Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Sziasztok, magyarok, boldog évetek volt? Csak mert tavaly ilyenkor is azt kívántunk egymásnak, aztán ennyire tellett.

 

Na de megvédtük az országot. Ehhez képest igazán eltörpül, hogy mi van a kórházakban, vagy hogy melyik tábornok mennyit lop. A szabadságharcról tudhatjuk, hogy hadiadóval jár, ezt szívesen vállaljuk, majd egy kicsit addig visszafogjuk a wellnesst. Mi az a pár szatyor vécépapír, zsebkendő, fecskendő és antibiotikum, amit egy súlyos beteghez becipelünk, ahhoz a borzalomhoz képest, amit odabent egy libanoni orvos látványa jelentene? Hogy nézne már ki, ha a migránsgyerek ott nyomogatná a számítógépet a miénk mellett az iskolában? Inkább ne nyomogassa a sajátunk se, ha ezen múlik.

Márpedig ezek közül kell választanunk idén is: a pomogácsok, azok jönni fognak, ne legyen kétség. Ha végképp elapadna a menekülthullám, akkor majd lesznek norvégok megint, spekulánsok, gyíkemberek, és persze a liberálisok, akik azt akarják, hogy a magyar nemzet szűnjön meg.

Félni lesz mitől, és mi ismét eldönthetjük, hogy ezzel jóllakunk-e, vagy esetleg szeretnénk egy kicsit jól érezni magunkat, nem feltétlenül mások kárára, csak úgy örülni valaminek. A kettő együtt sajnos nem megy, tudniillik, ha kormányzás helyett két perc gyűlöletet várunk, akkor a kormányzásra választottak örömmel megelégszenek ezzel, őrlángra állítják az országot, és ellopják azt is, ami mozdítható. Nekik rohadtul megéri, hogy ezzel megússzák.

Az ellenség sokkal olcsóbban előállítható, mint mondjuk a használható egészségügy vagy a versenyképes oktatás. Egy szippantás a jóból, és már kunkorodik is a lista a jelöltekről, aztán józanul még egyszer átolvassuk, és ami nem totál elszállt halu, azzal bepróbálkozunk. Valamelyik csak bejön. Jetiveszély, valaki? Na?

Az vagy, amit megeszel. Ha egyszer a moslék ízlik, akkor azt kapod idén is. Már rotyog a gulyáságyúkban, finom állományjavító van benne meg térfogatnövelő, hamm! Jó ebédhez szól a nóta a Dankó rádióból.

Különben örömre is lesz okunk ebben az ígéretes évben. Belegondolni is bizsergető például, hogy Magyarország csapata matematikailag akár Európa-bajnok is lehet. (Azt is rebesgetik, hogy ebben az esetben Bill Gates szétosztja a vagyonát a magyarok között!) És nevezünk az olimpiára – hacsak a pomogácsok le nem szavazzák –  aztán akkor saját szemével nézheti a gyerek, hogyan kell a kalapácsot vetni. Na jó, nem saját szemével, de érezni fogja, hogy most egy magyar stadiont mutat a tévé. Esetleg dolgozhat az építkezésen. Már ha a szülei kellően lojálisak.

Ezenkívül meg olcsóbb lesz a sertéshús. Ha ez nem elég, akkor komolyan mondom, nem a szalonna kicsi, hanem a pofátok nagy. Oké, nem biztos, hogy sokkal olcsóbb lesz, testvériesen megosztozik az áfacsökkentésen a kedves vevő és a termelő, aki homloka verejtékével intézte magának azt a frankó kis sertéstelepet. Együtt nevetünk, csak az ő mosolya egy picit szélesebb.

Megtetszett neki ez a módszer, hogy moslékból nyereséget termelhet. Másra ne számítsunk ezután se.

El lehet röfögni 2016-ban is ezen a Magyarország nevű sertéstelepen. A lényeg, hogy Jones gazda ne jöjjön vissza, meg a pomogácsok se. Inkább megesszük magunkat. Hát boldog új évet és jó étvágyat!