Néhány éve Lengyelország még a fő szószólója volt annak, hogy létre kell hozni a közép-európai országok tömbjét - írta az alig féléves múltra visszatekintő, de a hetilapok piacán vezető baloldali Politykával népszerűségben máris vetekedő konzervatív folyóirat A tangóhoz ketten kellenek című cikkének szerzője, Grzegorz Górny.

Kazimierz Marcinkiewicz volt lengyel miniszterelnök az energetikai szolidaritás megteremtését javasolta a térség országai között, hogy megszűnjön egyoldalú energiafüggőségük Moszkvától, Lech Kaczynski néhai elnök pedig aktívan támogatta a GUAM - Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova - csoport tevékenységét, abban a reményben, hogy ezáltal sikerül majd alternatív földgáz- és kőolajforrásokhoz jutni. Varsó pár éve még az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között elhelyezkedő, lengyelül ABC-országoknak nevezett államok szoros politikai együttműködését, közös érdekvédelmét is szorgalmazta az európai fórumokon. Akkoriban ez az elképzelés éppen Magyarország részéről ütközött a legnagyobb ellenállásba, amelynek miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc tüntetően semmibe vette a lengyel kezdeményezéseket, sőt megállapodást írt alá a Gazprommal, nyíltan megszegve a közép-európai országok energetikai szolidaritásának alapelvét.

A szerző felidézte 2009. májusi budapesti beszélgetését az akkor ellenzéki Orbán Viktorral, aki azt mondta neki, hogy következő tíz évét a közép-európai országok szövetségének kiépítésére akarja szánni, amelyben Lengyelországé lenne a vezető szerep. A 2010-es választások előtt azt ígérte, ha győz és miniszterelnök lesz, először Lengyelországba fog ellátogatni. Betartotta szavát, de varsói útja egészen más légkörben zajlott le, mint remélte. Éppen a Fidesz elsöprő győzelmét hozó választások első fordulójának napján, 2010. április 10-én zuhant le Szmolenszk mellett a lengyel elnököt és kíséretét szállító repülőgép. Orbán akkor még nem tudta, hogy Lech Kaczynski volt az egyetlen olyan lengyel politikus a hatalom csúcsán, aki támogatta a közép-európai országok szövetségének eszméjét.

Miniszterelnökségének kezdetén Orbán még abban az illúzióban ringatta magát, hogy könnyen megtalálja a közös nyelvet a kormányzó Polgári Platform és Lengyel Parasztpárt képviselőivel, hiszen ugyanahhoz a politikai családhoz tartoznak, mint a Fidesz. A nemzetközi környezet is kedvezni látszott, miután Csehországban és Szlovákiában is jobbközép erők győztek a választásokon. A Fidesz azt szerette volna, hogy Budapest és Varsó egyezzen meg egymást követő EU-elnökségük prioritásairól, és az egész 2011-es évben közösen lépjenek fel az EU fórumain, mintegy megvetve az alapját a jövőbeni közép-európai tömbnek.

Ezúttal viszont Lengyelország lett a leggyengébb láncszem a közép-európai együttműködésben. Varsónak egészen más tervei voltak, mint Budapestnek. A weimari háromszög - a német-francia-lengyel együttműködés - újjáélesztése és a Moszkva irányában történő "új nyitás" politikája mellett kötelezte el magát. Ebben a perspektívában a magyarok gyenge, periférikus outsiderek voltak. Mindazokban, akik az utolsó fél évben közelről figyelték a lengyel-magyar kapcsolatok alakulását, rossz szájízt keltett az a lenézés és arrogancia, amellyel Varsó sorban elvetette Budapest javaslatait, jóakaratú gesztusait - írta a szerző.

Annál szomorúbb ez, mert Orbán a magyar nemzeti méltóság újjáépítését tűzte ki célul, aminek alapvető eleme lenne a magyar-lengyel barátság. A Fidesz hatalomra jutása óta Magyarországon egymás után rendezik a nagy formátumú, Lengyelországnak szentelt kulturális és művészi eseményeket, a Nemzeti Múzeumnak az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatoknak szentelt kiállításától a Terror Háza Múzeum Andrzej Przewoznik-emlékkiállításáig. Sok magyar városban örökítették meg emlékművel vagy emléktáblával a katyni és szmolenszki áldozatok emlékét.

A lengyelek és magyarok útjai politikai vezetőik választásai miatt szétválnak. Jól látszik ez a közös szövetség kulcseleme, az energiabiztonság terén. Waldemar Pawlak lengyel miniszterelnök-helyettes, gazdasági miniszter megállapodást írt alá a Gazprommal, hosszú évekre bebetonozva a lengyel függőséget az orosz gáztól, miközben a magyarok visszavásárolták az oroszoktól a Mol-részvényeket, és ezzel tettek egy lépést az energiafüggetlenség irányában - fejeződik be a lengyel hetilap cikke.