A csalókirály, aki eladta a Nyugati pályaudvar tetejét – Magyar svindlerek, 9. rész

“Miskolcon végeztem az egészségügyi szakközépiskolát, majd az ELTE jogi karára nyertem felvételt” – mesélte 1993 őszén a Délvilágnak adott interjújában egy vasutas-egyenruhában feszítő Bósa István. Az ekkor éppen előzetes letartóztatásban ülő férfi a kilencvenes évek elején már országosan ismert szélhámosként tevékenykedett, nemcsak a rendőrség, hanem az újságolvasók is ismerhették a nevét.

Bósa életét azért nehéz hitelesen bemutatni, mert a sajtónak szívesen nyilatkozgató csaló kénye-kedve szerint változtatta a sztorijait, így erős fenntartásokkal érdemes kezelni az általa elmondottakat. Az viszont biztos, hogy a megrögzött hazudozó már fiatal kora óta emberek átveréséből élt, de ellentétben a hvg360 svindlerekről szóló sorozatának nagypályás szélhámosaival, ő nem halmozott fel milliókat, százmilliókat – viszont rendszeresen lebukott.

A Délvilágnak azt mesélte, hogy Budapesten született ugyan, de mivel édesapja katonatisztként szolgált, ezért a család sok helyen megfordult, így például Miskolcon is, ahol Bósa a középiskolát elvégezte. Vagyis már ez sem biztos, mert a róla szóló cikkek szerint még érettségije sem volt. Állítása szerint a középiskola után az ELTE jogi karára nyert felvételt, mert mindig is ügyvéd szeretett volna lenni, de onnan a második év végén kirúgták. Ezt az információt is érdemes fenntartásokkal kezelni, mert egy későbbi interjúban már arról beszélt, hogy mindig is pap szeretett volna lenni.

Bármi is az igazság, végül Bósa diploma nélkül is megvalósította gyermekkori álmát, hiszen bűnözői pályafutása alatt álügyvédként, álorvosként, sőt még álpapként is dolgozott.