Szegény, de feltörekvő katolikus sváb családba született bele Wéber János 1925. augusztus 2-án Bicskén. Apja neves üvegcsiszoló mesterré építette fel magát és Pestre költöztette a családot.
Állítólag Horthy Istvánnak is szállított finoman kidolgozott velencei tükröt. Ennek ellenére János nehéz körülmények között nőtt fel, sok örömben, élvezetben nem volt része. Zárkózott, szűkszavú kamaszként húzódott meg a gépipari technikumban.
Egy betegség folytán elvesztette a hallását a jobb fülére. Azért énekelni szeretett, csak nem tudott, amíg szorgalmas munkával meg nem tanult. Az iskolai énekkarban megkérték, hogy inkább csak tátogjon.
Elvégezte a Gépipari Technikumot, a Ganz Vagon- és Gépgyárban dolgozott. Fellépett és nagy sikereket aratott az üzemi kultúrműsorokban. Apját mint gyanús svábot internálták, őt meg felfedezték. Rögvest odaállították a rádió stúdiójában Karádi Katalin mellé: „Új énekest fedezett fel a rádió: Vámosi Jánost, aki április 23-án nyilvános rádióvarieté keretében énekel Karády Katalinnal és a rádió jazz-zenekarával” – írta a Világ 1949. április 13-án.
A fölfedezéssel együtt járt a lemondás a sváb nevéről. 1949. március 11-én a Kis Újságban még Vámosi Wéber Jánosként szerepeltetik a rádióműsorban, de áprilisra a Wéber már kiesett a nyilvánosságból, de a hivatalos iratokból még nem. Hivatalosan csak 1954-ben lett Vámosi. Felesége, Záray Márta még Wéber Jánosnéként lépett ki az Anyakönyvi Hivatal épületéből 1953-ban.
Vámosi a felfedezése után máris sokat szerepelt a rádióban a legnépszerűbb énekesekkel, együttesekkel, Rácz Valival, Lantos Olivérrel, a Tabányi zenekarral, dzsesszegyüttesekkel. Márpedig a televíziózás előtti korszakban a rádió hozta az országos népszerűséget.
1951 februárjában a háború előtti korszak két első számú sztárja, Karády Katalin és Lantos Olivér emigrált. Lantost nevezték a magyar Bing Crosbynak, Vámosit később a magyar Frank Sinatrának. Mindenesetre Vámosi hangja és énekesi karaktere állt legközelebb Lantoséhoz, őt tekintették hivatottnak arra, hogy Lantost pótolja, illetve elfeledtesse a magyar közönséggel.
Az életre szóló találkozás
Vámosit 1949-ben leszerződtették az EMKE-be. Itt énekelt esténként, éjszakánként. 1950-ben új, fiatal dizőz érkezett az EMKE-be, Záray Márta.
Ő éppen egy évvel Vámosi után született Bánhidán, amelyet 1945-ben Tatabányához csatoltak. Így lett ő egyik dala szerint Tatabányai lány.
Záray Géza főaknász Babinak becézett, elkényeztetett és elkanászodott lánya, amikor éppen nem rosszalkodott és bokszolt a fiúkkal, nem játszott a szénporban a csillék között, leállíthatatlanul énekelt. Egy bányászünnepségen hatéves korában felrohant a színpadra, hogy most ő akar énekelni. A bányászsoron énekműsorral házalt: „Volt nekem egy kis sámlim, amit vittem magammal egy-egy koncertkörútra, és ha otthon voltak a háziak, megálltam az ajtó előtt, felálltam rá és elkezdtem énekelni. Ha elfáradtam, ráültem.” (Index, 2016. október 30.)
Záray színésznőnek készült. Beiratkozott az Országos Színészegyesület iskolájába, és színinövendékként sok helyen fellépett. Élvonalbeli sztárok, Zimonyi Márta és Laurisin Lajos mellett játszotta például a Három a kislányban a főszereplő kislány húgát, Hédit. A Színház Magazin (1943. július 21.) fotót is közölt az előadásról.
Záray Márta a Színházi Magazin 1943. július 21-i számában
Arcanum
A kék postakocsi című vizsgaelőadás után azt írta a Magyar Nemzet, hogy Záray Mártának „kedves, behízelgő hangja van, Játéka még sok csiszolásra szorul.”
1946-ban arról értesült a Független Kisgazda pletykavadásza, hogy ősztől a friss diplomás színésznő az új győri színház primadonnája lesz. Nem lett az.
Viszont sakkversenyzőként hallatott magáról a negyvenes évek végén. 1947-ben az országos női bajnokságon is indult, de senkit nem tudott megelőzni.
1950-ben Záray Márta életében is lezárult a pályaválasztás időszaka. Fölköltözött Budapestre. Működési engedélyt kapott A kategóriás énekesnőként. Rögvest leszerződtették az EMKE-be, ahol az akkori egyetlen fellépőruhájában elindult a pályáján. Este 10-től reggel 4-ig énekelt 35 forintért. Egy gyerekinget lehetett venni ennyi pénzért leszállított áron. A Párisi utcában ennyibe került egy láb gyantázása.
A konkurens dizőzöktől nem sok kíméletet kapott a tatabányai lány: „csak prolicselédnek meg tetűvarrólánynak csúfolták. Amúgyis csodabogárnak számíthatott: “Alkoholt nem ittam soha, így azt sem fogadtam el a vendégektől, inkább gyümölcsrizst rendeltem. … Hányszor előfordult, hogy a zongora tele volt gyümölcsrizzsel!’” (Index, 2016. október 30.)
Az EMKE-ben történt meg tehát az életre szóló találkozás. Záray Márta hamarosan átment a Gellértbe, de ez már nem változtatott a dolgokon. 1953. június 16-án villámleánykérés után, melyhez az a kérdés kapcsolódott, hogy „nálad van a lakásbejelentő és a személyi?”, villámesküvőt tartottak.
