1968 júniusában egy, a sajtóban közelebbről meg nem nevezett „összeesküvési ügyben” hirdetett ítéletet a Fővárosi Bíróság. A jobban értesültek viszont azt is tudni vélték, hogy valamilyen maoista összeesküvést tettek ártalmatlanná. Az ügy körüli homály a szélesebb nyilvánosság számára 1989 után kezdhetett oszladozni.
„Kínos perceket éltem át a bíróság előtt egy lefoglalt irományom ismertetése kapcsán. Ebben kifakadtam az 1963-as politikai amnesztia ellen, amely szerintem kihívás volt a kommunistákkal szemben, humanizmus volt a nép ellenségei számára... Addigi szellemi munkásságomnak alig kommentálható mélypontját maga a helyzet tette nevetségessé. Egy rendszer bírósága előtt álltam, amelynek büntetőpolitikáját azért támadtam, amiért a legkevésbé volt támadható..., hogy félelme múltán kegyetlensége is alábbhagyott” - emlékezett 1989-ben megjelent kulcsregényében az 1968-as „maoista összeesküvésként” számontartott per egyik vádlottja, az idei frankfurti könyvvásár kapcsán Csurka István által leghevesebben támadott irodalmi kurátor, Dalos György. Persze a Hosszú menetelés - rövid tanfolyam című kötet is csupán az egyik szubjektív indíttatású forrása lehet az akkor történteknek.