Üres, romos, homályos tanteremben gyülekeznek az egykori osztálytársak, jelenlegi tulajdonostársak, különös különtorra kérte őket az éppen eltemetett Zoltán, a Fabricius Holding Zrt. üzletember-politikus potentátja. "Miért nem tud meghalni, ahogy szoktak? Ez általában megy az emberek többségének, csak ő szeretne kitűnni még ebben is" - adja meg az alaphangot inkább ingerült mintsem gyászba borult fia (Márfi Márk).
Krimibe illő, folyamatosan fokozódó feszültség közepette kiderül, hogy az öt szereplő és a még síron túlról is irányító hatodik között a baráti, családi, üzleti szálak, érdekek és érzelmek kibogozhatatlanul összegubancolódtak, most gúzsba dermedve próbálnak illendőn gyászolni, de nem megy. Halottról ha jót nem lehet? Némi görcsoldó ital és egyéb tudatmódosító segítségével átszakadnak a gátak, és a látszólag gyászoltból valójában gerinctelen és gátlástalan, korrupt szarházi, legutolsó féreg válik.
A megtépázott, megalázott özvegy szerepében Enyedi Éva, az iskola- és üzlettársakéban Szikszai Rémusz és Formanek Csaba, előbbi szeretőjét és az utóbbi feleségét Török-Illyés Orsolya alakítja.
„A történet tragikus, szatirikus hátterében eközben egyre felismerhetőbben földereng egy általánosabb képe is jelenünk közállapotainak: a kötelező erővonalak mentén szerveződő, majd szétrobbanó, újra összeálló érdekek és szövetségek hálójába bonyolódó agresszív közösségek alakulásáról” - írta Radnóti Zsuzsa az Örkény István-drámaíró-ösztöndíjas szerző-rendező bemutatkozó darabjáról még jóval a mostani ősbemutató előtt. Integritás-, tisztességhiányos világban egy újszülött hatóság nagyjából annyit ér, mint halottnak a csók.
Szkéné Színház
Nyitókép: Jelenet az előadásból / Kiss-Kuntler Árpád
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
