Gubcsi Lajos búcsúja a legszélesebb nyilvánosság elé kívánkozik. Itt olvasható teljes terjedelmében, alább pedig a legerősebb részek.

"Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot - "Gubcsi Lajos nem normális" -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás."

"S Gubcsi hulla. Ha még maradt belőle valami. Így ismétlik és ismételtetik mindenhol az aljas hazugságot a közpénzből felemelt Attila-szoborról, arról, hogy saját könyvemet, sőt könyveimet adattam ki a cég közpénzén, stb. Most - a gazdaság mellett - így dübörögnek a trafipax-blokkoláson. Egyik ügyben sem adták le a válaszunkat, röhögnek rajta. A válaszainkban egy egész közösség által látott tények állnak, válaszleveleinket (bejelentett elfogultságom miatt) nem is én fogalmazom, hanem rendre vezető társaim - amott pedig, bennük pedig ott lobog a kinyírás szándéka. Milyen mérkőzés ez?"

"A magyar sajtó az lett az elmúlt két és fél évtizedben, ami. Kiegészült az internettel, annak azzal a részével, amellyel. Könyveimben, A Magyar Művészetért oldalain két és fél évtizede szemben állok, és habitusomnál fogva szembe is szállok ezzel. Megalkuvás nélkül."

"S a hibákat meg kell büntetni. A tetteket elismerni? Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88. között, s most nem a rendőrségre gondolok, hanem a politikai rendszerben a munkámban ért büntetésekre. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?"

(Ugyanazon az oldalon a Gubcsi Lajos életrajza menüpontból: "1984-89 a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a KISZ KB, Intéző Bizottsága, majd Titkársága tagja." Brutális büntetés!)

"Mindig büszke voltam a gyerekeimre. Idestova két év fél évtizede, 1987 óta van egy nyilvánosság előtt vállalt zabi-gyerekem is: A Magyar Művészetért, a benne élő szellem és szándék, közössége, céljai, finanszírozása, vezetése, díja majd díjrendszere. (...) Ők így, gyerekeim és zabi-gyerekem (A Magyar Művészetért szelleme) az én legerősebb védőbástyám. Ki hatolhat be oda ellenségként? Ijesztő vonyítást hallok, villogó fogakat látok lent a vizesárokban..."