Milyen Európai Unió-képet mutat az Orbán-kormányzat retorikája?
2017-ben Magyarországot elárasztották az „Állítsuk meg Brüsszelt” óriásplakátok. A szlogen önmagában ugyan értelmetlen – mivel Brüsszel egy város, és nem mozog –, de a magyar kormány által indított „nemzeti konzultáció” jelmondata lett. Ebben a konzultációban az ellenünk áskálódó „Brüsszelről” olyan állításokat fogalmazott meg hazánk vezetése, amelyeket aztán az Európai Bizottság tételesen megcáfolt. „Brüsszel” fogalma azóta is különálló valamiként, külső fenyegetésként jelenik meg az orbáni beszédekben, a kormánypárt uralta médiában, holott az Európai Unió 27 állam közössége, amelynek Magyarország is tagja, a döntésekbe való beleszólási joggal.
2020-ban a magyar politikai vezetők EU-val kapcsolatos kommunikációja, úgy tűnik, szintet lépett. Az Unió már nemcsak külső fenyegető tényezőként, hanem náci hasonlatokkal tarkítva jelenik meg a retorikában. Áprilisban a magyar parlament elnöke a bunkerben levő náci birodalmi vezérkarhoz hasonlította az EU vezetését. November végén a magyar kulturális vezetés egyik fő embere írásában kifejtette, hogy az EU a Führer Soros gázkamrája, amelyben a szegény magyarok az áldozatok.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
