Babarczy Eszter: Az SZDSZ kollektív öngyilkossága

A két nagy klientúraépítő párttal szemben az SZDSZ nem tud mást felhozni, mint hogy saját klientúrájuk nem rasszista; sőt, az is lehet, hogy szereti az avantgarde művészetet. „A mi korrupciónkat jobb ízlésű, kellemesebb és szellemesebb emberek csinálják, mint bárki más korrupcióját!” Ez van a liberális párt zászlajára írva- vélekedik Babarczy Eszter.

Babarczy Eszter © Dudás Szabolcs

Hogy az ajánlócédulákkal csaltak-e valóban, nem lényegtelen, de alig hiszem, hogy ez döntötte el a ferencvárosi első fordulót. Választásról választásra hangosabbak azok a pletykák, melyek szerint a „nagyok” megpróbálják letarolni a terepet (vagyis minden ajánlószelvényt begyűjteni, hogy a kicsiknek ne maradjon), és ugyanezen pletykák szerint a nagy pártok élnek azzal a fogással, hogy a vontatókötélre vett kicsiknek a tartalékból osztják ki a kellő számú ajánlócédulát. Ha így van, nem meglepő, hogy fel sem merül a választási törvény módosítása. A parlamentben melyik nagy párt akarna lemondani arról a kényelmes helyzetről, hogy látszólag független kis pártokat tartson rövid pórázon?

Az sem meglepő, hogy lelkes önkéntesek helyett fizetett egyetemisták gyűjtik a cédulákat. Lelkes önkénteseket még konszenzusosnak tekinthető és teljesen politikamentes célokhoz is nehéz találni, nemhogy a manapság kifejezetten megbélyegzőnek számító politikai tevékenységhez – különösen a baloldalon, amelynek az elmúlt évek amatőrizmusával még a magát baloldaliként definiáló ifjúságot is elidegenítette. Nyugdíjas nénikre még számíthat az MSZP és a Fidesz, de az SZDSZ és az MDF legfeljebb a nagy generáció nosztalgiájára – a nagy generáció azonban éppen fejest ugrik a politikai elitből az üzleti világba; nem érnek rá szabad idejükben politizálgatni.

Ami meglepő, az az SZDSZ öngyilkossága, az, hogy lényegében feladta a harcot, vagyis meg sem próbálja már mozgósítani az akárhogy értett liberalizmus lehetséges szimpatizánsait. Például engem. Kóka legyalulta a kulturális bázist a maga arrogáns-újgazdag stílusával – az SZDSZ egyik lehetséges bázisa a közalkalmazott értelmiség volt. Fodor aztán, amikor lehetőséget kapott, legyalulta a vállalkozói bázist, mert képtelen volt eldönteni, a piacpárti retorikát akarja-e folytatni, vagy vissza akar térni az (értelmiségi) értékekhez (vagy mihez is?). Mindkettőjüknek csak arra tellett, hogy kihátráljanak egy adott pozícióból, de nem sikerült beletalálniuk egy másikba. Ha az SZDSZ a következő két év választásain eltűnik, megérdemelten tűnik el. Nincs programja, nincsenek szövetségesei, és a rendszerváltás legelszántabb politikai bázisát sikerült lenulláznia.