Dezső András: Vigyél haza!

1982 október

Markó Béla szívből gyűlölte a zsarukat.

Russel Lee Kuster gyilkossági nyomozóra is megvetően nézett, noha az ügyét nem ő, hanem egy másik rendőr, Hank Patroski vizsgálta ki. Kuster csak a papírmunkát végezte. A bajszos állta a két méteres izomkolosszus tekintetét, aki a kilépő papírjára várt. Ez volt az első alkalom, hogy Markó Béla amerikai fogdában ült. A magyarországi börtönöket elég jól ismerte, fiatal kora ellenére évekig raboskodott a legkeményebb magyar fegyintézetekben.

Nem sokat tűnődött a dolgon. Minél előbb el akart húzni a rendőrségi fogdáról, ahol három napig tartották fogva az üvöltő kaliforniai nyárban.

1982 októberében Los Angelesben az épületen kívül sem volt hűvösebb, de Markót a legkevésbé sem az időjárás érdekelte, egyszerűen csak újra szabad akart lenni. Tapasztalt nyomozóként Kuster sejtette, hogy az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó, angolul szinte egyáltalán nem beszélő, ezért magyar tolmácsra szoruló fiatalember története sántít.

A gyomrában érezte, hogy Markó vallomása hazugság, de nem tudott semmit sem tenni, hogy bent tartsa a fogdán. Két nő is azt vallotta, hogy önvédelemből lőtte le honfitársát, Szendrő Istvánt az otthonában. A 36 éves áldozatot az amerikai rendőrök már ismerték. Az őrsön voltak, akik már  az aktív magyar bűnözők ügyeire specializálódtak Los Angelesben. Szendrő neve többször előkerült.

Tudták, hogy nem szent. Ez tette hihetővé  Markó vallomását, miszerint nem ő, hanem a másik magyar rántott először fegyvert.