Hirtelen ötlet nyomán vezették be Magyarországon 1988 januárjában a világútlevelet, ami csak a korábbi adminisztratív korlátokhoz képest számított „korlátlan” szabadságnak.
Gorenje-turizmusnak hívták, pedig inkább illett volna a Grundig-turizmus kifejezés arra az ausztriai bevásárlórohamra, amit a nyugati országokba is érvényes úgynevezett világútlevél bevezetése pörgetett fel. Az 1988-as évben ugyanis 210 ezer videomagnót hoztak be Magyarországra, miközben belföldön alig 14 ezret vásároltak belőlük, ezzel szemben a jelenség nevét adó, a hazatérők autójának tetején kétségkívül látványosabb fagyasztóládából 45 ezer érkezett, míg idehaza 180 ezret vásároltak – derül ki A világútlevél társadalmi és gazdasági hatása című, a Magyarország politikai évkönyvébe írt 1989-es tanulmányból. Ebben a szerző, Szebeni Zsolt arra is felhívja a figyelmet, hogy a korabeli magyar hűtőgépgyártás csak Dániából importált és „lehelített” fagyasztókkal tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel.
A világútlevél több évtizedes előtörténetében – magyarázza Bencsik Péter, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, aki 2005-ben, Nagy Györggyel közösen publikált e témában – az enyhülés első jelei az 1960-as években mutatkoztak meg, majd 1970-ben törvényerejű rendelet is született a kérdés megoldására. Korábban ugyanis a vonatkozó jogszabályok még csak nyilvánosak sem voltak, a kérelmeket egyénileg bírálták el a megyei rendőr-főkapitányságok útlevélosztályán, az elutasítás mellé pedig nem járt indoklás. Az említett rendelet első ízben mondta ki: minden magyar állampolgár joga, hogy útlevelet kapjon és külföldre utazzon. Az utazáshoz azonban kiutazási engedély is kellett, amit – nyugati relációban – (rokon)látogatásra két-, turisztikai célból háromévente lehetett kapni. Ha valaki ezeket ügyesen váltogatta, elméletileg 6 év alatt ötször is utazhatott, ám ehhez kifogástalan politikai pedigré (egy disszidens családtag már kizáró ok lehetett) és remek (a kinti költségeket hitelt érdemlően vállaló) külföldi kapcsolat kellett.
Korabeli állami oktatófilm a világútlevélről:
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
