A pénz elfogyott, orosz gyarmat vagy nyugati domínium lesz Ukrajna?
Évek óta lehetett sejteni, hogy Ukrajnában elfajul a helyzet, hiszen az ország gazdaságát az olcsó orosz gáz, majd egy gigantikus IMF-hitelcsomag tartotta a víz felett, és most, hogy mindkét köldökzsinór elszakadni látszik, az ukránoknak nagyon fájdalmas választást kell meghozniuk – értékeli a kijevi utcai megmozdulásokat a Külügyi Intézet külső munkatársa. Még nem lehet tudni, hogy mi lesz az események vége: hétfő délelőtt tüntetők barikádozták el a kormányhivatal épületét, a szakszervezetek pedig országos sztrájkra hívtak fel.
Előre látható volt, hogy az ukrán gazdaságból előbb-utóbb egyszerűen elfogy a pénz, és akkor választani kell a két nagy pártfogó, a Nyugat és Oroszország között – mondta a hvg.hu-nak Deák András. A Külügyi Intézet külső munkatársa szerint „az ukránok évek óta a lehetőségeiken felül éltek, de ezt sem az ukrán elit, sem a lakosság nem volt hajlandó tudomásul venni”.
Az ukrán gazdaságot ugyanis gyakorlatilag dotálták idáig: az ország exportjának kétharmada kohászati termék, főleg gáz, márpedig az ukrán gazdaság harmadannyiért kapta ezt az energiahordozót, mint más európai államok. „A gázimport-számla az ukrán GDP 8 százalékát teszi ki, ez nagyon magas arány, Magyarország esetében ez összehasonlításképpen 2,5-3 százalék” – mondta Deák András.
Amikor négy éve az éppen aktuális vita vége az lett, hogy az oroszok jelentősen megemelték a gáz árát, már tudni lehetett, hogy csak idő kérdése, és válságosra fordul a helyzet. Azt is lehetett tudni, hogy ekkortól könyörtelenül választani kell: vagy az uniós társulás, vagy az erős orosz orientáció. A szakértő szerint emiatt óriási taktikai hibát követett el Viktor Janukovics államfő, amikor az utolsó pillanatig várt, és lebegtette a "merre tovább?"-kérdését. Ezzel a lehetséges partnerei, mind az oroszok, mind pedig az európaiak bizalmát eljátszotta, és belpolitikai szempontból is teljesen magára húzta a válságot. Ennek köszönhető, hogy az EU-csatlakozás kérdésében egységfrontba tömörült az oroszellenes ukrán szélsőjobb és az uniópárti politikai erők, amint ezt egyébként az utcai tüntetések képein is látni lehet: a demonstrálók kemény magját a szélsőséges csoportok adják. Az ország szélsőséges etnikai megosztottságát jól jelzi, hogy Szevasztopolban ugyanakkor a helyi önkormányzat képviselői nyílt levélben kérték Oroszország katonai beavatkozását.
A hatalom részéről érezhető a bizonytalanság: a hétvégén a többszázezres tömeget vonzó tüntetések során több mint százan megsérültek. A rendőrség szétverte az utcai tüntetéseket, mire Janukovics vizsgálatot követelt, a kijevi rendőrfőnök pedig lemondott. Hétfőn délelőtt is ötezren voltak Kijev központjában, hogy távozásra bírják a kormányt. Barikádokat emeltek, és az órák alatt felállított sátrak ezrei jelzik: kitartanak. Vitalij Klicsko ellenzéki vezető, boxvilágbajnok keddre bizalmi szavazást jelentett be Mikola Azarov ukrán kormányfő ellen, aki elismerte, orosz nyomásra álltak el a társulási szerződés aláírásától. Deák András szerint még semmit nem lehet mondani a tüntetések végkimenetelével kapcsolatban: lehet, hogy egyre erőszakosabb formát öltenek a megmozdulások, az nem valószínű, hogy pár nap alatt kifulladjanak az utcán tiltakozók.
Janukovics már megbukott
Deák András szerint egyvalami látszik biztosnak: a 2015-ös elnökválasztáson Janukovics elveszítheti a hatalmat – ha egyáltalán addig ki fog tartani. Az ország előtt pedig két, egyaránt nem túl rózsás jövővel kecsegtető út áll: az, hogy mi történik, pedig jelentős részben az orosz diplomácián múlik, amely Deák András szerint komoly dilemmában lehet. Vagy lavíroznak, Janukovicsra téve, és nem tesznek semmi drasztikusat, vagy „tövig húzzák a gázt”, és erőfölényüket kihasználva megpróbálják megszerezni az ukrán gázvezeték-hálózatot, és benyomni Ukrajnát a vámunióba – ebben az esetben jöjjön bárki Janukovics után (akár egy uniópárti elnök is), már alig lesz mozgástere.
Van még egy lehetőség, hogy Ukrajna egyfajta „nyugati domíniumként” tengeti tovább életét. Erre az EU-nak nincs pénze, ebben az esetben az IMF kerülhet még hangsúlyosabb szerepbe, igaz a Valutaalap sem túl lelkes Kijevet illetően: hiába kapta ugyanis Ukrajna 16 milliárd dollárral a szervezet legnagyobb hitelkeretét az ukrán hozzájárulás mértékéhez képest, a viszony hamar megromlott, és ha Janukovics nem is mutatott ajtót az IMF-nek, de több lényeges kérést sem teljesített.
Az EU ebben a helyzetben közvetítőként léphet fel, és felajánlhatja, hogy nyitva hagyja a társulási megállapodás lehetőségét tavaszig, ahogy ezt Kijev kérte a legutóbbi csúcstalálkozón Vilniusban. Erre Angela Merkel német kancellár hétfő délelőtt ígéretet is tett. Azt, hogy mennyire óvatosnak kell lennie az EU-nak, jelzi, hogy Merkel mind a tüntetőktől, mind az álllamhatalom józan, felelős cselekvést kért.
Nézze meg galériánkat a kijevi tüntetésekről
Arra a kérdésre, hogy az európai gázellátásra milyen hatással lesz, Deák András úgy válaszolt: 2004-ben, a „narancsos forradalom” idején sem voltak a belpolitikai események hatással a gázellátásra. A fő kérdés az lesz, mi van akkor, ha egyszerűen elfogy az ukránok pénze, és nem fogják tudni fizetni a gázimport számláját, ami akár hónapokon belül bekövetkezhet. Ugyan Ukrajna is rendelkezik tárolókkal, de az ebben tárolt gáz legfeljebb hetekre lehet elég.
Másrészt viszont azzal, hogy 2009 óta létezik a Balti-tenger alatt futó északi vezeték, az ukrán „csövek” jelentősége lényegesen csökkent, így Magyarország is ki tudná váltani részben az Ukrajna felől érkező szállítókapacitásokat. Magyarország szempontjából az azért nem hangzik túl jól, hogy a legnagyobb szomszédos országunkban zajló eseményekre a magyar diplomáciának gyakorlatilag nincs hatása, EU-tagállamként, vagy esetleg a V4-es együttműködésben tudunk bármit is lépni.
Hova társuljanak?
A most zajló tüntetések közvetlen kiváltó oka az EU társulási szerződés elutasítása volt: az unió korábban öt éven keresztül tárgyalt arról, hogy társulási szerződést írjanak alá Ukrajnával, Örményországgal, Moldovával és Grúziával, ami a tagság egyik előszobája is. A szerződést november 28-án írták volna alá a litván fővárosban, Vilniusban, Oroszország azonban nem nézte jó szemmel a posztszovjet államok közeledését az EU-hoz. Putyin – akinek korábban deklarált célja egy, gyakorlatilag a Szovjetunió utódaként működő Eurázsia Unió létrehozása – először Örményországra kezdett nyomást gyakorolni azzal, hogy fegyvert szállított az ellenséges Azerbajdzsánnak. Ezt követően jelentette be szeptemberben az örmény elnök, hogy mégsem írják alá a vilniusi szerződést.
Ukrajnát ezzel szemben leginkább a gázszállítmányok leállításával és más gazdasági eszközökkel lehetett zsarolni: nyáron Oroszország több ukrán termékre is embargót hirdetett, novemberben pedig meglebegtette, hogy leállítják a földgáz ukrajnai importját. Viktor Janukovics ukrán elnök az elmúlt hetekben többször személyesen tárgyalt Putyinnal, végül egy héttel a vilniusi ceremónia előtt bejelentette, mégsem írja alá a társulási szerződést.
Az ukrán vezetés nyilvános tárgyalásain nem csinált különösebben titkot abból, hogy a döntést Oroszország kényszerítette ki. „Ez egy kikényszerített döntés, nem volt más választásunk” – írta Facebook-oldalán az ukrán külügyminiszter. Azonban a szerződés elutasításának lehettek egyéb okai is, a társulás feltétele lett volna például, hogy szabadon engedjék Julia Tyimosenkót, Janukovics legfőbb politikai ellenfelét. Végül november 22-én az ukrán parlament hivatalosan is megszavazta a tárgyalások felfüggesztését. Estére már 2000 ember tüntetett Kijevben a döntés ellen, majd pár napon belül a tömeg 100-200 ezresre duzzadt, a tüntetők sátortábort állítottak fel a Függetlenség téren, hasonlóan a 2004-es „narancsos forradalomhoz”, amely az akkor is regnáló Janukovics bukásához vezetett. A demonstrációhoz több párt, köztük a nacionalista Szvoboda és az egykori bokszoló, Vitalij Klicskó vezette UDAR („Ütés”) párt is csatlakozott.
És jött a szélsőjobb
A demonstrációk péntekig békésen folytak, amikor is a kormányzó Régiók Pártja is az utcára szólította híveit, akik az ellenzékiektől nem messze demonstráltak. Estig nem is történtek atrocitások, a kormánypárti tüntetés után azonban tisztázatlan körülmények között összecsapások törtek ki a rendőrök és a Függetlenség téri tüntetők között. Az akkor főleg egyetemistákból álló tömeg szerint a balhét kormánypárti provokátorok kezdték, aminek következtében reggelre gumibotokkal és könnygázzal kiürítették a teret. Mikola Azarov ukrán miniszterelnök másnap provokációról beszélt, és a felelősök megbüntetését ígérte, de szavaiból nem derült ki, hogy a rendőröket provokáló tüntetőkre vagy a túlkapásokat elkövető rendőrökre gondolt. Hozzátette, hogy a teret amúgy is ki kellett volna üríteni, mivel a tömeg miatt nem tudták felállítani a város karácsonyfáját. Nem sokkal később a rendőrség minden demonstrációt megtiltott a városban.
Ez és a rendőrattak azonban csak olaj volt a tűzre, másnap százezres tömeg vonult a térre Vitalij Klicsko vezetésével, útközben több közhivatal épületét is megrongálták. Egy csoport tüntető a rendőrkordonnal védett elnöki hivatal felé vonult, ahol újabb összecsapásra került sor, valaki markológéppel hajtott a rendőrsorfalba. A tiltakozáshoz nagyobb számban ekkor csatlakoztak a nacionalista Szvoboda támogatói, sokak szerint főként ők felelősek az erőszakos akciókért, ők foglalták el például vasárnap a kijevi városházát, mondván, „melegedni szeretnének”. (A Szvoboda szélsőjobboldali ideológiája ellenére támogatja az EU-társulást, persze nem az európai értékek iránti elkötelezettségből, hanem inkább oroszellenes felhanggal. A párt az egyetlen nem EU-s tagja a szélsőjobboldali pártokat tömörítő Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, amelynek a Jobbik is tagja).
A kijevi rendőrfőnök távozását is kikényszerítő összecsapások után a tegnap éjszaka békésen telt el. Hétfő délelőtt azonban tüntetők elbarikádozták a kormányhivatal épületét, ahol egyes hírek szerint teljesen leállt a munka, mivel az alkalmazottak nem tudnak bejutni az épületbe. A kyivpost.com információi szerint a Függetlenség téri tábort is elbarikádozták, a tudósító szerint a tér „úgy néz ki, mint egy megerősített arcvonal”. Az ellenzék vezetői, bár az erőszakos fellépést elítélik, hétfőn felszólították híveiket, hogy hasonló módszerekkel bénítsanak meg más középületeket is. Ellenzéki szakszervezetek eközben általános sztrájkra szólították fel az ország alkalmazottjait, Lvov városában például már teljesen leállt az élet, az iskolák, óvodák és kórházak kivételével mindenhol beszüntették a munkát.
A tiltakozások ellenére egyelőre úgy tűnik, a kormánypárti politikusok kitartanak: Lvovban és más településeken az önkormányzatok rendkívüli gyűléseket hívtak össze, ahol támogatásukról biztosították a kormányt. A kis számú kivétel közé tartozik Inna Bohoslovszka, a Régiók Pártjának parlamenti képviselője, aki a november 30-i rendőri túlkapásokra hivatkozva kilépett a pártból, és lemondásra szólította fel a kormányt, mondván, ha ez nem történik meg, holnapra a parlament is blokád alatt áll majd. Egyelőre nem utal semmi arra, hogy a kormány lemondana, tárgyalni viszont már hajlandóak: Vlagyimir Ribak kormányszóvivő hétfőn arra kérte az ellenzéki pártok és a tiltakozó civil szervezetek képviselőit, üljenek tárgyalóasztalhoz a kormánnyal a válság megoldására.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
