Titokterápia

Akár 50 ezer pedofil is rejtőzködhet Magyarországon. Legalábbis ez adódna abból a becslésből, amely szerint a felnőtt férfiak körülbelül egy százaléka érez tilalmas vonzalmat gyermekek iránt. Ez az arány pusztán szakértői sejtés, amely bejárta a német sajtót az utóbbi hónapokban, miután országra szóló botrányt kavart egy pedofilgyanúba keveredett politikus esete (lásd Csak nézett című írásunkat).

Nem kevésbé figyelemre méltó az a becslés, amely szerint a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőinek majdnem kétharmada valójában nem is pedofil, ugyanakkor a viselkedésük, tüneteik alapján pedofilnak minősíthető emberek nagy többsége sohasem tesz kárt gyerekekben. Az előbbi csoportba részben azok tartoznak, akiket a szakirodalom szituációs elkövetőknek nevez, vagyis akiket nem a hajlam, hanem az alkalom – vagy éppen annak hiánya, azaz felnőtt partner meg nem találása – sodor gyerekek közelébe. Edzők, tanárok, mostohaszülők, nagybácsik, szexturisták, papok és sokan mások lehetnek ilyenek. De vannak olyan közönséges erőszakos bűnözők is, akiknek az áldozataik között a felnőttek mellett lehetnek kiskorúak.

A közönséges bűnözőkhöz képest fennálló különbségekről nem tudván, a köznyelv a pedofil kategóriába sorolja mindazokat, akik szexuális szándékkal közelednek gyermekekhez. Az ilyen esetek pedig gyakorinak mondhatók. Pregunné Puskás Gyöngyi pszichológus a HVG kérdésére olyan nemzetközi becslést idéz (pontos adatok egyik országból sincsenek), amely szerint 18 éves kora előtt minden nyolcadik lány és minden tizedik fiú kerül ilyen helyzetbe. Az igazi pedofilokra ugyanakkor nem jellemző, hogy erőszakoskodnának a kiskorúakkal – mondja Puskás Gyöngyi, annak a két szakembernek az egyike, akik Magyarországon pedofilok kezelésével próbálkoznak. Pekáry László pszichológussal közösen ötödik éve vezetnek terápiás csoportot.

A módszer az eseteknek legalábbis egy részében segít a pedofilokon – és így természetesen azokon is, akik áldozatukká válhatnak. Mert a kiskorú mindenképp áldozat. Akkor is, ha a pedofilok egy része komolyan úgy gondolja, hogy a gyerek is élvezi a tiltott kapcsolatot. Sőt akadnak olyanok, akik a gyermeki kedvességet, érdeklődést teljesen félremagyarázva a kiskorút tekintik kihívónak, csábítónak. Szakértő segítséggel őket is rá lehet ébreszteni tévedésükre. Pszichológus segítségét azonban elsősorban azok keresik, akik tisztában vannak azzal, hogy ha kiélnék hajlamukat, ártanának a gyermeknek. Magát a hajlamot megszüntetni nem lehet ugyan, de a csoportos vagy egyéni terápia többeknél segíthet abban, hogy elfogadják önmagukat, és többé-kevésbé rendezett életet élhessenek (beleértve a szexuális kapcsolatot felnőtt partnerrel), továbbá abban is, hogy életvezetési, viselkedési tanácsok betartásával elkerüljék a veszélyes helyzeteket.

A kézenfekvőnek tűnő, mégis hasznos és alkalmazható útmutatások közé tartozik például, hogy akár szakmát váltva is tartsák magukat távol kiskorúak társaságától. Vagy munkába menet szálljanak későbbi buszra, ne pedig olyanra, amelyik tele van iskolásokkal, továbbá kerüljék az uszodákat, tornatermeket. Nagyon fontos, hogy legalább egy vagy néhány ember – szülő, testvér, feleség vagy más felnőtt partner – előtt fölfedjék egyébként joggal őrzött titkukat, mert így idejében van kihez fordulniuk segítségért, ha hatalmukba kerítik őket a bűnös gondolatok. Különösen manapság, amikor e gondolatoknak a korábbiakhoz képest sokkal könnyebben tápot adnak az interneten hozzáférhető anyagok.