Sziasztok, magyarok, boldog évetek volt? Csak mert tavaly ilyenkor is azt kívántunk egymásnak, aztán ennyire tellett.

 

Na de megvédtük az országot. Ehhez képest igazán eltörpül, hogy mi van a kórházakban, vagy hogy melyik tábornok mennyit lop. A szabadságharcról tudhatjuk, hogy hadiadóval jár, ezt szívesen vállaljuk, majd egy kicsit addig visszafogjuk a wellnesst. Mi az a pár szatyor vécépapír, zsebkendő, fecskendő és antibiotikum, amit egy súlyos beteghez becipelünk, ahhoz a borzalomhoz képest, amit odabent egy libanoni orvos látványa jelentene? Hogy nézne már ki, ha a migránsgyerek ott nyomogatná a számítógépet a miénk mellett az iskolában? Inkább ne nyomogassa a sajátunk se, ha ezen múlik.

Márpedig ezek közül kell választanunk idén is: a pomogácsok, azok jönni fognak, ne legyen kétség. Ha végképp elapadna a menekülthullám, akkor majd lesznek norvégok megint, spekulánsok, gyíkemberek, és persze a liberálisok, akik azt akarják, hogy a magyar nemzet szűnjön meg.

Félni lesz mitől, és mi ismét eldönthetjük, hogy ezzel jóllakunk-e, vagy esetleg szeretnénk egy kicsit jól érezni magunkat, nem feltétlenül mások kárára, csak úgy örülni valaminek. A kettő együtt sajnos nem megy, tudniillik, ha kormányzás helyett két perc gyűlöletet várunk, akkor a kormányzásra választottak örömmel megelégszenek ezzel, őrlángra állítják az országot, és ellopják azt is, ami mozdítható. Nekik rohadtul megéri, hogy ezzel megússzák.

Az ellenség sokkal olcsóbban előállítható, mint mondjuk a használható egészségügy vagy a versenyképes oktatás. Egy szippantás a jóból, és már kunkorodik is a lista a jelöltekről, aztán józanul még egyszer átolvassuk, és ami nem totál elszállt halu, azzal bepróbálkozunk. Valamelyik csak bejön. Jetiveszély, valaki? Na?

Az vagy, amit megeszel. Ha egyszer a moslék ízlik, akkor azt kapod idén is. Már rotyog a gulyáságyúkban, finom állományjavító van benne meg térfogatnövelő, hamm! Jó ebédhez szól a nóta a Dankó rádióból.

Különben örömre is lesz okunk ebben az ígéretes évben. Belegondolni is bizsergető például, hogy Magyarország csapata matematikailag akár Európa-bajnok is lehet. (Azt is rebesgetik, hogy ebben az esetben Bill Gates szétosztja a vagyonát a magyarok között!) És nevezünk az olimpiára – hacsak a pomogácsok le nem szavazzák –  aztán akkor saját szemével nézheti a gyerek, hogyan kell a kalapácsot vetni. Na jó, nem saját szemével, de érezni fogja, hogy most egy magyar stadiont mutat a tévé. Esetleg dolgozhat az építkezésen. Már ha a szülei kellően lojálisak.

Ezenkívül meg olcsóbb lesz a sertéshús. Ha ez nem elég, akkor komolyan mondom, nem a szalonna kicsi, hanem a pofátok nagy. Oké, nem biztos, hogy sokkal olcsóbb lesz, testvériesen megosztozik az áfacsökkentésen a kedves vevő és a termelő, aki homloka verejtékével intézte magának azt a frankó kis sertéstelepet. Együtt nevetünk, csak az ő mosolya egy picit szélesebb.

Megtetszett neki ez a módszer, hogy moslékból nyereséget termelhet. Másra ne számítsunk ezután se.

El lehet röfögni 2016-ban is ezen a Magyarország nevű sertéstelepen. A lényeg, hogy Jones gazda ne jöjjön vissza, meg a pomogácsok se. Inkább megesszük magunkat. Hát boldog új évet és jó étvágyat!