza előtt reggel hétkor vagy éjjel kettőkor sétáltunk el, a brit hippi egész nap szívott és rajzfilmeket nézett. Hét hónapja érkezett, hét hónapja szívta tehát reggeltől estig a füvet és nézte a mesefilmeket a brit hippi, akit még a többi hippi, akik szintén reggeltől estig szívnak, még ők is furcsa embernek tartottak, aki ritkán beszél, és az általános vélemény szerint valamilyen problémája lehet, valami elől menekül, legalább négy hippitől hallottam ezt a diagnózist ugyanabban a megfogalmazásban. Ilyenkor a hippik mindig halkabban és lassabban beszéltek, mintha féltek volna attól, hogy meghallják őket, hiszen a hippi tartózkodik attól, hogy másokat megítéljen és kritizáljon, és ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ha ilyet tenne, akkor saját magával szemben is kénytelen lenne kritikát gyakorolni, ami viszont kibillentené a semmittevés kényelmes egyensúlyából, és az öngyilkosságon kívül sehova máshova nem vezethetne.

Gondolkodik-e a hippi?

Egy este egy svájci hippi tájékoztatta izraeli társát arról, hogy mi újságba is szoktunk írni, mire az izraeli hippi megkérdezte tőlünk, hogy mennyiért írnánk cikket a felesége süteményeiről, mi pedig természetesen arról érdeklődtünk az izraeli hippinél, hogy ugyan mi szüksége lenne neki arra, hogy az eldugott szigeten kapható süteményekről cikk jelenjen meg egy magyar sajtótermékben, és akkor a hippi belátta, hogy erre neki valóban nincsen semmi szüksége. Ezután arról érdeklődött, hogy politikával is kell-e nekünk foglalkozni, és mondtuk, hogy igen, előfordul, mire az összes hippi felszisszent és sajnálkozott és sóhajtozott, mert a hippik nem foglalkoznak politikával, hogyan is foglalkozhatna politikával olyan személy, aki nem foglalkozik semmivel, mondtuk is nekik, hogy ne beszéljünk erről, aztán az izraeli hippi arról kezdett mesélni a többieknek, hogy idén jóval kevesebb az orosz, mint az előző évben, mi pedig kénytelenek voltunk a szavába vágni, ne beszéljünk politikáról, mondtuk, és a sok hippi úgy nézett ránk, olyan értelmes arckifejezéssel, mint a döglött bárányok, mígnem egyikük megszólalt, az nem politika, az gazdaság. Elmondhatjuk tehát, hogy a hippi tud, igyekszik, és akar gondolkodni, de azt is elmondhatjuk, hogy ezt viszonylag kevés sikerrel teszi.

Miről társalog az olyan, ember, aki nem gondolkodik?

Mint minden embernek, a hippinek is beszélnie kell valamiről, hacsak nem a házában ül és rajzfilmeket néz egész nap, így aztán a gondolkodásra alkalmatlan ember, vagyis jelen értekezésünk tárgya, a hippi is képes beszélgetések kezdeményezésére és lefolytatására, melynek témái cseppet sem idegenek vagy ismeretlenek a gondolkodásra alkalmas emberek számára, legfeljebb nem izgatják fel annyira, mint a hippit, aki minden nap képes ugyanazokat a kérdéseket feltenni, és ugyanazokat a történeteket elmesélni, számára az élet sokszínűségét és változatosságát jelentik olyan jelentéktelen változások és elmozdulások, minthogy kedden nem csirkét evett, hanem halat, és a tenger nem nagyon hullámzik, hanem csak kicsit. Ha nem mesél arról, hogy mit evett, akkor kérdez arról, hogy mit ettünk, és ha nem mesél arról, hogy szépen süt a nap, akkor megkérdezi, hogy voltunk-e napon.

Mi a baj tulajdonképpen a hippikkel?

Semmi.

Mi a jó tulajdonképpen a hippikben?

Semmi.

Miért ilyen rövid ez az értekezés?

Nos, ha akarja az ember, ha nem, a hippik közt lelassul, ellustul. Hajlamos ugyanolyan semmirekellővé válni, és azt gondolni egy félkész, felettébb fontos értekezésről, hogy elkészült. Mennie kell enni. Talán ma is halat. Vagy nem biztos. Lehet, hogy csirkét. Meg aztán a tenger is nagyon szép ma. Jóval kisebbek a hullámok, mint tegnap.