Sorozatunkhoz négy közírót kértünk arra, írják meg, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénes írónak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: bakter, baracklekvár, bólintás, Budapest, baka.
Hazafelé tartottam, bár, hogy mi a haza, az egy elég relatív fogalom. A kérdés filozófiai rétegeibe most nem szállnék alá, inkább csak óvatosan megjegyzem: aki kétlaki, és ebből a két lakásból az egyiket külföldön éli meg, ráadásul ott tölti az év nagyobb részét, oda járnak a gyerekei óvodába-bölcsödébe, a hétköznapok ott virradnak rá főleg, és inkább csak vakációszerűen tölt hosszabb időt emitt, nos, annak, igen, relatívvá tud válni a haza fogalma is. Nekem például, ha már itt tartunk, a haza elsősorban embereket jelent, hangokat, arcokat, beszélgetéseket, éjszakai sétákat, a hirtelen belebámulást a csöndbe egy utcasarkon, ahol ezerszer befordultam már. De tényleg nem akarok nagyon belemenni, szóval mondjuk így, kicsit félvállról véve a kérdést, hogy hazafelé tartottam éppen. Kishegyesről jöttem, ahol az előző napokban a Dombos Festen tébláboltam túlnyomórészt jókedvűen a meredek löszfalak alatt.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés, amit anno még az oroszokkal hoztak össze. A spanyol Talgo felvásárlási kísérlete költséges kaland volt.
Jeszenszky Géza elfogadja Orbán Viktor meghívását a Karmelitába, mert van mondanivalója a számára. A fiáról azt mondta, úgy sejti, valami vallási és politikai fanatizmus áldozata.
Hetek óta tartó jogvitában végül igazat adtak a rendőrségnek.
Magyar Péter meg is osztotta az Európai Néppárt elnökének levelét.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
