Azerbajdzsánban még mindig az Örményország fölött aratott diadalról szól az élet. A házakon változatlanul ott lobognak az azeri és az Ankara által nyújtott hathatós segítségre emlékeztető török zászlók, különféle termékek százait nevezték el a győzelemről, még
ásványvíz is piacra került, amelynek címkéje azt ígéri, ilyen a diadal íze.
A 2003 óta hatalom lévő, vérbeli illiberális Ilham Aliyev elnök nem csak a harctéren győzött. Amikor a hadsereg meghátrálásra kényszerítette az örményeket, a hazai ellenzék is eltűnt: az azeri rezsimet korábban joggal bíráló másként gondolkodók gyakorlatilag egyként álltak be az országot újraegyesítő államfő mögé.
Az örmények súlyos vereséget szenvedtek a másfél hónapig tartó karabahi háborúban: elvesztették az ellenőrzést az 1994-ben kikiáltott, Azerbajdzsán területén lévő örmények lakta térség fölött. Azerbajdzsán mellett Oroszország és Törökország is nyertesek között van.
Ha pedig akad is bárki, aki kritizálja, a még mindig érezhető általános eufóriában alig hallatszik a hangja. A kevés bírálók egyike, Mehman Huseynov, aki újságíróként azzal hívta ki maga ellen a rezsim haragját, hogy beszámolt a hatalmon lévők korrupciós ügyeiről, párhuzamot vont az örmények és az ellenzék között. „Addig nem jöhet el a békés egymás mellett élés Karabahban, amíg Aliyevék nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és a sajtószabadságot. Leörményeznek, csak azért, mert bírálni merem a rezsimet. Hogyan élhetnek így biztonságban az örmények Azerbajdzsánban?” – vélekedett Huseynov.