szerző:

Neves írókat, költőket kerestünk meg, ugyan magyaráznák már el, mit jelent az, hogy Budapest "irodalmi kérdés"? Íme a válaszaik.

Nem szűnik a találgatás, mire gondolhatott a miniszterelnök, amikor a BKV finanszírozásáról szóló minapi tárgyaláson állítólag azt közölte Tarlós Istvánnal: "Főpolgármester úr, számomra a főváros nem finanszírozási, hanem irodalmi kérdés." Ám ha a kérdés irodalmi, akkor talán célszerű volna az irodalmárokat megkérdezni, hogyan értelmezik Orbán Viktor szavait. A hvg.hu ezt tette, neves írókat, költőket kerestünk meg az elhíresült kijelentéssel, alább a válaszaikat olvashatják.

Dragomán György:

Az, hogy a főváros irodalmi kérdés, csakis egyik kedvenc olvasmányomra, Lengyel Péter Macskakő című regényére tett utalás lehet, ebben a könyvben ugyanis a főváros abszolút irodalmi kérdés, sőt, az irodalom maga, vad szívdobogtató elevenséggel lüktet benne a millenniumi zűrzavar, a város arcát átszabó, bontó-építő tolvajokkal és szerencsevadászokkal teli pezsgő sokaság. Időtlen és meglepően aktuális regény ez, minden magyar embernek el kéne olvasnia.

Kiss Noémi:

Nekem az jutott eszembe Orbán mondatáról, hogy nonszensz költészet, ami ugye azt is jelenti, valami bújtatott utalás egy korábbi irodalmi beszélgetésre a főpolgármesterrel, közös felolvasás, olvasókör - viszont értelmet nem találtam, akkor meg tényleg csak elszólás, szójáték lehet, pszichológiai baki, szuper a nyelv: minden irodalom, amit egy miniszterelnök mond mostantól, eddig is az volt, idézethalom:

"számomra a főváros birodalmi kérdés"

"számomra a főváros urbánus irodalom, nem finanszírozható"

"számomra a főváros fikció"

"számomra a főváros mesehabbal"

Mi az irodalom? Ez volt mindig az első kérdés magyarórán. Fene tudja mi az, a tanár sem tudta soha. Most már tudom: Budapest. És igen, ez így nagyon szép, én imádom Budapestet!

Kukorelly Endre:

Semmi vicces/figyelemre méltó stb. nincs ebben, a "főváros" finanszírozási, nem "irodalmi kérdés", szereptévesztett cselédek purparléja, összevissza beszélnek.

Erdős Virág:

Szerintem nem csak a főváros, de maga Orbán Viktor is egy "irodalmi kérdés”, lásd: Mit beszél a tengelice? Hol a nagyobb rész boldogsága? Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?

Fehér Renátó:

...mit is jelenthet mindez?

Röviden: „Lila faszság” (Petri).

Hosszabban: 10 perce ülök Orbán félmondata (!) fölött. Vannak korszakos bonmot-k ("A haza nem lehet ellenzékben"; "Akinek nincsen semmije..."), de gyanítom, ez nem az. Ezért valami laza és frappáns, mégis felelősségteljes és kritikus kommenten agyalok, ami jól lájkolható.

Mifelénk persze az ilyen ornamentikán való hőzöngés is kötelesség, napi penzum. Mondván, így nem köszönt majd be a konszolidáció. Ha ilyenekbe is beleállok. De a konszolidáció épp ezzel a sekélyesedéssel köszönt(ött) be. Hashtag-ellenzékiséggel. Pitiáner, mert biztonságos rutin, se esszencia, se mélység, se távlat. Csak "e hümmögések kurta ideje” (Petri).

Péterfy Gergely:

1. Viktornak az az irodalom, ami téeszelnöknek a folklór. Mint párttitkárnak a dialektika. Mint Ákosnak a princípium. Fűszere a földnek. Egy fura szó, amit nem nagyon ért, de eddig még, valahányszor kimondta, mindenki elismerően ümmögött. Mert hát aki ilyet mond, az biztos tudja, mit beszél.

2. Írok múlt héten a Népszabiba egy tárcát a vidék/város konfliktusról (A vidék lázadása, olvassátok el, kurva jó), Viktor most meg már a vidék javára szopatná Budapestet. Puff, megint én írom a valóságot. Vagy Viktornak én vagyok a kotta? Belőlem játszik? Kemény vátesz-para.

3. Michel Foucault und die Frage der Literatur.

4. És csakugyan: Budapest fikció. Minden nagyváros fikció, a saját történetei teszik azzá, ami. Beszéd, elbeszélés, emlékezet. Ezzel szemben Viktor szerint a vidék: nonfiction. Néma tartomány. No comment.

5. Ez már nem az, amikor a király meztelen: ez már az, amikor töke van a menyasszonynak.

A miniszterelnök kijelentése megihlette szerzőnket, Hont Andrást is, akinek tárcájában azt olvashatjuk:

"... a miniszterelnök már kezdte unni a beszélgetést. Egyáltalán nem bánta, ha vitapartnere megsértődik, és dühös nyilatkozatokat tesz, majd akkor ő kiáll, és közli, hogy ő a vidék pártján van. Az elmúlt években már olyan sikeresen fordított szembe mindenkit mindenkivel, határon túliakat határon belüliekkel, gazdagot szegénnyel, értelmiségit munkással, messziről menekülőket és a nekik segíteni igyekvőket az idegenektől rettegő lakossággal, hogy a vidék-főváros ellentét sem okozhat gondot. A lényeg, hogy mindig a többség oldalán álljon, legalábbis szavakban.

Ezzel a várossal amúgy sem tud mit kezdeni, hiába hamisítják szakmányban a statisztikákat, ő látta az igazi kutatásokat, a kavargó, szabados, nyílt metropoliszt ő nem képes megérteni. 'Idegenszerű, új világ keletkezik Pesten, ipari és kereskedelmi szaga van minden embernek, fantasztikus ügynökök raja nőtt az aszfaltból, a svindlit büszke mellveregetéssel munkának nevezik, rengeteg új lámpát gyújtanak és a legszegényebb embernek is van telefonja.' Neki itt fű hosszú távon nem nő. Legföljebb gyepszőnyeg, szép, fehér felezővonallal. De ez egy későbbi projekt. – Szóval – eszmélt tűnődéséből, és a főpolgármesterre nézett."