Cséfalvay Zoltán: „Csontvázhegyek esnek majd ki a szekrényből”
Tiszta és átlátható viszonyok teremtése a költségvetésben, a gazdaság lezüllését okozó hibás lépések feltárása és az elkövetők megnevezése, a szükségtelen állami intézmények bezárása, a gazdaság kifehérítése, a korrupció visszaszorítása, a bizalom helyreállítása - Cséfalvay Zoltán, az Andrássy Gyula egyetem tanára, a Fidesz gazdasági szakértője szerint mindez elegendő lesz ahhoz, hogy kormányra kerülve a Fidesz beindíthassa gazdaságélénkítő programját.
hvg.hu: Ön egyik szerkesztője volt a Jövőkép – megújított szabadelvű és szociális Magyarország című vitairatnak. De ezt elolvasva az ember nem lesz okosabb, nem érti, hogy a Fidesz, amennyiben kormányra kerül, milyen forrásokból, hogyan tud kiutat találni a válságból.
Cséfalvay Zoltán: Először is tisztázni kell, jövőképre mindenképp szükségünk van. Ha nincs, nem lehet kilábalni a krízisből. Az elmúlt négy-öt évben csak azt láttuk, hogy a kormányon lévők toldozgatnak-foldozgatnak valamit a gazdasági rendszeren, attól függően, éppen milyen a költségvetés helyzete. Ez a barkácsolás napjainkra lázas improvizációvá fajult. A jövőképre azért van szükség, hogy tudjuk, hová akarunk eljutni, s ehhez képes határozzuk meg a célokat és az eszközöket. Most valami olyan történik, amit a rossz mester végez tervszerű karbantartás és fejlesztés helyett, állandóan cserélgeti a meghibásodott alkatrészeket a gépezetben, de bármikor bekövetkezhet az újabb üzemzavar. Elég, ha arra a dilettáns barkácsolásra gondolunk, ami az utóbbi két évben az ingatlanadóval történt. Ilyen kapkodással, átgondolatlanul nem lehet kikerülni a válságból. Meg kell határozni, milyen modellt akarunk követni, és ehhez kell szabnunk lépéseinket. Ezt próbáltuk meg a Jövőképben, a klasszikus amerikai és az európai gazdasági-társadalmi modell között félúton próbáltunk Magyarország számára mintát találni.
hvg.hu: De honnan teremtenek ehhez forrásokat?
Cs.Z.: A mai magyar közbeszédben szinte közhely, hogy akkor javasoljon valaki kiadással járó intézkedést, ha megmondja, honnan teremt hozzá forrást, mivel ellentételezi. Vagyis mondja már meg az ellenzék, honnan lehet pénzt teremteni mindahhoz, amit javasol. Természetesen mi is tudjuk, az országot a hatalmon lévők belekormányozták egy olyan költségvetési helyzetbe, amikor meglehetősen szűk a mozgástér. Ami jelenleg zajlik, ráadásul az IMF finanszírozásával, az nem más, mint az államháztartás felszínen tartása. Mégis vannak olyan területek, ahol pótlólagos forrásokat lehet teremteni. Például mérsékelni lehetne az állam környékén lévő intézményrendszer költségeit. Nem az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek fizetését kell csökkenteni - ez vegytiszta demagógia - hanem a felesleges intézményeket kell felszámolni. Felül kellene vizsgálni több száz állami intézmény működését, és utána eldönteni: melyikre van szükség és melyikre nincs. Ezzel komoly megtakarítást lehetne elérni. Hatalmas apparátust és intézményrendszert tartunk fenn vállalkozásfejlesztés céljára. Ez a kafkai bürokrácia végtelenül megnehezíti, hogy a vállalkozók hozzájussanak az EU-ból származó támogatásokhoz. A felesleges intézményrendszer leépítésén kívül tetemes tartalékok vannak a szürke gazdaság kifehérítésében és a korrupció felszámolásában is.
hvg.hu: Említette az ingatlanadót. Önök most bírálják a bevezetését, pedig ez az adófajta szerepel a Jövőképben is. Nem pusztán kampányfogásról van szó?
Cs.Z.: A Bajnai-kormány ingatlanadó-tervezete hosszabb toldozgatás-foldozgatás után alakult ki, és jelenlegi formájában szerintem teljes képtelenség. A mellette elhangzott érvek demagógok, hiszen ez az adónem sehol sem arra szolgál, hogy „fizessenek a gazdagok”. Ezt az adónemet Európában mindenütt az önkormányzatok vetik ki, és mindenekelőtt a helyi közszolgáltatások finanszírozására szolgál. A Jövőkép című vitairatban azt vetjük fel, hogy ha az egész adó- és finanszírozási rendszert átalakítjuk, akkor vezessenek be a helyi szinten olyan adónemeket, amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek az adófizető és a szolgáltatásokat nyújtó önkormányzatok között. Ma azonban az önkormányzatok bevételeinek hetven-nyolcvan százaléka a központi költségvetésből jön, és ilyen viszonyok között teljesen értelmetlen dolog felvetni az ingatlanadót, mely az eddigiekhez képes csak egy újabb sarc, amit a vagyonosokra próbálnak kivetni.
hvg.hu: Végül is az igazságosság jegyében teszik.
Cs.Z.: Gyurcsány Ferenc mint újdonsült miniszterelnök 2004-ben „alapvető szocialista értékként” definiálta az igazságosságot. A szocialista újraelosztás jegyében aztán sikerült az ország gazdaságát tönkretenni, s eközben egymásra uszítani a társadalom különböző csoportjait. A szocialisták számára az igazságosság azt jelentette, hogy elveszek valamit az egyik csoporttól, és odaadom egy másiknak, a mindenkori politikai érdekek szerint. Ugyanez zajlik most az ingatlanadóval: a „csúnya” gazdagokra, akiknek harmincmilliónál többet ér az ingatlanuk, sarcot vetnek ki. Holott egy gazdasági rendszer nem attól igazságos, hogy az állam folyamatosan belenyúl a gépezetbe, korrigálja a belső viszonyokat. Ha ugyanis elvesznek a gazdagoktól, attól maga a gazdaság nem lesz fejlettebb.
hvg.hu: Azért például a lakásprogramot mégiscsak az igazságosság jegyében hirdették meg a szocialisták, és 2002 óta erre a célra 1600 milliárd forint állami támogatás jutott. Ennek hatékonysága vitatható, de sokan bírálták a Fideszt is, hogy boldog-boldogtalan hozzájuthatott annak idején a lakástámogatáshoz.
Cs.Z.: A most kormányon lévők elfelejtették, hogy a lakáspiac sajátos törvények szerint működik. A vásárlóknak egyetlen, valóban fizetőképes rétege van: a felső osztály. Ők megengedhetik maguknak, hogy mindenfajta külső támogatás, állami segítség, kedvezményes kamat nélkül olyan lakást építsenek maguknak, amilyet akarnak. A többi réteget valahogy támogatni kell. Valóban, a Fidesz-kormány időszakában a szocialisták azt bírálták, hogy az állami támogatásokat nemcsak a rászorulók, hanem a tehetősebbek is felhasználhatják. Csakhogy a külföldi tapasztalatok is azt mutatják: amennyiben csupán a rászorulókat támogatják, ők egy olyan lakás-kategóriába kerülnek, ahonnan nem tudnak továbblépni. Ezt nevezik Magyarországon panelcsapdának. A lakáspiacon mobilitást csak úgy lehet teremteni, ha mindenki lép egyet, vagyis a gazdagabbak még jobb lakásba költöznek, míg a jövedelemben alattuk állók megveszik ezeket az otthonokat. A gazdaság bonyolultabb rendszer annál, hogy a szociális demagógia jegyében hozzá lehetne nyúlni. Márpedig az elmúlt négy évben a gazdaság és a társadalom szinte minden területén ez történt.
Kennedy elnöktől származik a klasszikus mondás, hogy ha emelkedik a tenger szintje, akkor a kis és a nagy hajók egyaránt emelkednek. A szociális feszültségek enyhítéséhez, de a romák integrációjához is arra van szükség, hogy növekedjen a gazdaság, ami minden réteg helyzetét javítja majd. Megjegyzendő, hogy a romák megsegítéséhez bőséggel lehetett volna EU-forrásokat szerezni, de a kormány ezt a lehetőséget sem volt képes kihasználni.
hvg.hu.: Az IMF jóváhagyta, hogy Magyarországnak az idén 3,9 százalékos legyen a költségvetési hiánya. Ez nyilván tágítja a jelenlegi kormány mozgásterét, nem gondolja?
Cs.Z.: Ez csak első pillanatra tűnik enyhítésnek, valójában erről nincs szó. A költségvetési megszorításnak, legalábbis eddig, az államháztartás egyensúlyát kellett volna helyreállítania. A kormányzat viszont szemmel láthatóan nem hajlandó hozzányúlni a nagy rendszerekhez, így eladósodásunk tovább nő. Ez ellen már az IMF sem képes fellépni. Az IMF és a Világbank által folyósított, több mint húszmilliárd eurós hitel egy része a Magyar Nemzeti Bankhoz került, a forintot próbálják erősíteni vele. Másik részét gazdaságélénkítésre fordítják, itt az eredmény már kétséges. Végül egy harmadik részből folyó kiadásokat finanszíroznak. Az IMF, szembesülve ezzel a helyzettel, talán úgy vélte, az általa folyósított forrásokból ne finanszírozzák a fogyasztást, inkább nagyobb hiányt engedélyezett.
hvg.hu: Ha a Fidesz kormányra kerül, kénytelen lesz új kölcsönökkel finanszírozni a lejáró hiteleket, ez bizony kényszerpályát fog jelenteni. Vagy van alternatíva?
Cs.Z.: Először is el kell zárni a költségvetésben nyitva hagyott pazarló csapokat, át kell alakítani a keresztül-kasul finanszírozott rendszereket. Jelenleg nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy az állam pontosan mit, milyen forrásból finanszíroz. Ez önmagában hatalmas megtakarítást jelent. Ha tiszta és átlátható helyzetet teremtettünk a költségvetésben, akkor már be lehet indítani a gazdaságélénkítő programokat is. A tisztázás és a racionalizálás ugyanis erősíti majd a bizalmat, külföldön és belföldön egyaránt, ezt a célt – szemben azzal, ahogy a kormány gondolja – nem a szociális juttatások megkurtításával lehet elérni. Talán lehetőség lesz arra, hogy a mostani gazdasági válságra hivatkozva kedvezőbb feltételeket alkudjunk ki az Európai Unióban, például a mezőgazdaságunk számára is. A magyar gazdaságban a kis- és közepes vállalkozások szerepe mindenképpen növekedni fog, már csak azért is, mert a 2010-es évek elején járnak le majd a multinacionális cégeknek nyújtott adókedvezmények, így egy részük bizonyára kivonul majd az országból. Bízom benne, hogy ezzel egyidejűleg hatékonyan fel lehet majd lépni az off-shore cégek vagyonkimentő tevékenysége ellen is, bár ezt csak az EU-val és az USA-val egyeztetve lehet csak megtenni. Minderre azonban csak azután kerülhet sor, hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba, ha napfényre kerülnek az elkövetett gazdaságpolitikai hibák és megnevezzük azokat, akik ezekért felelősek. Az az érzésem, hogy a kormányváltás után valóságos csontvázhegyek esnek majd ki a szekrényből. Ám a felelősségre vonás mindenekelőtt a választópolgárok dolga, ez az urnák előtt dől el. A magyar lakosság nyolc év kormányzásáról mondhat majd véleményt, és bizony, óriási tanulópénzt fizetett a megszerzett tapasztalatokért. A jövőképre koncentráló kampánnyal bizonyára sikerül a hátunk mögött hagynunk az örökölt démonokat és traumákat.
Pelle János