25 éve mutatták be a Temetetlen múltat, ez volt az első megfilmesített forgatókönyve. A rendező, Robert Zemeckis a pályája csúcsán állt, csakúgy mint a két főszereplő, Harrison Ford és Michelle Pfeiffer. Ráadásul Ford nem a pozitív hőst, hanem kivételesen a gonoszt játszotta. Szép indítás, különösen annak fényében, hogy a színészet és nem a forgatókönyvírás volt a fő foglalkozása.
A színház sok munkát adott New Yorkban, de amikor Los Angelesbe költöztem, a filmes szerepek jóval ritkábbak voltak, mint a színháziak. Szóval bőven volt szabadidőm. A szobatársam zseniális alak volt: öntötte magába a kávét, egymás után gurította le a eszpresszókat, miközben két hét alatt legyártott egy-egy forgatókönyvet. Kedvet kaptam én is; nem a kávétúladagoláshoz, hanem a forgatókönyvíráshoz. Sikerült is majdnem eladnom az egyik első munkámat, sőt úgy volt, hogy én rendezem.
A Temetetlen múlt elkészítésében Steven Spielberg keze is benne volt, hiszen a saját stúdiója, a Dreamworks gyártotta a filmet. Spielberg hogyan került a képbe?
A Dreamworks egyik producere hívott, hogy van egy kísértetházas ötletük, néhány mondat az egész, ránéznék-e. Épp egyetlen filmszerep sem volt kilátásban, New Yorkban rendeztem színházban, autóval tettem meg az utat a két part között. Négy-öt napos kocsikázás volt, útközben ért a hívás. Van egy ház, benne egy házaspár, talán van szellem a házban, talán nincs – ennyi volt a kiindulás. A férj talán többet tud, mint amennyit elárul – már nem emlékszem, hogy ez benne volt-e. Ez volt az alaphelyzet.
Clark Gregg
Chris Delmas / AFP
A horrorral hogy állt?
Nem mondhatnám, hogy nagy horrorrajongó lettem volna. Persze volt egy-két film, amiért rajongtam, a Ragyogás például ilyen. Végig azon kattogott az agyam vezetés közben, hogy mihez kezdhetnék ezzel a házaspárral. Úgy tudom, Spielbergé volt az alapötlet. Korábban írattak már egy forgatókönyvet belőle, de valami mást akartak, azt szerették volna, ha teljesen elölről kezdem.
Olyasmit akartam írni, ami egyszerre hitchcocki és szexi.
Egy pszichothrillert. Az én verziómban a szellem az elfojtott emlékek megtestesülése. Sokat olvastam akkoriban a kvantumfizikáról, persze csak laikusoknak szóló irodalmat, a szuperpozíció elve is sokat járt akkoriban a fejemben, ihletet adott.
