„Szépen gyógyulnak a sebei” – állapította meg az orvosi bizottság 24 év után, 2015-ben Corina Untila sérüléseiről, és a látlelet alapján megvonták rokkantsági besorolását, valamint az azzal járó kedvezményeket, szociális támogatást.
Untila 1989. december 17-én, 18 éves korában sérült meg súlyosan, akkor, amikor – a kifejezett szülői tiltás ellenére – a tüntető tömeghez csatlakozott Temesváron. Öt nappal az előtt érte a golyó, hogy a Ceausescu házaspár elmenekült volna Bukarestből. Kockázatot vállalt, akkor ment utcára, amikor még bizonytalan volt, hogy mi lesz a temesvári tüntetések végkimenetele. Az ott szerzett sebbel élte tovább az életét, és várta a megfelelő jóvátételt – hiába.
1989. december 20-án, kereken 25 éve Temesvár Románia első szabad városa lett. A gyárak sorra álltak le, a város központjában, az Opera téren százezren követelték Nicolae Ceausescu bukását, a hadsereg pedig többé nem lőtt a tömegre. A hvg.hu munkatársa 1989 decemberében egyetemista volt Temesváron, e napon azonban már onnan 350 kilométerre tartózkodott, miután a kollégiumokat kiürítették és a diákokat hazaküldték.
A bizottsági döntés ezért is volt megalázó, kiábrándító, éspedig nemcsak az ő személyes sorsát, de az egész 1989-es forradalom megítélését tekintve.
A saját hazámban lőttek le a saját hazámat szolgáló katonák. Soha senki nem kért tőlem bocsánatot a hadsereg nevében
– panaszolta keserűen Untila, aki nem heverte ki forradalmi sérüléseit. 48 éves korában, 2019 novemberében elhunyt. Azokban a napokban, amikor bejelentették: a várakozásokkal ellentétben mégsem kezdődik el a 30. évfordulón a „forradalom pere”, hiába emeltek vádat az idei év tavaszán.

Gyászoló hozzátartozó a temesvári Hősök Temetőjében /// Jóvátétel nélkül
AFP
Mondhatnánk, hogy Corina Untila a romániai forradalom egyik ismert arca-hőse, de az igazság az, hogy a romániai forradalomnak nincs általánosan ismert, tisztelt, elfogadott hőse. Legkevésbé az utcai harcokban megsérült vagy elhunyt emberekre emlékeznek. Ők az elmúlt évtizedeket kárpótlásért folytatott perekkel töltötték, jóvátételért küzdöttek, vagy csendben, kiábrándulva visszavonultak.