Az én hetem: Krusovszky Dénes az apáról fiúra öröklődő sörösüvegekről
Sorozatunkhoz négy közírót kértünk arra, írják meg, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénes írónak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: bakter, baracklekvár, bólintás, Budapest, baka.
- Bakter: A MÁV-ra jellemző állapotokról írt cikket hvg.hu, ezek után a vasutasokkal lekapcsoltatták az általuk vásárolt mobilklímát.
- Baracklekvár: Orbán Viktor ismét nagyívű „interjút” adott a Kossuth Rádiónak, közben megosztott néhány igazán fontos információt.
- Bólintás: Áder János aláírta az MTA-ról szóló törvényt.
- Budapest: Felpörög a főpolgármesteri posztért folyó harc, a kormány és Tarlós már ott tart, hogy belenyúlnak a fővárosi parkolás egységesítésének edig politikailag kényesnek mondott kérdésébe is.
- Baka: Egyre másra jelentik be a hatalmas honvédelmi beszerzéseket. Orbán Viktor szerint, „ha a hazát meg kell védeni, készen kell állni”.
Hazafelé tartottam, bár, hogy mi a haza, az egy elég relatív fogalom. A kérdés filozófiai rétegeibe most nem szállnék alá, inkább csak óvatosan megjegyzem: aki kétlaki, és ebből a két lakásból az egyiket külföldön éli meg, ráadásul ott tölti az év nagyobb részét, oda járnak a gyerekei óvodába-bölcsödébe, a hétköznapok ott virradnak rá főleg, és inkább csak vakációszerűen tölt hosszabb időt emitt, nos, annak, igen, relatívvá tud válni a haza fogalma is. Nekem például, ha már itt tartunk, a haza elsősorban embereket jelent, hangokat, arcokat, beszélgetéseket, éjszakai sétákat, a hirtelen belebámulást a csöndbe egy utcasarkon, ahol ezerszer befordultam már. De tényleg nem akarok nagyon belemenni, szóval mondjuk így, kicsit félvállról véve a kérdést, hogy hazafelé tartottam éppen. Kishegyesről jöttem, ahol az előző napokban a Dombos Festen tébláboltam túlnyomórészt jókedvűen a meredek löszfalak alatt.