Csontos János irodalmár és külpolitikai szakértő, akinek mérhetetlen és szilárd tárgyi tudásáról eddig is meggyőződhettünk, kommentárt írt a Magyar Időkbe a londoni főpolgármester-választásokról. Mondatonként elemezzük, a rövidség kedvéért csak az elejét.

„Muszlim polgármestere lesz Londonnak.” Eddig majdnem stimmel, csupán azt lehetne fölvetni, hogy mivel a nagy-londoni kerületeknek külön-külön saját polgármesterük is van, a „Mayor of London” egészen pontos magyar fordítása London főpolgármestere volna, de ez puszta szőrözés.

„Ízlelgessük ezt a mondatot!” – Jó. Nem először szólítottak már föl ilyen ízlelgetésre a magyar sajtóban, hanem sok századszor. Az igazság az, hogy még a mi Nyüzsink szerzőitől sem idegen ez a klisé, de megértjük, hogy a József Attila-díjas költőt és szerkesztőt szorította a lapzárta, nem maradt ideje valami eredetibb fordulatot kitalálni. Ebben nem vagyunk finnyásak. Hanem:

„A brit főváros lakói úgy döntöttek, hogy a csóró pakisztáni bevándorló gyermekét emelik a lordmajori székbe a gazdag zsidó Rothschild csemetével szemben." A szerző tehát a Nyugat züllését azzal kívánja érzékeltetni, hogy a legnagyobb nyugat-európai városban egy migráns és egy nemzetközi zsidó pénzember közül lehet csak választani. De ebben az egy mondatban három tárgyi tévedés van.

Egy: Khant nem a lordmajori székbe emelték. Az Arany-balladából ismert Lord Mayor ugyanis a City of London polgármestere, ez a brit főváros (London) 33 alkotórésze közül az egyik. Kettő: Goldsmithnek vannak ugyan híres zsidó felmenői, de ő maga sem születését tekintve (haláhikusan) nem zsidó, sem a zsidó vallást nem gyakorolja. A nürnbergi törvények értelmében, egyik nagyapja révén feltétlenül az, de ez a kritérium manapság nem sem Nagy-Britanniában, sem Magyarországon nincs hatályban.

Három: nem Rothschild-csemete, hanem Sir James Goldsmith és a Castlereagh-házból való Lady Annabel Vane-Tempest-Stewart csemetéje. Igaz viszont, hogy miután 2013-ban elvált Sheherezade (rettegés indul) keresztnevű első feleségétől, ő vett feleségül egy Rothschild lányt, nem sejtvén, hogy ezzel alkalmad ad a Magyar Idők kommentátorának az adatok összekeverésére és a globális háttérhatalom kereteibe való beillesztésre.

„Formálisan ugyan az ellenzéki Munkáspárt és a kormányon levő konzervatívok között zajlott az elkeseredett temzei csata, de Huntington óta tudjuk: az európai próbahadszíntéren már hosszú évek óta a civilizációk összecsapása zajlik.” A formális szó azt sugallja, hogy a londoni választópolgárok, valójában az iszlám és a nyugati civilizáció között választottak, és az előbbi mellett döntöttek. Ehhez képest a londoniak úgy gondolták, hogy a Konzervatív Párt és a Munkáspárt jelöltje közül választanak. A csata pedig nem volt elkeseredett, hanem Khan kezdettől fogva fölényesen vezetett a közvélemény-kutatásokban, egész egyszerűen azért, mert a londoniak számára (akiknek hétnyolcada nem muszlim), ő látszott a jobb és szimpatikusabb jelöltnek.

Azonkívül nem „Huntington óta” „tudjuk”, hogy Európa „a civilizációk összecsapásának próbahadszíntere”. Amikor ugyanis a professzor könyve 1996-ban megjelent, az európai muszlim (palesztin, algériai, balkáni háborús) terrorcselekményekre még senki sem alkalmazta a Nyugat és az Iszlám apokaliptikus háborújának metaforáját, hanem annak hívták őket, amik voltak: terrorcselekménynek.

„Ezúttal kétségkívül mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen nem valamely Benelux kisvárosban szerzik meg Mohamed hívei az önkormányzati többséget, hanem a világ második pénzügyi központjában...” Újabb tárgyi tévedés: Mohamed hívei nem szerezték meg az önkormányzati többséget, a 25 tagú londoni közgyűlésnek a nevekből ítélve egy muszlim (indiai muszlim) származású tagja van, már ha valakit érdekel.

A Benelux kisvárosra tett célzást nem értjük, Csontosnak talán az dereng, hogy a Rotterdam nevű hatszázezres kisvárosnak muszlim polgármestere van (igaz, nem választott, hanem kinevezett). Ahmed Aboutaleb arról nevezetes, hogy a Charlie Hebdo-mészárlás után felszólította azokat a hittársait, akiknek nem tetszenek a nyugati szabadságjogok, hogy csomagoljanak össze, és húzzanak a búbánatba. Budapest keresztény polgármesterétől még nem hallottuk a nyugati szabadságjogok ilyen stílusú (illetve semmilyen) védelmét.

„...Európa megkerülhetetlen metropolisában lesz az első ember olyasvalaki, aki szabadidejében mecsetbe jár, és Allah segítségét kéri napi harcaiban a hitetlen gyaurokkal szemben.” Hogy Csontos honnan értesült Khan napi fohászainak tartalmáról, azt nem tudhatjuk. Amit tudunk: Khan a napi harcait jelenleg például a Munkáspárt – felmenők vallásától független – antiszemita tendenciái ellen vívja, a muszlimok a melegházasság pártolásáért támadják, és első hivatali ténykedése egy holokausztmegemlékezésen való részvétel volt.

De az legalább biztos, hogy Csontos emlékszik a gyaur fogalmára az Egri csillagokból, ez kiterjedt irodalmi műveltségre vall.

Csontos János egyébként a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának nem választott, hanem miniszteri hatáskörben kinevezett tagja. Intelligens, valamint tehetséges emberek könyv- és folyóirat-pályázatairól dönt. Poén nincs, mivel ebben a tényben semennyi váratlanságot vagy furcsaságot nem lehet felfedezni.