Nem szeretünk, Viktor. Ideje készülni a becsapódásra.

©

Helló. Nem szól már senki, igaz? Elégedetten, zsíros fényben csámcsog körülötted mindenki, vagy alázatosan hajbókol, hogy egyszer ő is leülhessen az asztal alá csámcsogni. Nem jutnak már el a rossz hírek hozzád, ugye?

Leninnek vénségére külön Pravdát nyomatott Sztálin, nehogy felidegesedjen. Ti nem kispályáztok, hanem lekerítettétek magatoknak az ország tetejét, és ott berendezkedtetek álmodni. Mindjárt elpatyomkinfaluzom magam.

Van saját újság, tévé és rádió, ott illegeti magát az interneten is a lelketek fekete tükre, hogy bárki belenézhessen. Van kutatóintézet, sőt igazi emberjogi Központ, akik szerint mindig igazatok van, de különösen akkor, amikor már verőemberekkel akadályozzátok meg a népszavazást. És meg is méritek jól irányzott kérdésekkel, hogy mennyire veszettül egyetért veletek a nép.

Annyira, hogy tök fölösleges is volna neki szavaznia. De hát le lett verve az ellenforradalom, nem igaz? Húsz kopasz lerendezte a nyámnyila ellenzéket, aztán ennyike. Valami ilyesmit gondolhattok egymás között. És ezért mertek így viselkedni.

Például kiállsz, és elszavalod, hogy minden a legnagyobb rendben. Konkrétan azt is hogy európai színvonalúak a kórházak, és épp ideje építeni egy még szuperebbet. Magatoknak, nyilván – de azt remélitek, hogy ez senkinek sem ötlik eszébe. Pedig aki járt mostanában akár látogatóként kórházban, az tudja: nem az a baj, hogy nincs elég nyomortanya. Hanem hogy nyomortanyák és egyre inkább siralomházak. És ahol van felszerelés és orvos, ott tejelni kell feketén – tehát a szuperkórház a Pasa parknak épül.

De te mondod vidáman és arcpír nélkül, vagyis bízol benne, hogy elhiszik. És hogy nem akadnak fenn azon a milliárdocskán sem, amit a szép új palotád berendezésére különítettél el. Azt hiszitek, hogy ez elismerést vált ki az emberekből, mint egy csajozós verda. Hogy majd büszkén helyeslik: igen, a mi kormányunknak van tartása, nem sajnálja a pénzt pompára.

Hát öregem, annyira azért nem menő a csajozós verda, ha a faluban mindenki tudja, hogy honnét van. És mindenkinek van arról egy megingathatatlan véleménye, hogy honnan van mellé kisvasút, stadion bazmeg, lányodnak saját láb szállodával, vejednek milliárdok azért, hogy sötétebbek legyenek az éjszakák. És még van négy utód, akiket szintén ki kell majd tömnünk, különben féltékenyek lesznek. A család az első, tudjuk. Plusz a legközelebbi barátok, akik elviselhetővé teszik a létedet azzal, hogy nem szólnak, ám ezért elvárják a hercegi juttatást. Egy kis iparágacskát, fél megyét, tesónak államtitkárságot. Erről például mit képzeltek? Hogy egy cuki uralkodócsalád vagytok, akikért odavan az egész ország?

Vagy abban bízol, hogy mindig te leszel a kisebbik rossz? A kisebb penészes szendvics? Nem erre mutatnak azok az alkalmak, amikor lehetőség nyílt a tiltakozásra. Kiókumlálta a nép, hogy kire szavazzon, ha ellened akar, és az nyert. Veszprémben, Tapolcán, Salgótarjánban. Oké, olvastuk, hogy utcahosszal vezettek mindenhol, csak épp nyerni nem bírtok.

Mert te vagy a legnagyobb szendvics, és minden nap egy harapás. Nem, nem egykutya már. Nem volt miniszterelnök, aki ezt megengedte volna magának, családjának és üzletfeleinek.

Vesz, ragad

Rejtőzködő Szavazókkal álltok szemben, papa. Legendás rémalak, nem ismerős 2002-ből? Az a sötétben bujkáló ellenforradalmár, aki nem mondja meg őszintén, hogy ellenálló, nem jár lakossági fórumra, és nincs rajta semmilyen mozgósítási listán. Csak felkel magától azon a vasárnapon, és elmegy szavazni, hogy téged kicsit visszaszopasson. A gyerekéért, a nagymamájáért, a pofátlanságodért. Szemmel láthatóan eléggé mindegy neki, hogy ki az ellenjelölt és mit akar, csak az számít, hogy esélyes legyen.

Ugye, milyen veszélyes lény? Ijesztőbb még a migránsnál is, de annyira, hogy kezd nem eléggé félni a kijelölt ellenségtől. Mi van akkor, ha észreveszi, hogy egyelőre nem az arabok, hanem ti lopjátok ki alóla a hazáját, a kultúráját, továbbá elveszitek a munkáját, a törvényeket meg véletlenül sem tartjátok be?

Nem úgy van az már, hogy te röffentesz, és téma lezárva. Elhűlve, megbotránkozva figyeli az ország, hogy mit engedtek meg magatoknak. Időnként sikerül még elterelni a figyelmét, de akármilyen kitartó a zenekar, nem állítja meg a hajó süllyedését.

Ne pánikolj. Az csak további hibákhoz vezet, még nagyobb felháborodást kiváltó szemétségekhez, bosszúhoz, és a vége ugyanaz lesz. A bukás. Szokd inkább a gondolatot, és készülj a becsapódásra.

Most még megválaszthatod a röppályát, és kinézhetsz egy szimpatikus szántóföldet, ahol van esély a túlélésre. Ja, de hülye vagyok. Hiszen kinéztél már egy vármegyét.

Gondolkozz most már azon,  hogy amikor eljön a számonkérés, felhozhass valamit a mentségedre. Hogy felismerted a hibákat, és legalább megpróbáltad jóvátenni, nem teljesen tönkrevágni az országot. Ideje elkezdeni a vagyon szétosztogatását is, pár év enyhítést az is hozhat.

Tudom, jön a világvége, és arra készülni kell, ahhoz kell ennyit lopni. Majd feltárjuk a bunkert is, csinálunk belőle szellemvasutat az unokáinknak. De hidd el, jóindulatból mondom: előbb lesz neked véged, mint a világnak.

Elmúlt a varázslat, elfogyott az örökélet. Egy szál semmiben állsz előttünk.

Neked még a kutyád sem igazi.