Révész Sándor: A szobrok, a hatalom és a kisajátított történelem

A világszerte zajló szobordöntésekhez kapcsolódva a szerző egy bölcsebb korról álmodik, amelyben a boldogtalanabb múlt szobrai olyan szoborparkokba kerülhetnek, melyek nem a legutóbb megdöntött rendszer megszégyenített alkotásainak gettói. Vélemény.

  • Révész Sándor Révész Sándor
Révész Sándor: A szobrok, a hatalom és a kisajátított történelem

Black Lives Matter

Hónapok óta folynak a zavargások az USA-ban és több más országban az elharapózott rendőri brutalitás és az intézményes rasszizmus miatt. Az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzdő radikális mozgalom, a Black Lives Matter égisze alatt zajló tüntetések azt követően erősödtek fel, hogy amerikai rendőrök intézkedés közben megöltek több, fegyvertelen afroamerikait. A legfrissebb fejleményeket cikksorozatunkban követheti.

A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula katedrálisban van egy gyönyörű késő gótikus kápolna, mely egy hajdani csoda emlékére épült. A brüsszeli zsidókat megvádolták azzal, hogy 1370 nagypéntekén ellopták a templomból és a zsinagógában egy tőrrel átdöfték a megszentelt ostyát, melyben a jámbor keresztények hite szerint Jézus teste van jelen. Kvázi megismételték az istengyilkosságot. A megsebzett ostya pedig vérezni kezdett.

Ez volt a csoda, melynek emlékét közel hat évszázadon át ápolták, s amelyre egy bronztábla emlékeztette a híveket a kápolnában. A II. Vatikáni Zsinat érvénytelenítette az istengyilkosság antijudaista toposzát s azzal a brüsszeli „csodát”. 1370 májusában azonban ez a csoda áldozatokat követelt. Hat zsidót égettek meg máglyán. A zsidó javakat elkobozták és tulajdonosaikat kiűzték a városból.

A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula katedrális festett ablaka az 'istengyilkosság' ábrázolásával /// Nem csoda, hanem antijudaista toposz
Wikipédia / Zinneke / CC BY-SA 3.0

Mit szólnának ők ahhoz, hogy van egy zsidó..., illetve nyilván vagyunk sokan, akik a történetét ismerve is szeretik és csodálják ezt a kápolnát, amely őseik szörnyű halálát és sorsát dicséri? És nemcsak régmúlt időkben élt őseinkét, hanem mindenkiét, akiket az azóta eltelt évszázadok során kiirtottak, kifosztottak, megkínoztak, hazájukból kiűztek? Szüleinkig bezárólag?

És mégis. Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy zsidókat érintő gyilkos terrortámadást követően az érintettek és a velük együttérzők a kápolna ellen forduljanak! Ne higgyük, hogy ez azért van, mert az antijudaizmus-antiszemitizmus érintettjei valamennyien és másokkal ellentétben olyan kulturált lények, akiktől távol áll, hogy megfosszák a világukat műalkotásoktól.

Egy fenét. Izraelben nem a kisebbséget képviselik azok, akik a zenetörténet egyik legnagyobb alakját kirekesztik az ország kulturális életéből, mert passzionátus antiszemita volt. (Még jó, hogy nem tudják, ki mindenki volt még antiszemita, mert akkor aztán elég nehéz lenne klasszikus zenei koncerteket összeállítani abban az országban...)

Miért bunkóbb az, aki egy esztétikailag közepes minőségű szobortól akarja megfosztani a közt, mint aki a Parsifaltól?

„A továbbtanulás lenne a legfontosabb, de ez olyan kilátástalan, hogy meg se próbálom” – a Lázár Jánossal vitába keveredő fiatalt kérdeztük

„A továbbtanulás lenne a legfontosabb, de ez olyan kilátástalan, hogy meg se próbálom” – a Lázár Jánossal vitába keveredő fiatalt kérdeztük

Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.