Szeretettel Erdélyből: Kiáltvány az odafordulásért

„Ki milyen virágot szakít, olyant szagol.”

Deme Ilona pszichoterapeuta ezzel a mondattal példázza azt, hogy a romániai társadalom egyik szintjén sincs megértés, együttérzés, empátia a bántalmazó kapcsolatban élő emberekkel. Ezt egy olyan édesanya mondta, akinek a lánya panaszkodott a bántalmazó férjére.

Molnár Beáta tragédiája kapcsán hívtam fel a Kolozsváron élő szakembert, s én magam is tudok felkavaróan értetlen megjegyzéseket idézni. Az egyik éppen tegnap jött szembe: „Ne keveredjen senki – még egy egyetemi oktató se – olyan társaságba, ahol megfojthatják. Ennyi. Ügyeljen mindenki magára. Ez kötelesség az élettel szemben.”

Nem is tudom, mi a megrendítőbb: a „tanács” a maga egészében, vagy a közbevetés. Az egyetemi oktató is ember, az élet és a szerelem dolgaiban semmivel sem bölcsebb, mint más, éppen olyan kiszolgáltatott a saját vágyainak és érzéseinek, mint bárki, nem beszélve arról, hogy ugyan ki számít arra, hogy meggyilkolják.

Parászka Boróka: Előre bejelentett nőgyilkosságok

A nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény ratifikálása és alkalmazása nem végcél lenne, hanem valaminek a kezdete. Ha méltányosak lennénk önmagunkkal, nem az elmúlt hetekben elkövetett gyilkosságok traumafeldolgozásával lennénk elfoglalva, hanem a megelőzéssel, írja szerzőnk. Vélemény.