Kőváry Zoltán: "A mesének nem az a feladata, hogy cukormázas képet mutasson a világról"

HVG: Kiváltságos az a felső közép­osztálybeli gyerek, akinek az életéből az elfoglalt szülők nörsszel, magánóvodával, luxusautón iskolába, edzésre szállító sofőrrel zárják ki a külvilágot?

Kőváry Zoltán: A magukat „legjobb családnak” tartó mikroközösségekbe is beszivárog a sok ellentmondással terhes mindennapi élet, akár a családok többségében előforduló „fekete bárányok” képében, de a kortárs csoportok hatása is kivédhetetlen. Gondolhatja egy ideig a gyerek, hogy a Bibliában a Jézus elleni árulás, a lincshangulat, a görög mitológia sokoldalú szerelmi kapcsolatai, Móránál, Móricznál és másoknál a kirekesztés, a szegénység, a csecsemő- vagy szülőgyilkossághoz vezető testi-lelki terror csak az adott korszakra jellemző. De ha később a saját világában hirtelen, mindenféle felkészítés nélkül szembesül nyomorral, kegyetlenkedéssel, bántalmazással, mássággal, a nemi identitás egyedi eseteivel, akkor ezt egyedül nehéz feldolgoznia. Az ilyen tapasztalatok akár lázadási eszközzé is válhatnak a szülői vagy tanári autoritással szemben. Sokkal jobb, ha mindezt irányított formában, szakértői tudással is megtámogatva, az életkorához igazodva adagolják neki.

"Vallásos emberek is támogatásukról biztosítottak" - Nagy Boldizsár, a ledarált mesekönyv szerkesztője a HVG Teraszon

Pozitívan csalódott a közvéleményben - mondta a Meseország mindenkié című mesekönyv szerkesztője M. Kiss Csabának. Nagy Boldizsár szerint Dúró Dóra akciója után olyanokat is sikerült átbillenteni, akik nem gondolkoztak azon, hogy szükség van-e másfajta mesékre.

HVG: A pusztítás elítélendő példáján túl is hiba volt tehát, hogy a szélsőjobboldali politikai szereplő nyilvánosan bedarálta a Meseország mindenkié című kötetet?

K. Z.: A kulturális érték, egy mű megsemmisítése mélységesen elítélendő, sötét időket idéz. De szerencsére bumeránghatást váltott ki az akció. A kötet pillanatok alatt a sikerlista élére került, elfogyott, és sokan várják a második kiadást. A társadalom toleranciára való hajlandóságát is jelzi, hogy hevesen érdeklődni kezdett a részben a másságot fókuszba állító, újító kötet iránt. A szerkesztők és szerzők alaposan, átgondoltan állították össze ezt a kiadványt, azzal az üdvözlendő céllal, hogy már gyerekkorban egymás elfogadására, megértésére ösztönözzenek. Perifériára szorult csoportok, szegények, romák, megalázott, zsarnokoskodástól szenvedő, boszorkánynak kikiáltott és ezért kirekesztett, illetve testi vagy lelki értelemben sérült figurák a mesehősök, akik a többségi véleménnyel szemben mutatják fel a maguk igazát. Ennek a megjelenése nagyon fontos lépés egy társadalom fejlődésében. Mindezt aberrációnak nevezni, ahogy a könyvdaráláson elhangzott, mélységesen kirekesztő és elfogadhatatlan.

Kőváry Zoltán /// Az önkifejezést nem lehet betiltani

Túry Gergely

HVG: Lehet a „homoszexualizmust propagálni”, ahogy a könyvdaráló Dúró Dóra mondta?

K. Z.: Már a megfogalmazás is furcsa, olyan, mintha valamiféle izmusról, ideológiai mozgalomról lenne szó, amilyen a nacionalizmus vagy a szocializmus. Hajmeresztő pszi­c­hológiai tájékozatlanságra utal azt feltételezni, hogy egy ilyen jelenség bemutatása alapvető változást hozhat bárki nemi identitásában vagy szexuális preferenciájában. Az kétségtelen, hogy esetleg az illető bátrabban tudja vállalni, ami már amúgy is bontakozik benne. De ez kifejezetten üdvös az intoleráns társadalmakban, ahol a melegeknek nehézséget okoz, hogy nyíltan megéljék valódi érzelmeiket. Sajnos, az utóbbi években megjelentek megkérdőjelezhető könyvek arról, hogy miként kell „meggyógyítani” a nagy átlagtól eltérő nemi identitást. A modern pszichológusszakma elhatárolódik ezektől a hisztériakeltésre, uszításra alkalmas tévhitektől.